Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Általános helyzet (Spectator)

162 Hifii®, Általános helyzet. Ki a magyarhoni ág. hitv. evang. egyház történelmét tanulmányozta, arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy közel 400 éves pályafutása szenvedések között folyó küzdelem volt a létért; nehéz időket ért. De a mily fájdalmas az ellenség fanatizmusának támadása, s a mily leverő az a gondolat, hogy a tiszta evangyéliomi igazságnak vallóit fogsággal és máglyával jutalmazzák : ép oly fölemelő, lelkesítő a kitartás és elvhűség bajnokainak törhetlen magaviselete és az egyház külömböző állású tagjainak, külömböző nyelvű híveinek összetartása. Mintha csak a szenvedések tüze egygyé forrasztotta volna az Úr lelke által egy akolba gyűjtött nyájának tagjait. Ha itt-ott egy-egy elpártolt is, megnyugszunk azon, hogy a legszebb, legerőteljesebb és legnemesebb gyümölcsfának is meg van a férgese. Nehéz idők voltak azok, de hát ki az evangelikus egyház körében élt és nevekedett, hallott-e, a mióta eszmélni tud, más hangot, kivált az evangelikus parochiákon, a „nehéz időket élünk" panaszhangjainál? Mintha csak egyházunk és szolgáinak az Úrtól számukra hagyományozott öröksége volna a küzdelem és nélkülözés. A jelenkor gyermeke, ha körültekint a hazában, ha evangyéliomi egyházának szeretéből indul ki ugy az ország, mint az egyház életének vizsgálatába, minden csüggetegség vagy kishitűség nélkül kénytelen azt mondani : nehéz időket élünk. Adná Isten, ne legyen kénytelen felsóhajtani : In te tua perditio Israel ! Hazai államkormányunk által szándékolt reformok életbeléptetése felidézte az önmagához hű római katholicismus ellenségeskedését mind az ellen, a mi hatalmi vágyának útját állja, vagy önző érdekeit megtámadná. A Gergelyek és Inczék elveit hallottuk leplezve bár és előkelő íinom modorban a püspöki kar leveleiből és Nagyvárad tudós püspökének ajkairól. Láttuk, mint egyesül a kormány javaslatai ellen a vallásvédelem örve alatt mágnásaink egy része a főpapokkal, hogy a legkonokabb ellenállást fejtse ki a kormánynak politikája ellen. A törvényhatóságok közül Pozsony, Mosony, Győr megyék törvényhatóságai majd szelídebb, majd határozottabb modorban állást foglaltak a ministeriummal szemben. S még egyes oly törvényhatóságok is, melyek szavazattöbbséggel elfogadják vagy helyeslik az államkormány intentióit, csak erős küzdelem után birtak többségre vergődni. A sopronyi és komáromi népgyűlések nem elégedtek meg a puszta ellenállással, hanem erősebb ellenállásra ösztökélik magát a népet, s az alsóbb papság elkövet mindent, hogy a tömegekre támaszkodva, erőnek erejével kimutassa a kormány szándokainak népszerűtlenségét. Legkedvesebb fegyverük a félremagyarázás, a vádaskodás, a rágalom, mely utóbbitól még nemzetünk nagy fiának Kossuth Lajosnak becsülete sem volt megóvható. Igaz, hogy a sárdobás minden becsületes meggyőződésű magyar ember szemében azokra hullott vissza, a kik a sarat dobták és a bántalmazottnak nemes alakja tisztelői előtt csakis magasztosabb fényben ragyogott fel ellenségeinek ádáz rohamára. Mi, evangyéliomi protestánsok, nyugodtan nézhetnők ezt a küzdelmet, ha mi. közöttünk is nem volnának oly ellentétek, melyek egyházunk egységét és szoros összefüggését legalább is lazulással nem fenyegetnék. Zsinatunk nagy szótöbbséggel kimondotta, hogy az államkormány politikai törekvését respektálja s akadályozólag nem kiván a reformok életbeléptetésének útjába állani. Nem volt a zsinaton és nincs is egyházunkban, azt hiszem, egy öntudatos evangelikus férfiú sem, a kinek lelkében a kormány czélzatai aggodalmakat ne ébresztettek volna; de ugylátszik, hogy az egyházukat őszintén szerető férfiak körében két irányzat érvényesül. Az egyik, belátva az egyházat érintő reformok következményeit, az egyházi élet, s különösen az evangyéliomi hit és egyházszeretet fejlesztésével és erősítésével kívánná a reformoknak káros hatását a hitéletre ellensúlyozni, szabad folyást engedve a tőle idegen politikai téren lefolyó fejlődés számára. E résznél az Augustananak az az elve, hogy a polgári társadalom is isteni intézmény, s a mit az államkormány az állam javára hasznosnak sőt szükségesnek itél, azt az egyháznak akadályoznia nem szabad, — irányadó. A másik rész pedig meg nem elégedve tisztán a várakozással, némileg a római katholikus egyház álláspontjának helyeslésével ís, szükségesnek látná, az egyházkormányzat közegeit felhasználni arra, hogy már most állást foglaljon az államkormánynyal szemben, s így belesodorja egyházunkat a római katholikus egyház fegyvertársaságában a harczba. A dunáninneni kerületnek négy egyházmegyéje megtartotta esperességi rendkívüli közgyűléseit, melyeken az ezen testvéreknél megszokott egyhangúsággal kimondatott az u. n. egyházpolitikai kormányprogramm helytelenítése, az 0 Felségéhez és országgyűléshez felterjesztések készítése, sőt a fellépés nyomatékossága érdekében kívánatosnak Ítélik egy rendkívüli kerületi közgyűlés tartását, hogy így a dunáninneni kerület szembeálljon egyrészről az államkormánynyal, másrészről a zsinaton jelenlévők vagy többségének kifejezésre jutott álláspontjával. A szív redőinek vizsgálatával nem akarok foglalkozni, azt bizom Arra, a ki belát a szivek mélyébe és igazán megítéli a gondolatokat, érzelmeket, szándékokat. Még kevésbé akarok gyanúsítani, ezt még a nyilvános életben szemben álló legelkeseredettebb ellenségeknek sem szabad tenniök, a mi sem nem vagyok, sem lenni nem akarok. Azt azonban konstatálhatom mint tényt, hogy a mint egyrészről a politikusok a magyar állameszme szilárdítására szükségeseknek és hasznosoknak ítélik a kormány programmjában foglaltak kivitelét, úgy másrészről a római katholikusok, görög-keletiek, a tót és oláh nemzetiségek előharczosai elitélik a kormány törekvéseit. Attól tartok tehát, hogy e téren is a politikai küzdelem bevonatik az egyházba s nemcsak az állam és egyház közötti viszony lesz felforgatva, hanem magába az egyházba ugy egyházi, mint politikai szempontból megindult összeütközés, ha nem is fog szakadásra vezetni, de mindenesetre uj és legkevésbé sem kívánatos ellentéteket fog létrehozni. Pedig erre nekünk legkisebb szükségünk sincs, épen most, midőn maguk azok a kormányjavaslatok, melyeknek már hárma előttünk fekszik, oda utalnak minket, hogy egyházunk, beléletének kiépítéséhez, consistentiájának megszilárdításához a legodaadóbb munkássággal hozzáfogjunk. Egyházunkon kivül álló tényezők és osztályok vagy