Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A püspöki kar sophismái (Gaal Mihály)

127 oktassuk és lelkesítsük a papi pályára! Plántáljuk leikeikbe azon meggyőződést, hogy magasztosabb, áldásteljesebb munkatér nem létezik a széles nagy világon, mint az evang. leikészkedés munkatere. Mi meg, kik megöregedünk a lelkészi hivatalban, óvakodjunk a kishitűségtől. Tántoríthatlan meggyőződésem az, hogy a prot. vallás a jövő vallása. A róm. kath. egyház körülbelül 150 millió hivet számlál. A reformáczió óta 376 év mult el csak s protestánsok 90 milliót tesznek. Nagyobb bizonyság nem kereshető, hogy a protestantismus a jövő vallása. Előre tehát! Uj viszonyok nem aggaszthatnak minket, mi a fejlődés alapján állunk s mindig tudni fogjuk, mik uj feladataink. Bierbrunner Gusztáv. A püspöki kai sophismái. ív. A püspöki kar a sophismák egész erdejét azonban a polgári házasság ellen indította meg; mert szerinte „az eddig fejtegetett és ellenzett javaslatok közül mindegyik bir jelentőséggel és súlylyal, mindegyik directe vagy indirecte a vallásba ütközik s a hazának jól felfogott érdekeivel ellenkezik : de mindjárt első tekintetre egyik sem oly szembetünőleg, mint a polgári házasság." Óhajtásukat, álláspontjukat legjobban jellemzi a püspökök azon okoskodása, melylyel a polgári házasság barátainak azon érvét, mely szerint a házassági jog ziláltságán segíteni kell, megdönteni akarják. Szerintök ezen ziláltságnak oka nem az egyház, hanem a polgári törvényekben keresendő. „A vegyes házasságokba az 1868: 48. t.-cz. által bevitt dualismi.s és az ugyancsak 1868: 53. t.-cz. 8. §-ában kifejezett helytelen elv okai annak, hogy egységes jogrend nem létezik." Ebből következik, hogy visszaállítandó az 1868. előtti állapot, a mikor „a házassági jogrend mostani ziláltságát nem ismertük"; mert volt ugyan akkor is külön katholikus, protestáns és zsidó házasságjog, de a vegyes házasság dolgában egyedül a kath. püspökök bíráskodhattak. Hogy egységes házasságjog nem is létezhetik, azt a következő syllogismussal bizonyítják : Az egy haza polgáraira, ha nem ugyanazon egyháznak vagy felekezetnek tagjai is, vallási ügyekben egyenlő mérték nem alkalmazható. Márpedig a házasságügy vallási ügy. Tehát az egy haza polgáraira a vallási hitelvek különböző volta miatt a házasságügy ben egyenlő mérték nem alkalmazható. A főtét ugyan nem általános érvényű, mert a kik az amerikai rendszer hivei, azok lehetségesnek tartják azt, hogy az állam minden egyháznak vagy felekezetnek egyenlő mértékkel mérjen : de mi elfogadjuk a főtét igazságát, a mennyiben a reczipiált vallásokat előnyben kívánjuk részesíteni a tűrt vallások fölött. Úgyde akkor minden azon a kérdésen fordul : vájjon a házasságügy vallási ügy-e vagy sem? A kérdésre azonban nemcsak igennel és nemmel lehet felelni. Igennel felel a katholicismus, nemmel a vallástalan; de közvetít a protestantismus, mely szerint a házasságügy vallási ügy is, de nem kizárólagosan. A püspöki emlékirat is ekkép jellemzi a protestantismus álláspontját azon különbséggel, hogy ezt csak a protestáns nép álláspontjának mondja, ellenben a fő ket azzal vádolja, hogy forgalomba hozzák azon elvet miszerint a keresztény házasság feletti általános és korlátlan törvényhozói hatalom az államot illetné és pedig a polgári szerződés czimén. A kiknél a házasság kizárólag vallási ügy, azok abban jogi mozzanatot, kiváltképen polgári szerződésfélét látni sem akarnak. Ki is mondja a püspöki kar, hogy a házasság a keresztények között szentség, az úgynevezett házassági szerződéssel egy és ugyanaz a dolog. És itt következik a sophisma, mely ekképen hangzik : Ha a házasság szentség, akkor az kizárólag az egyházi törvényhozás szabályozó jogkörébe tartozik, mert a szentségek ide tartoznak. Már pedig a házasság katholikus tan szerint szentség. Tehát a házasság kizárólag az egyházi törvényhozás szabályozó jogkörébe tartozik. A főtét megtámadhatlan, mert az államnak csakugyan nem lehet feladata a szentségek kiszolgáltatása, mint egykoron tevé, mikor a történelem feljegyzése szerint egy nemzetet kergettek a folyóba, hogy ott a keresztséget megkapja. Az altét (propositio minor) is áll magában, mert tudjuk, hogy kath. egyházi tan szerint a házasság szentség. A fallacia abban rejlik, hogy a házasság mint szentség előbb egyetemes értelemben, azután korlátozással, mint kath. tan szerinti szentség vétetik. (Fallacia a dicto secundum quid ad dictum simpliciter.) A fő- és altét közötti összhang akkor volna teljes, ha az altétben is, mint közérvényű vagy teljesen bebizonyított dolog állítható volna, hogy a házasság szentség, még pedig csupán csak szentség, melyben a házassági szerződés czókostul-mókostól benfoglaltatik. Mikor még a szentség (>acramentum) olyan tág értelemben vétetett, hogy ez alatt majdnem minden szent cselekmény értetett, így pl. a zászló alá való esküvés is: akkor hagyján — a házasság is lehetett még szentség, a mint a szentségek 12-es számában ott szerepelt hajdan a szerzetesi fogadalom is. Mert a ki a házassági rendbe lépett, Isten nevében a becsületes emberek közé lépett — mint a közmondás tartja : tehát a házasság szent élet fogadalmával van összekötve. Hiszen becsületünk szentségére is szoktunk hivatkozni! De már Ágoston egyházi atya ily értelmezését adta a szentségnek : Accedit verbum ad elementum, et fit sacramentum; miből a látható ige (verbum visibile) fogalma keletkezett a pusztán hallható igével