Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Unitárius élet és irodalom (Krupec István)

I 450 fiatal tudós nem tartotta méltóságának alulinak, ellenkezőleg, becses kiváltságának tekintette a maga tudományának és tanulmányainak népszerűsítését; azon protestáns gondolat által vezettetve, bogy a tudomány és igazság rendeltetése minél többekben élni és hatni. Azóta hogy ezen rajzok megjelentek, főleg szerzőjük szóbeli és irodalmi tanitása, tanítványainak s másoknak hasonló szellemű dolgozatai, de ezen Vázlatok elterjedése következtében is az itt feltárt eredmények legnagyobb része sokaknak közkincsévé lőn. De azért becses olvasmányul fog szolgálni a gyűjtemény úgy theologusoknak, mint a nem theologus művelt közönségnek, a melynek első sorban szánva van. A szerző egyéniségének kiváló sajátságai — mint már említettem — világosabban jelennek meg e Vázlatokban, mint talán akármelyik más munkájában. E Vázlatok széles mederíí, nyugodtan folyó előadásában a szerző kristálytiszta dialektikája mellett sok alkalma van megnyilatkozni és felbuzogni mélyen vallásos lelkének és szivének is ; — több, mint szigorúan tudományos müveiben. S épen ezen vallásos jellemük teszi e Vázlatok olvasását annyira vonzóvá. E jellemüket nem az az egy-két épitő megjegyzés adja, a mely mindegyiknek végén ott van, bár mindegyiknek koronájában ezek képezik a gyöngyöket; — hanem a rajtuk végig vonuló hang, a szellem melyet lehelnek, mindenütt igazi, mély vallásos érzületről tesz bizonyságot ; az igazán kegyes tudós vallásos érzületéről, a ki a Bibliát, a vallás klassikus könyvét, s első sorban az 0 Testamentomot, Israel szent iratainak gyűjteményét keletkezésében, tartalma és czélja szerint megérteni tanítja. Egyéb tulajdonaik ugyanazok, a melyek szerző többi munkáit jellemzik, egyszerűség, az igazság ismérve, világosság, a bizonyítás meggyőző volta : ezen tulajdonságoknak köszönik úgy ezen mint egyéb iratai nagy népszerűségüket. — Noha nem szorosan tudományos mű, mégis hangosan tanúskodik e gyűjteménynek is minden lapja nemcsak a szerző soha nem lankadó igazságszeretetéről, hanem az igazság felismerése iránti éles érzékéről is, — ugyanezen tulajdonokat ébresztve és erősítve az olvasónál is. Figyelmét mi sem kerüli ki, tárgyát minden oldalról átvizsgálja, a bizonyításban semmi rést nem hágy, s végül az ellenvélemények útját vágja be minden irányban, azon elv szerint — melyet kivált tudományos műveiben alkalmazott nagy virtuozitással, — hogy valamely tételnek bizonyítása csak akkor teljes, ha az ellenvélemény hívei saját terükön le vannak verve. Bizonyításának ellenállhatlan erejével győzött le a tudomány ezen pipja évszázados előítéleteket; azzal vívta ki a diadalt az orthodox supranaturalismus fölött, a melynek az ótestamentomi tanulmányok terén legerősebb várai is kénytelenek voltak bevonni lobogójukat. Legnevezetesebb és legnagyobb művének, az ótestamentomi bevezetésnek második kiadásából a harmadik kötet befejezetlenül maradt hátra utána. Épúgy az ótestamentomnak egy új fordítása, melyet e lapok egyik előbbi számában*) ismertettem, s melynek mint revisor ő állott élén. Ezen csonka művek nagy méretei feltüntetik a *) 1892. 48 sz. veszteség nagyságát, mely elhúnytával a tudományt érte. A közös veszteség és gyász érzete ritkán is nyert oly megható kifejezést, mint Kuenen halála után, nemcsak szoros értelemben vett tanítványainál, hanem mindazoknál, kik a felvilágosult kegyesség, a szellem szabadsága szerinti vallásos élet mellett buzgólkodnak. Nemcsak hazájában, hanem az egész protestáns világban, Angolországban, Amerikában, Német- és Francziaországban, Schweitzban, napi és heti lapokban, folyóiratokban, rövidebb czikkekben és kimerítő tanulmányokban, a legkülömbözőbb állású és irányú egyének méltatták érdemeit s ismertették személyét; — hazánkban első helyen a Prot. Egyh. és Iskolai Lap hasábjain Antal Géza tolla. De bármily külömbözők voltak e megemlékezések hangjukat, szerzőjüket, terjedelmüket, czéljukat tekintve, az elhúnyt nagyságának és jóságának elismerésében mind megegyeztek. A Vázlatoknak, melyeknek száma tizenhét, czímei: Dávid és a gibeoniak ; Salamon országának kettészakadása; A messiási remény eredete; A babyloni számkivetés hetven éve; Hogyan lett Saul királylyá Israel fölött; Sámuel és Saul viszálya ; Illés próféta ; Dávid Saul udvarában ; Josias reformja; Jo ias halála; Josua és a gibeoniak; Forradalom Judában ; Két próféta; Dávid népszámlálása; Elizeus próféta; Egy polgárháború megakadályozása; Saul halála. De e thémákkal kapcsolatban a vallásos gondolkozás és élet örök érdekű kérdései vannak lépten nyomon megvilágítva azok számára, a kiknek füle és szíve a világosság után törekvő kegyesség szava előtt nincsen bezárolva. Azonban legegyszerűbb s legtanulságosabb lesz, ha e Vázlatok közül egyet egész terjedelmében bemutatok. Tartalmánál és hangjánál fogva teljesen ide illik e b. lapok hasábjaira. E végből az mind a rövidebbek egyikét mindjárt az elsőt választom: Dávid és a gibeoniak (2 Sám. 21, 1 — 14). (Folytatjuk.) ! 11 f 11

1« Unitárius élet és irodalom. Az unitáriusok hazánkban élénk egyháztársadalmi s irodalmi életet élnek. Elannyira, hogy hitsorsosok szaporítására irányuló törekvéseik buzgósága és nagy önérzetök mutatása őket nem egyszer szembeállítja a másik két protestáns, különösen azonban az ev. református egyházzal. S e tekintetben a jelen megfelel némileg a múltnak. Hajdanában is — a mai antiunitáriusok eldődjei — a nagy Meliusz s társai : Túry Pál, Károlyi Péter ... s későbben is Geleji Katona István ugyancsak kemény — a mostaninál sokkal keményebb — hitelvi harcz harczolására találtak okot az unitarismus terjeszkedésében. Terjeszkedésben, mely kétségbevonhatatlanul nagy mérveket öltött volt főképen a kis Erdélyben az unitáriussá lett János Zsigmond fejedelem idejében. De Magyarországban is széles határban ismerték s elfogadták az „egységhivők" tanait; igy különösen az alföldön, hulott élő Kárády Pál unitárius superintenden^nek működésére jól esőleg gondolhatnak ma is a Dávid Ferencz és Blandrata hívei a kik bizonyára ezért is, de meg a l^tfentartás okáért is általában erősen rajta vannak, hogy nyomába lépjenek a régi dicsőségnek,