Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Zsinatunk negyedik ülésszaka

153 az szükséges, hogy azokat sokszorosítva minden egyházközségnek küldjék meg. Ezenkívül elegendő számú példányokról is gondoskodni kell, hogy magánosok is megszerezhessék. Mihelyest a törvények közismeretüekké váltak, minden pap a szószékről is kihirdeti, hogy a zsinati törvények mindenkire nézve kötelezők. E kihirdetés után az egyházkerületi közgyűlések már az uj törvény értelmében hivandók össze. A n d o r k a Gryula kiemeli, hogy a végrehajtandó törvényben az áll, hogy végrehajtását az egyetemes közgyűlésre kell bizni. Indítványozza, hogy a zsinat a törvény értelmében adja ki a törvényeket az egyetemes gyűlésnek. Chotvács Endre zsinati tag csatlakozik Andorka indítványához, de részletezett indítványt is nyújt be. Indítványozza továbbá, hogy a törvényeket a bibliai tót nyelvre fordítsák le, ha már tótra fordítják. Zsilinszky Mihály nem osztja Andorka és Chotvács aggodalmait s a bizottsági javaslatot pártolja. Hiszen a legközelebbi egyetemes gyűlést is már az uj törvény értelmében hívják össze. Báró P r ó n a y Dezső sem osztja Andorka nézeteit. Az egyetemes gyűlés azokat a zsinati törvényeket hajtja végre, a melyeket hatáskörébe utalt a törvény. A törvény végrehajtása már kötelező tegnap óta, a mikor kihirdették és csak a részletekre nézve kell az egyetemes gyűlésnek, az egyházkerületeknek s a többi hatóságnak gondoskodni a végrehajtás mikéntéről. R a d ó Kálmán, Szon tágh Pál, Z e 1 e n k a Pál, Szentiványi Árpád, B a 11 i k Frigyes felszólalása után a zsinat, miután Chotvács és Andorka visszavonták indítványaikat, egyhangúlag elfogadta a bizottsági jelentést b. Prónay azon megtoldó indítványával, hogy a minél előbb kinyomatandó zsinati törvények közül 1000 példány ingyen megküldendő a gyülekezeteknek, a többi példányok pedig 20 krajczárért árusítandók el. A zsinati törvényeknek tót nyelvre való fordításával B a c h a t Dániel esperes s e fordítás revisiojával B a 11 i k Frigyes püspök bízatott meg. A német fordítást Michaelis Vilmos és Haendel Vilmos eszközlik. Minthogy pedig csak a magyar szöveg a hivatalos : ezért is elhatároztatott, hogy a fordítások mellé laponként ezen hivatalos magyar szöveg is kinyomatandó. Ezután a zsinat tagjainak egy része harmincz aláírással a következő indítványt nyújtja be : „írjon fel a zsinat a képviselőházhoz s a kormányhoz, hogy a házassági jog állami szabályozásával, mire nézve az állam jogát elismeri, nem tekintheti összefüggésbe hozhatónak az 1868. LIII. t. cz. 12. szakaszának megszüntetését, s hogy a vallásfelekezetek viszonosságából folyó ezen törvényes rendelkezést a házassági jog állami szabályozása mellett is fentartani kéri." Hosszú vita keletkezik a fölött, hogy lehet-e m a tárgyalni az indítványt vagy nem? valamint a fölött is, hogy mintán a szünet a vegyes bizottság jelentése alapján már is tárgyalta e kérdést, eme újonnan felvetett kérdés egyáltalában tárgyalható-e? Az elnök kijelenti, hogy a zsinati szabályok értelmében ma ezt a kérdést tárgyaltatni nem engedheti meg, hanem a holnapi ülés napirendjére tűzi ki. Ezzel a zsinat mára bezárult. Közgyűlés május 6-án, d. e. II órakor. A zsinat teljes számban nagy érdeklődéssel várta a királyhoz küldött deputáczió visszatérését. A küldöttség déli tizenkét óra tájban érkezett meg Budáról. P é c h y Tamás, a küldöttség vezetője, általános figyelem mellett tett jelentést a tisztelgés (erről különállóan szólunk) részleteiről. Elmondá, hogy megköszönte a királynak, hogy a zsinat összehívását megengedte s szankczionálta törvényeit. Elmondá, hogy a király legkegyesebben fogadta a küldöttséget s biztosította a zsinatot további változatlan kegyelméről. Péchy Tamás szavait hosszantartó zajos éljenzés követte, minek utána a zsinat kimondta, hogy hódoló tisztelettel veszi tudomásul a felség válaszát. Erre Szentiványi Árpád és társai által a tegnapi gyűlésen beadott indítvány került a napirendre. E tárgyalást Péchy Tamás elnök a következő szavakkal vezette be : Elnöki kötelességemnél fogva is a tanácskozások menetére vonatkozó nézeteimet kénytelen lévén kinyilvánitani, engedje meg nekem a főtiszteletü zsinat, hogy e tekintetben nézeteimet előterjeszszem. (Halljuk!) Meggyőződésem szerint az 1868. évi LIII. tcz. s különösen annak 12. szakasza ma törvény. Olyan törvény, a mely százados viták, mondhatni, harczok után létesült, olyan törvény, a melyet csakis törvénynyel lehet megváltoztatni. Vélemények, nézetek nem jöhetnek tekintetbe ezen törvénynyel szemben és semmiféle ok arra, hogy ezen zsinat a létező törvény fentartása mellett most már állást foglaljon, eddig még fenn nem forog. Az én vélekedésem szerint abban senki sem kételkedik, hogy Magyarország protestánsai és különösen, — hogy ugy fejezzem ki magam — a lutheránusok (Elénk helyeslés.) ezen alaptörvénynek bárminő módosítását hidegen vehetnék tudomásul. (Igaz ! Ugy van !) Ez teljes lehetetlenség ! De másrészről az én vélekedésem szerint bárkinek nézete és véleménye, sőt többeknek nézetei és véleményei sem adhatnak okot arra, hogy ily fontos kérdést már most vita tárgyává tegyünk. (Általános élénk helyeslés.) Ragaszkodunk ehez a törvényhez, ez kétségtelen, ezt nem szükséges bizonyítanunk. (Elénk helyeslés.) Én tehát bátor vagyok azon véleményemnek kifejezést adni, hogy az előadottakra való tekintettel talán czélszerübb volna, ha azok a zsinati képviselő urak, a kik azt az indítványt beterjesztették, annak vitatásától most elállnának. Péchy szavait kitörő, zajos helyesléssel fogadta a zsinat. Most már mindenki Szentiványi felé fordult. Szentiványi Árpád fölállt s mély csöndben, a milyen csak vihar kitörése előtt szokott lenni, kijelenté, hogy az elnök által mondottakat magáévá teszi, 8 minthogy az elnök szavai őt meggyőzték a kérdés ez idő szerint való mellőzésének üdvös voltáról : az indítványt visszavonja. Harsogó éljenzéssel válaszolt szavaira a zsinatnak szemmel látható nagy többsége. A hitelesítés formaságai után a zsinatnak ez az ülése Zelenka püspök buzgó imájával véget ért.