Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zsinatonkivüli zsinatolás (Margócsy József)

4 Mert hiszen Budapestnek nemcsak árnyoldalai, (a féktelen szabadosságra való alkalom) de fényoldalai is vannak ; miket rövid szóval úgy fejezhetünk ki, hogy az országos életfolyam tetején úsznának leendő lelkipásztoraink, a hivek leendő vezetői. Egyetemesebb nemzeti látókörük, egységes öntudatuk, egységes testületi szellemük mellett voltaképen bevezettetnének a nemzet életműködésének központjába s működésük azután a nemzettest egyes ágaiban és hatékonyabb volna, mert hiszen az egység, együvétartozás, a hívőknek az élet gyupontjával való összekapcsolása utján működésük sokkal energikusabb, áldásosabb, maradandóbb lehetne. E terv megérdemli a gondolkozást ; de az olyan félrendszabály, a milyet Faix Mihály úr ajánl és a mely legfeljebb arra való volna, hogy egy intézetet, mely jó szolgálatokat tett és tesz, megöljön, minden további haszon nélkül, tehát a nélkül, hogy a teherviselőknek könynyebbülést szerezne, vagy minden további hozzájárulás nélkül az eddigi előnyöket fentartaná: felesleges szószaporitás! Sőt, ha tekintetbe veszszíik, hogy a tiszakerületi hittanintézet beszüntetése a tiszakerület által fentartott jogakadémiának is nagy megkárosításával járna és azt tán létében is megingatná, mert hiszen a theologiai tanárok közül kettő, midőn a theologusoknak előad, egyúttal a jogakadémia hallgatóinak is előad nem egy fontos tárgyat, a mi ha elesnék, a jogakadémia fentartása czéljából, új legalább is 1200 frttal dotált tanszéket venne igénybe s azt megint csak a kerületnek kellene előteremtenie ; továbbá tekintettel arra, hogy a hittanintézet két tanára az eperjesi ev. főgymnasiumban a vallásoktatást is ellátja és ha ezt nem tennék, a kerületnek kellene vallástanárról gondoskodnia, a mi legalább is 900 frtnyi kiadást okozna a kerületnek, a fennálló jogi viszonyok alapján, — bűnös szójáték. Addig tehát, mig a terv egy egyetemes, felállítandó, teljesen felszerelendő, ev. theol. facultásszerű akadémia létesítése tekintetében meg nem érett, és ahhoz az eszközök meg nem szereztettek, ne beszéljünk a fennálló intézetek valamelyikének (bármelyikének) beszüntetéséről, vagy osztozkodásról, hanem ellenkezőleg gondoskodjunk j ó a k a r a t úl a g azoknak biztosításáról, fejlesztéséről; mert különben legfeljebb rosszakaratunkat testificáljuk, vagy legalább is tény nyel bizonyítjuk be, hogy helyes azon mondás; „a ki nem tud arabusúl, ne beszéljen arabusúl!" —k —f. -—e«e—Zsinatonkivüli zsinatolás. Minthogy az ikerelnöki tiszt egyházunk minden pontján, annak minden ügyében fontos tényező : gondoskodnunk kell, hogy annak viselői, az egyház üdvének előmozdítására alkalmas s képzett férfiak legyenek. A lelkészek, midőn hivatalaikat elfoglalják, csekély kivétellel, mindnyájan bírnak az egyházkormányzat kellő ismeretével ; de a felügyelők — tisztelet az eléggé számos kivételeknek ! — hivataluk elfoglalásakor, különösen ez idő szerint már, alig bírnak tájékozottsággal. Hangsúlyozom, hogy most már ! S miért teszem ezt ? Azért, mert nem mindenikök lévén jogász, aki e minőségben az egyházjogot is tanulta volna s a szemlélet, megfigyelés és gyakorlat utján sem lévén alkalma elsajátítani egyházkormányzatunk elveit, szabályait; a felügyelői állást nagyrészt csak nobile officiumnak tekintik, a mellyel csakis a gyűléseken való elnökösködés jár s egyébb semmi. Sőt ismertem olyat is, aki ezt a hivatalt nem egyházfelügyelőségnek, de a lelkész iránti felügyelőségnek vallotta, hogy az — úgymond — hierarchává ne váljék. Mintha bizony egyházunk alkotmánya, anyagi helyzete, tantételei távolról is megengednék az ilyesmit. Némelyik meg már előre is minden lelkészben panszlávot gyanít s csodálkozik, és érdemként emlegeti, ha nem olyannak tapasztalja. Egyházi életünk különösen mai napság, azt is mutatja, hogy egy kis félreértés, egy kis baj, tetszésöknek meg nem felelő jelenségek miatt sokan a felügyelői hivatalt odahagyják s helyet, tért, alkalmat adnak arra, hogy az intelligens elemek a felügyelői tiszt betöltésénél teljesen mellőztessenek s iparosok és földmivesek választassanak, a kik ellen, mint ilyenek ellen, egyházunk szempontjából nem lehet kifogásunk, ha kellő egyházjogi ismerettel bírnak, s ha az egyház üdve és nem mellékes czélok lelkesítik de hogy az ilyen, különösen a dunáninneni kerületben már rohamosan megindult áramlatnak eleje vétessék s hogy az egyházfelügyelői hivatal egyrészről egyházunk jól felfogott érdekében hasznosítassék, másrészről annak régi fénye, tekintélye visszavivassék — e czélból szükséges: 1. Hogy minden felügyelővé választandó egyén, úgy miként a pap, egyházkerületi bizottság előtt, legalább a kerületi utasitásokból vizsgát tegyen s ott fel is eskettessék. E kijelentésemen nem kell elszörnyűködni. Az egyházáért lelkesülő intelligens ember ily vizsga alá szivesen veti magát alá s könnyedén megállja és legalább ez egyszer lesz alkalma látni a kerületi gyűlés menetét. Mert valljuk meg, hogy akárhány olyan felügyelőnk van, aki 30 éves felügyelői hivataloskodása mellett egyszer sem vett részt a kerület gyűlésein. Lehetne ezen indítványomat le is szállítani, úgy hogy ezen képesítés az esperességi bizottság előtt lenne nyerhető, én azonban fentebbi indítványom által a felügyelői állás tekintélyének emelését is látom s azért óhajtanám azt a maga valóságában elfogadva látni. 2. De a felügyelő választásnak sem volna szabad az eddigi módon megejtetnie, úgy t. i., hogy a lelkész az ő gyülekezetét egyszerűen felhívja a választásra és a választás megtörténik elv, szabály, irány, szóval minden magasabb tekintetek figyelemben tartása nélkül. Pedig valamint a lelkészválasztás, az esperes és a felügyelő tudtával és intézésével bizonyos szabályok szerint ejtetik meg, ugy a felügyelőválasztást is ezeknek vagy kiküldött képviselőiknek jelenlétében kellene az arra fenti módon