Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A püspöki kar sophismái (Gaal Mihály)

ellentétben. Hogy a házasságnál milyen eleraentum van, mely a szent igét láthatólag mutatná, nehéz belátni. Továbbá Pázmány Péter Kalauzában a szentségnek kellékeit elősorolva e kettőt állapítja meg : Mandatum Dei et promissio gratiae. Azt még el lehet fogadni, hogy a házasság Isten meghagyása, de hogy általa kegyelem, bűnbocsánat ajánltatnék az embernek, az sehol sincs megirva. Bizonyosan a keresztény vallás szellemében járt el a protestantismus, midőn a sacramentumot csak a keresztségre és úrvacsorára korlátozta, a minthogy Tertullián is e szót ezen két ujtestamentomi szent cselekmény egy fogalom alá helyezése végett használta először. így lett a keresztség az ótestamentomi csúnya körülmetélés helyett az Isten országába való tagsági fölvétel; s az Úr vacsorája a zsidó pascha helyett az újszövetség ártatlan bárányának örök időkre szóló feláldoztatása a mi bűneink bocsánatára, azaz a bűn és halál valóságából való szabadulásunkra. E két szentség tehát a Krisztusban létrejött újszövetség jegye és a kegyelemnek záloga, — igazi látható ige, elementum, mely beszél, vigasztal, erősít és megszentel. A házasság, mely nem a kereszténységgel és kereszténység által jött létre, mert hisz akkor az összes pátriárkák törvénytelen származásúak lettek volna, ezekhez nem csatolható. Azt mondjuk tehát, hogy tisztes dolog, szent dolog a házasság, de nem szentség (sacramentum). Pázmány Péter, a nagy jezsuita azonban az ily okoskodásra így kiált fel : Csodálkozásra méltó, hogy az újítók (a protestánsok) a keresztséget és árvacsorát sacramentumnak hiszik, noha soliult a szentirás ezeket sacramentumnak nem nevezi : a házasságot pedig sacramentumnak nem hiszik, noha a szentirás annak nevezi; mindazáltal elhitetik az emberekkel, hogy ők semmit szentirás kivül nem tanítanak." Az igazság ebben az, hogy a sacramentum szót a szentirás „soliult" még a házasságra vonatkozólag sem használja, hanem használja a házasságra vonatkozólag (Ef. 5, 32) a mysterium szót, midőn a férfi s nő egységét oly megfoghatatlan mysticus egységnek mondja, a mily egység van a Krisztus és egyháza között. Ha az „örökölt vallás" tudósai a mysteriumot sacramentumnak fordítják : szeretném hallani, mikép fordítják azt, mikor Pál apostol mondja (1 Kor. 15, 51) : „íme mysteriumot mondok nektek : Mindnyájan meg nem halunk, de mindnyájan elváltozunk, midőn az Ítélet trombitája megzendül." Bizonyosan így kell fordítaniok : Sacramentumot mondok nektek, hogy t. i. stb. Szerintünk tehát a sacramentum szó csak úgy találtatott fel a keresztség és úrvacsorája jellemzésére, mint a Trinitás szó az Atya, Fiú és Szentlélek egybefoglalására, mert a Szentháromság sincs „soliult" a szentírásban. Pázmány Péter uram felkiáltására azonban mi hasonló felkiáltással felelhetnénk, mondván :. Csudálatra méltó, hogy a pápisták a házasságot sacramentumnak hiszik, noha azt egy papi ember méltóságán alulinak tartják s ennél még a gazdasszonyokkal való viszonyt is tisztességesebbnek Ítélik; mindazáltal elhitetik a könnyen hivőkkel, hogy ők többre becsülik a házasságot, mint mi, a kik a coelibatust a pápa önző találmányának s a házasság szentségével ellenmondásban levőnek ismerjük. Hát legyen azért a házasság a kath. egyház taua szerint szentség, melyet passive is lehet kiszolgáltatni : ebből az állam, mely nem római dogmák, hanem jog és szabadság szerint rendezi viszonyait, nem fogja azt a következtetést levonni, hogy tehát a házasság kizárólag az egyházi törvényhozás szabályozó jogkörébe tartozik : hanem meghozza a házassági törvényeket minden polgárára nézve egyenlő kötelezettséggel s gondoskodik azok végrehajtásáról. Ha aztán a buzgó katholikus a hetedizig való vérrokonság, sógorság vagy szellemi rokonság akadálya alól a pápától felmentvényt fog kérni, abban őt az állam nem háborgatandja ; ha pedig az egyház a polgári házasságra lépett, vagy a világi törvényszék által elválasztott hivét kiátkozandja, az állam erre sem hederít, hanem arra igen is gondja leszen, hogy senki illetéktelen zaklatásnak kitéve ne legyen, mert két dudás egy csárdában meg nem fér. Node a püspöki kar is szelídebb húrokat penget, mikor elismeri, hogy az államnak is van valamilyes köze a házassághoz; csak a két hatalom — az állami és egyházi — közt a határvonalat kell megállapítani. 0 megadja — úgymond — az államnak, a mi az államé s felállítja a syllogismust ilyeténképen : A ki elismeri, hogy az államnak van törvényhozói és birói hatalma a házasság polgári következményeire, az megadja az államnak, a mi az államé. Már pedig a püspöki kar elismeri az államnak törvényhozói és birói hatalmát a házasság polgári következményeire. Tehát a püspöki kar a házasságügyben megadja az államnak a mi az államé. E szerint az enyémtied kérdése az állani és kath. egyház között (mert csak ez érdekli őket) könnyen rendezhető akkép, hogy az állam tartsa meg magának a házasság polgári következményeit, a többit engedje át az egyháznak. Hogy miben állanak a házasság polgári következményei, arról a püspöki kar nem nyilatkozik, pedig az enyém tied kérdésnél tanácsos lett volna taxative eljárni, hogy később új osztozkodás kérdése fel ne merüljön. Node hogy mi marad az államnak, világos lesz abból, hogy mit igényel az egyház. Az egyház igényli „a házasság lényegéről való rendelkezést, törvényhozást, bíráskodást", igényli, hogy „a házasság érvényességét vagy érvénytelenségét a polgári törvény ügy vegye, a mint azt a (kath.) egyház meghatározza." E szerint a házasság legfontosabb polgári következménye, az örökösödés, nem volna az állam hatalmában, mert attól függne, hogy a szentszék (végső instancziában a pápa) a kérdéses házasságot érvényesnek ismeri-e el, vagy érvénytelennek. Megegyeztethető-e az ily függés az állami hatalom souverenitásával? ... Es még azt mondják, hogy ők megadják az államnak, a mi az államé ... De ők azt hirdetik; nem tehet-