Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Minden áron? (Schuber Mátyás)

7 ragadhatná. Ugyanis szerény nézetünk szerint a vegyes nyelvű észak-keleti felvidéknek teljesen elegendő a kassai jogakadémia, a hol királyi tábla is van, — Eperjes és vidékének megmagyarosítására eleget tehetnek a többi tanintézetek és a közművelődési egyesületek, hiszen másutt is be kell érni ezekkel. Az idegen ajkú ifjaknak pedig jobb mentül magyarabb városban és vidéken végezni a jogot. Tehát ebben a kérdésben a „hazafiság érdeke" egyáltalán nem súlyos argumentum. Sajnáljuk, hogy a tudományosság szempontjából sem tarthatjuk az eperjesi jogakadémiát egyházegyetemes jelleggel felruházni és minden áron fentartani valónak. Igaz, hogy a jogakadémia tudományos czélokat szolgál és igaz, hogy az egyháznak hivatása. terjeszteni a tudományt, de első sorban a Krisztus tudományát és világi tudományokat csak annyiban, a mennyiben az egyház feladatát képező vallásos neveléstől elválaszthatatlanok. És ugyan részesítik-e Eperjesen, vagy bárhol, a joghallgatókat olyan vallásos nevelésben, a melynek kedvéért a vallásos élettől jó távol álló jogtudományokat is kellene az egyháznak tanítania? Világi szaktudományokat tanítani manapság máinem egyházi feladat; az volt hajdanában, mikor a közoktatás teljesen az egyházak kezében volt, de az most már meghaladott álláspont. Hogy némely egyház még most is ragaszkodik e hagyományos álláspontjához, ez egyáltalán nem bizonyítja ezen álláspont jogosultságát. És ezen elavult felfogás kiirtására bizonyosan nem az vezet, ha egy felekezeti akadémiával szembe más felekezetit, hanem ha minél több világit állítunk. Tehát az a tény, hogy más felekezetek buzgón igyekszenek jogakadémiáikat fejleszteni, épen nem „győzhet meg mindenkit arról, hogy, lia vallásfelekezetünknek eddig nem volna jogakadémiája, úgy saját jól felfogott érdekében haladéktalanul fel kellene egy ilyet állítani." Miért kelljen nekünk a r. katholikusokat vagy a reformátusokat utánozni? Azok mindent jobban tudnak mint mi? — Egyébiránt a XIX. század végén, a mi szabad hazánkban féltékenységgel nézni egy pár r. kath. jogakadémiára, mikor a jogászvilágnak aránytalanul nagyobb része világi tanintézetekben nyeri kiképeztetését, ez az indokolásnak teljesen indokolatlan bizalmatlansága a magyar szabadelvűség iránt. Ott van a másfél millió lelket számláló g. kath. és a két millió lelket számláló keleti egyház; szegényeknek nincs jogakadémiájok, de hogy ennek kárát vallanák, azt valóban nem tudjuk. Az indokolás azt mondja ugyan : „Érdekében áll-e a különböző vallásfelekezetnek általában az, hogy jogadémiákat tartsanak fenn? — e kérdés megoldásánál bátran mellőzhetjük a közelfekvő fontos érveknek a felsorolását. ... De mi pirulva megvalljuk rövidlátásunkat, melynél fogva e közelfekvő fontos érveket nem birjuk észrevenni. Nem kellett volna mellőzni „annak a körülménynek különös kifejtését, hogy egyházi életünk ügyeinek előmozdításában és védelem részesítésében a világi elemnek és főképen a jogotvégzetteknek milyen felette kiváló szerep jut osztályrészül, mert erre a kérdésre a jelenleg fennálló jogakadémiák működése" nem „adja meg a legmegbízhatóbb feleletet", — mit fentebb eléggé megvilágítottunk. És azt a nagyrabecsült jogászi pártfogást épen egy jogakadémia fenntartásával kénytelen az egyház magának biztosítani? Ugy értsük-e az indokolásnak ezen pontját, hogy az egyház kénytelen bizonyos számú jogászt magának lekötelezni, hogy rosz időkben hathatós védelemben részesüljön? Már ilyen külsó eszközökre, fogásokra szorult egyházunk ? Hát az intézet jellege maga biztosítj benne végzőknek jó indulatát, érdeklődését, áldozatkészségét egyházunk számára? Parányi haszon az, mit ily módon el lehet érni, nem érdemes azért egy jogakadémiát minden áron fentartani. Mi a protestantismus tisztult tanaiban, szabadelvű alkotmányában és híveinek felvilágosultságában meg erkölcsös életében keressük egyházunk vonzó erejét, a mely legjobban biztosítja számára a világi elemnek — jogászinak és nem jogászinak — védelmét. Ezen tanok fejlesztésére és terjesztésére, szabadelvű egyházalkotmányunk fentartására és javítására és főképen az egyházhivek vallás-erkölcsi nevelésére fordítsuk összes szellemi és összes amúgyis csekély anyagi erőnket. E magasztos, szorosan egyházi feladatoktól nem szabad tekintélyes anyagi erőt elvonni egy jogakadémia fentartására, különösen akkor nem, mikor a hallgatók két harmada nem is ág. ev. vallású. Ez a tény épen nem bizonyít a jogakadémia felekezeti jellegének szükséges volta mellett. Van azonban az indokolásnak még egy argumentuma, melyet a collegium t. pártfogósága felette súlyosnak tarthat, mert kétszer is felhozza: először az indokolás közepén és másodszor a végén mint csattanót, ritkított nyomtatásban. Ez a punctum saliens. „Határozzunk a felett a nagyon fontos kérdés felett, hogy vájjon hazai vallásfelekezetünk tartson-e fel legalább egyetlen jogakadémiát, vagy pedig az ennek fentartására irányuló törvény adta fontos jogát adja-e fel örökre?" Ebből megtanuljuk, a mit eddig nem tudtunk, hogy t. i. egy jog nem gyakorlása, egy jognak örökre való feladásával azonos dolog. Hátha egész váratlanul Kún-Kocsárdok támadnának, a kik egy ág. ev. jogakadémiára nagy összegeket adományoznának? Miért ne remélhesse ezt a t. pártfogóság, mely szerint ilyen jogakadémiának szükséges volta tudományos, vallásfelekezeti és hazafiúi szempontból annyira szembeszökő? És ha sohasem gyakorolhatjuk is ezt a jogot, azért a jog meglesz; büszkén hivatkozhatunk mikor tetszik. Nem tudjuk, miért tartja a collegium t. pártfogósága olyan nagy szerencsétlenségnek vagy talán szégyennek, ha az ág. ev. egyház ezt a jogát nem gyakorolja. Jogról van szó, nem kötelességről; jogát pedig akkor gyakorolja az ember, ha jónak, hasznosnak látja. Nos, mi a fentebb mondottak alapján azt tartjuk, hogy az ág. ev. egyházegyetem sokkal kevesebbet használ egy jogakadémiának a fentartásával, mintha ugyanazt az anyagi és szellemi erőt a lelkészképzésre, szegény egyházak