Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A protestáns orsz. árvaház köréből

122 ményről nem teljesen alaptalan, akkor ez a néphit tévedés volt. Ha egyáltalában okát kellene adni az éhség megszűnésének, akkor szívesebben keresnők azt Rizpa anyai hűségében és kitartásában, mint Saul ártatlan fiainak halálában. De mint keresztyének így ítélünk : eső és nap fény, jó termés és bőség mind azon jó adományok és tökéletes ajándékok közé tartoznak, melyek a világosságnak atyjától alá szállanak ; ezek tehát az ő szeretetét és hű gondoskodását jelentik ki nekünk ; de a mi fedhetetlenségünk bizonyítékának ép oly kevéssé tekinthetők, a mint ideiglenes kimaradásunknak oka nem istennek bűneink feletti haragjában van; mert mint Jézus igazán mondotta (Máté 5, 45) „isten az ő napját feltámasztja mind a jókra, mind a gonoszokra, s esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak földére." Vizsgálódásunk végére jutottunk. Ha egyedül csak arra szolgál, — hogy helyesebb képünk legyen Izrael vallási fejlődéséről; hogy megtanítson bennünket, hogy ezen, istentől oly gazdagon megáldott nép is csak lassan, sok ellenmondás között s nem sajnálatos eltévelyedések nélkül jutott istennek tisztább ismeretéhez, miért becsüljük ezt — és méltán — oly nagyra ? Feltéve, hogy vizsgálódásunknak csupán ez volna a haszna, már azért sem volna értéktelennek mondható. De ha nem csalódom alkalmazható magunkra és jelen szükségeinkre. Int bennünket ez oly veszélytől, a mely most is megvan. Vallásunkban ma is uralkodhatnak előítéletek s azért az ma is ferde irányt vehet. Nem üldöztek-e keresztyének is, hogy Isten haragját elhárítsák, vagy hogy őt tiszteljék ártatlanokat, nem öltek-e meg s nem száműztek-e eretnekeket ? Nincsenek-e még most is sokan, kik azt hiszik, hogy Isten iránt olyan kötelességeik vannak, a melyek ellen jobb énjük fellázad. Hogyan óvakodjunk e veszéllyel szemben ? A föntebbi elbeszélés e tekintetben legalább egy intést tartalmaz. Mindazon személyek között, kik benne cselekvőleg fellépnek, csak egy van, a kinek magatartásával teljesen egyetértünk: nem a pap vagy látnók, a kit Dávid megkérdezett; nem a király, még kevésbbé a gibeoniak, — hanem Rizpa, a ki példátlan hűséggel őrzi fiainak csontjait és végül eléri, hogy tisztességes temetés által lemossa a gyalázatot, mely emléküket bemocskolta. És miért vonzódik felé szívünk ? Azért, mert míg a többiek oly előítéletek által vezettetik magukat, melyek istennek hála, reánk nézve immár idegenek, addig ő saját romlatlan érzelmének sugallatát követi s egészen attól vezetteti magát. Ezt mi is tehetjük. Mindnyájunknak lelkiismeretében istennek kijelentése van adva, a melyre figyelmesen hallgatnunk, s a melyet vallási téren is föltétlenül követnünk kell. A mily arányban magunk erkölcsileg fejlettebbek vagyunk, oly arányban lesz azon tanúbizonyság, melyet lelkiismeretünk istenre vonatkozólag tesz, tisztább: „Munkálj a magad erkölcsi művelésén, hogy istenismereted tisztább, s istentiszteleted istennek tetszőbb legyen !" — ez a nagy tanulság, melyet a föntebbi elbeszélés nekünk hirdet. Más formában ugyanezt fejezte ki Jézus, midőn azt mondotta. (Máté 6, 22. 23. Luk. 11, 34. 35): „A testnek szövétneke a szem; ha azért a te szemed tiszta lejénd, a te egész tested is világos lészen; ha pedig a te szemed tisztátalan lejénd, a te tested is setétes lészen. Meglásd azért, hogy a világosság, a mely te benned vagyon, setétséggé ne legyen. És hogyan tarth&tnók meg ezen intést jobban, mintha magunkat annak példájára neveljük, a ki így szóllott : az Embernek fia után, a kinek istenismerete és vallása tökéletes volt, mert szíve tiszta, élete bűntelen volt ; a kiben ép azért istennek egy csalhatlan szózatát bírjuk, a minő nem lőn az ókor egy népének, Izraelnek sem adva. ütriii. A protestáns orsz. árvaház köréből. F. évi márczius hó 29-én tartotta közgyűlését a prot. orsz. árvaegyesület Dr. Kovácsy Sándor elnöklete alatt díszes közönség jelenlétében. A közgyűlést Szöts Farkas theol. tanár nyitotta meg buzgó fohászszal az egek urához. Ezután felolvastatott az 1892. évről szóló jelentés, a melyből kiemelendőnek tartjuk a következőket. A közgyűlés mély sajnálattal veszi tudomásul, hogy báró Kochmeister Frigyes, ki 18 éven át viselte az árvaegyesületi elnöki tisztet, az elnökségről hajlott kora miatt lemondott. A nemes báró e hosszú időn keresztül éltető lelke volt árvaházunknak és azt oly virágzó intézménynyé fejlesztette, a melyre büszkén mutathat a két protestáns testvérfelekezet. Mindjárt elnöksége kezdetén 1875-ben a szent ügytől áthatva valódi apostolként járt, kelt, mozgatott, koldult, hogy árváinak állandó otthont teremtsen és három hó alatt annyit gyűjtött, hogy bátran hozzá lehetett fogni egy uj árvabáz építéséhez, a mely 1877-ben fel is avattatott. El is nevezte őt ezért az ország papja boldogult Székács József: „az ország koldusának", mely kitüntetésre méltán rá is szolgált. Elnöksége alatt a parányi mustármag hatalmas fává növekedett; az árvák száma 58-ról 100-ra szaporodott fel, az egyesület vagyona pedig 46,980 írtról 336.980 frtra növekedett. E számok fényesen tanúskodnak nemes lelkületéről és eredményes működéséről. De nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is emelődött árvaházunk alatta. Mihelyt az anyagi viszonyok megengedhetővé tették, nagy súlyt fektetett az árvák testi és lelki jólétének előmozdítására. Áthatva a tudomány és a gyakorlati élet által szentesitett amaz igazság erejétől, hogy a szellemi, erkölcsi és anyagi jólétnek kútforrása : az egészség, a mely éppen az árváknál áll gyenge lábon, mivel a szülők korai elhalálozása a legtöbb esetben oly szervezeti bajra vall, a mely örökségkép száll át gyermekeikre, tekintettel arra, hogy az egészség egyik leghathatósabb előmozdítója a jó levegő, melyet a fővárosban nélkülözniök kell, késztetve azon szomorú tapasztalattól, hogy a belépő árvák mindinkább gyengéknek bizonyulnak, minden erejéből azon fáradozott, hogy árváink az iskolai nagy szünidőt egészséges fekvésű helyen töltsék, Fáradozását siker követte. Árváink már harmadízben vidéken töltötték a nyarat és mondhatni meglepő eredménynyel nagy örömére az intézet derék orvosának dr. Szontagh Felixnek, kinek sikeres működéséért és fáradhatatlan buzgalmáért a közgyűlés kiváló elismerését nyilvánította. Az árvák kiképzése, jövőjük biztosításáról gondos-