Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A protestáns tanárok nyugdíjügyében

146 b) az mérsékelt, mathematikai alap számításra, mint alapra fektetve fog szerveztetni; c) a belépésre kötelezetteknek egy vagy több nyugdíjintézetnél már szerzett nyugdíjigénye itt figyelembe fog vétetni s csupán annak és a félfizetés összege közt levő különbözet biztosítására fognak köteleztetni; d) a létező nyugdíjintézetek, azok alapja és berendezése itt figyelmen kivül fog hagyatni; e) a tagoknak fél és teljes fizetésük közt levő összegre történt felülbiztositás tetszésükre hagyatik; f) külön történik a személyre szóló nyugdíjra és a családra vonatkozó ellátási díjnak biztosítására vonatkozó kiszámítás; g) a tőke tartozásnak olcsó kamatozással törlesztési kölcsön vagy szabad kölcsön módjára törlesztése az illetőknek megengedtetik ; h) abban minden tisztviselőnek hely adatik, kötelezőleg azonban csak a lelkészek és egyházi tanárok vétetnek fel abba; i) az illető érdeklettek és a közigazgatási tényezők, a gyűléseknek, fokozatosan meghallgatásával az egyetemes gyűlés által összeállított vélemények alapján a főbb elvek törvényjavaslatba öntve a zsinat elé fognak törvény alkotás végett még az év őszén terjesztetni. Ezen alapintézkedések és feltételek vannak a fentebbi 11 pontban mint tervezetben felvéve. A részletes indokolástól a fentiek elmondása után, a begyűjtött bevallási ivekből történt összeállítás bemutatásával, most, felmentve érzem magamat. Egyet azonban befejezésül még sem hallgathatok el : azt t. i. hogy ismerjük magunkat az egyházban, egyházunkat közigazgatási gyűléseinken s tanuljunk a mások kárán. Zsinati törvény nélkül terméketlen volna minden tervezgetésünk, minden tanácskozás n nk. Közigazgatási uton nyugdíjintézetet, még ily formában sem tudunk létrehozni. Az erősb szervezetű erdélyi és osztrák egyházak is hosszú évekre terjedő tanácskozás után belátták, hogy törvényhozási intézkedés nélkül ily intézet megalapítására erőtlenek. A hatalmasabb evang. ref. egyháznak is 11 év előtt zsinaton kimondott nagy szava „legyen egyetemes nyugdíjintézet" kiáltó szó még ma is, annyi tanácskozás s oly hosszú idő után azért, mert annak testbe öltése a Conventre, illetőleg közigazgatási határozatra bízatott. Most 11 év után belátta e tekintetben is törvényhozásának feltétlenül szükséges voltát. Most már a zsinat maga vette kezébe azt az annyi ezer családnak mérhetlen kárával zátonyra került nagy ügyet s kiküldött bizottsága által intézkedik a javaslatnak elkészítéséről és a zsinat legközelebbi ülése elé terjesztéséről. Nagy hatalom közöttünk, sőt felettünk, a szabadossággá fajult szabadság, az önkény és helyi érdekek békóiba vert autonómia s heves ellenszenv mind az iránt, a mi alólról felfelé kormányzott,, a négy egyházkerület szövetkezete képviseletében egyetemes egyházunk egyetemes érdekeiről, az erők és czélok központosításáról mer beszélni s követel egyetemes erővel történt kÖzremunkálást egyetemes czélok kivívásánál. A kis zsarnokok harcza ez, a közegyház emelkedő tekintélye ellen. Ezen egyházpusztító ellenféllel e téren is fogunk minden irányból s minden alakzatban találkozni. Ezzel, most sem fogunk, e téren sem, zsinati törvény nélkül megbirkózni. Álljunk össze tehát, ha kevesen is, de hűen, közegyházunk ezen nagyobb jelentőségű alkotásának ilyen vagy olyan tervezete mellett, s vigyük azt, a tényezők meghallgatása után, zsinat elé, törvény által diadalra. Nem azoké a jövő, földön áldott siker, égből jutalmazó áldás, kik magukat ünneplik az egyházban, hanem azoké, kik önmaguk megtagadásával is dolgos köznapok után, ünnepet hoznak a közegyháznak s benne dicsősége az Urnák ! Segítse meg ezekben is, az ilyek által, közegyházunkat az Ur! Miskolczon, 1893. ápril hó 26.-án. Zelenka Pál. A protestáns tanárok nyugdíjügyében tartott értekezlet, mely a közoktatásügyi minisztériumban ápril 8. és 9-én a protestáns közélet és oktatás számos kitűnőségének részvételével folyt le, nevezetes és mondhatjuk, örvendetes mozzanatot képez középiskoláink történetében. A közoktatásügyi minisztérium által tervezett intézmény — eltekintve humanisztikus következményeitől — jelentékenyen fogja emelni középiskoláink színvonalát, a nélkül, hogy azoknak az egyházhoz való viszonyát lazítaná. Az érvényben levő középiskolai törvény s utasítások után ez immár alig is volna lehetséges, hiszen a legfontosabb kérdésekben a felekezetek ingerentiája úgy is a legcsekélyebb mértékre van szorítva, s a tanári képesítés kizárólag állami. A tervezett nyugdíjintézet eredetileg a felekezetek autonom hatósága alatt álló s azon kívül a városok és törvényhatóságok által fenntartott összes középiskolák tanárai számára volt szánva ; azonban a görögkeletiek s erdélyi szászok előre is kijelentvén be nem lépésüket, s mindössze csak két városi középiskoláról lévén szó, az intézet kerete jelentékenyen megszűkült. Kiváló előnye a tervezetnek, hogy a kimaradt görögkeleti és evang. (szász) tanárok helyére a calcul us zavarása nélkül felvehetők bele a főiskolai (theol., jogi, bölcsészeti), tanítóképzői s esetleg a felsőbb leányiskolái tanárok is. Ezek közül azonban a theol. tanárok felvétele egyáltalán nem, a többieké csak később terveztetik. A tanácskozás alapjául beterjesztett javaslat három főelve, először: hogy a fennálló nyugdíjalapokkal a tulajdonosok szabadon rendelkezhessenek ; másodszor : hogy a belépés önkénytes ; s végül harmadszor : hogy a nyugdíjazásnál az állami iskolák mértéke alkalmazandó. A tanácskozás lefolyása, bármily örvendetes is eredményében, nem egy szomorú tanulságot nyújt. Ilyen az, hogy protestáns szegénységünk sokkal megdöbbentőbb, mint sem gondolnók. Bizonyos, hogy a protestáns középiskolák nagy kulturális missiójának nem volna túlságos nagy elismerés az sem, ha az új intézmény költségeit mind az állam viselné. A tanácskozás folyamán kiderült, hogy az iskolafenntartók és a tanulók által fizetendő járulékok több helyütt és