Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Nekrolog - Brósz Jónát

12 a mennyiben a fiú czélnak tekinti ; de kérdés, hogy a ki a calculust czélnak tekinti, jobban járna-e, ha e czél hiányában egyáltalában nem tanulna; s bizonyítja-e valami, hogy az ilyen fiú calculus nemlétében is úgy tanulna mint így? De meg a számos erkölcsi és anyagi jutalom odaítélésénél is igen jó a birák kezében oly jogi alap, a melyet az osztályzat nyújt s azokat, kik a tanulók iránt érdeklődnek, szintén igen közel érinti, mily fokon áll az ifjak törekvése s haladása koronként. Bár lehetne minél többször s minél pontosabban megjelölni e haladás fokát, ha nem is éppen a hiúságot tápláló kifejezésekkel. A mit t. czikkíró úr a vizsgákról mond, az alapjában véve helyes. Azonban annyi időt, mint ő véli, nem fordítunk vizsgákra; mindössze 9 napot. Az igaz, hogy az osztályzást e nélkül is megállapíthatnék ; azonban a gyengéknek még utolsó izben adunk alkalmat, ha tehetik, javítsanak ; azonfelül pedig a tárgyak szerinti vizsgázás által a fiuk alkalmat nyernek a tárgyon még egyszer, véglegesen átmenni, s az egészről jobban alkothatnak magoknak képet, mint ismétlések alatt, mikor is több óra lévén, figyelmök több részre szakad. a— s. BrÓSZ Jónát f. évi január hó 1-én életének 70. évében Kassán elhalálozott. Ki volt Brósz? Öt év óta, mióta betegsége következtében kénytelen volt a munkától nyugalomba vonulni, neve egyházi jegyzőkönyveinkben csak mint jótékonyságot gyakorló kegyes keresztyén neve fordult elő; de az eló'tt hosszú éveken keresztül, mondhatni életének nagyobb részét családján kivül szeretett egyházának szentelte. 26 éven át volt a kassai evang. egyháznak nagyérdemű felügyelője; ritka odaadással, buzgalommal és áldozatkészséggel munkált egyházának javán, felvirágoztatásán. A felügyelői czimet soha nem tekintette csupán külső dísznek, megtiszteltetésnek, hanem belső záloglevélnek, melylyel szoros kötelesség járul, munkálni hiven és lelkiismeretesen az Úrnak szőlőjében és pedig munkálni a nélkül, hogy azért itt jutalmat, ünnepeltetést várnánk, mert hisz az, mint ő mondá : legszentebb kötelességünk. Ily puritán meggyőződésből nem engedte meg egyházának, hogy 25 éves felügyelői jubileumát megünnepelje, mondván : ha akarják, kedvem szerint úgy fogják legjobban megünnepelni 25 éves jubileumomat, ha a meg nem felelő iskolánk helyett uj, a mai korhoz és egyházunkhoz illő iskolát építenek föl. — Es a hálás egyház követte nemes lelkű vezére példáját s még életében teljesítette hő óhaját, emelve a nevelésnek oly diszes csarnokot, minővel országunkban is kevés város dicsekedhetik. A buzgó, egyházát szerető férfiút a nélkül, hogy kereste volna az emelkedést és kitüntetést, egyházának bizalma és tisztelete mindinkább emelte és kitüntette. 16 éven át volt a YI. sz. kir. városi esperességnek odaadó és tevékeny felügyelője s több éveken keresztül a kerületi gyámintézetnek buzgó elnöke s mindezen állásokat betöltötte azzal a ritka hűséggel és szigorú kötelességérzettel, mely jellemének fővonása volt. A jó apának, az általánosan tisztelt férfiúnak, a buzgó egyháztagnak és kiérdemült felügyelőnek temetése nagy részvét mellett január 3-án ment végbe. A temetési szertartást a háznál ntű Csisko János lelkész úr, a temetőben pedig ntű Sztehló János főesperes úr végezte. Pihenjen édesen az elhelyezett sírban az Úrnak ezen kifáradt hű sáfára, a megszomorodottakat vigasztalja meg a vigasztalásnak Istene, egyházunknak pedig adjon minél több ily jeles és kiváló férfiút, mint az elköltözött volt. —a —n. iiiriii. Másolat. A nagy-geresdi egyesség, a dunántúli ágost. és helv. hitvallású egyházkerületek között 1833. évben. Alulírottak, mint egyrészről az ágostai vallástételt követő dunántúli főtiszt, superintendentiának a mult 1831ben tartott közgyűlésében a jegyzőkönyv 37-ik pontja alatt, másrészről a helvetiai vallástételen levő dunántúli főtiszteletü superintendentia által az 1832. julius 18-án tartatott közgyűlés jegyzőkönyvének 56-ik száma szerint megrendelt elegyes kiküldöttségnek tagjai Nagy-Geresden T. N. Soprony vármegyei helységben az alulirt napon a végett összeülvén, hogy az 1830-ki apr. 20-dik Rév-Komáromban tartatott elegyes deputatio által a mind a két confession levő evangelicusok által keverve lakott helységekben, a vallásbeli szolgálatokra kölcsönös összeköttetésekre nézve készített rendszabások iránt az ágostai vallástételt követő superintendentia által közlött s az •/• alatt ide kapcsolt véleményes tudósítás, s mind két részről tett kölcsönös észrevételek következtében egyébbiránt is közmegegyezéssel teendő igazitások s az evangyéliomi szeretethez s idő lelkéhez alkalmazott s tartós békességet eszközlendő célirányos javítások mellett, azonban ugyanazon deputatio munkájának utmutatása szerint az emiitett kevert evangyélikusokból álló ekklézsiákban állandóan megtartandó rendszert készítenénk ; ehhez képest a mind a tisztelt deputatio jeles munkáját mind az arra tett s •/. alatti észrevételeket felolvasván, s mindennemű kölcsönös összeköttetéseket, és támadható nehézségek eltávoztatását, leginkább pedig a jó békességnek megállapítását méltó figyelembe vévén, a következendőkben állapodtunk meg : Az evang. és reform, hallgatók, vagy ís inkább az ilyenekben fennálló ekklézsiák, s a közös vallási gyakorlásokra (simultaneum exercitium) nézve olyanok, hogy vagy mind a két felekezetnek, vagy csak az egyiknek van azon egy helyben anya ekklézsiája, u. m. temploma, prédikátora, iskolamestere és iskolája: ha csak egyiknek van, akkor a másiknak hivei mint filialisták valamely közellevő ekkl^zsiához köttetve vannak, ha pedig nincs egyik félnek is ott helyben anyaekklézsiája, csak az egyiknek van praeoransa, vagy licentiatusa, imádság háza, akkor mind a két felekezet filialis állapotban lévén, mindenik hasonló hittartásu anyaekklézsiához csatolva vagyon, nem lévén szabad a legfelsőbb kegyelmes rendelések szerint, akár-