Evangélikus Egyház és Iskola 1892.
Tematikus tartalom - Czikkek - A földön békesség és az emberek között jóakarat (Raffay Sándor)
Tizedik évfolyam . 53. szám . P ozsony, 1892. évi Deczember 31-én. E VAN GEL 1 K US EGYHÁZ és ISKOLA. y\A EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Előfizetési ár: Hirdetés ára: Egész évre 6 frt— kr. Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 „ — „ Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., negyedévre . 1 , 50 „ többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Egy szám,ára: 12 kr. o. é. Bélyegdij : külön 30 kr. TIRSZT^TÉHSTSZZKY FERENC Z. J Tartalom : A földön békesség és az emberek között jóakarat. (Raffay Sándor.) — Az év végén ! (Farkas Gejza.) — Az elkeresztelési ügy tervbe vett megoldásának kérdéséhez. (Magyari.j — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. À földön békesség és az emberik között E karácsonyi ige, mely a keresztyénség templomaiban most felhangzott, sajnos, nagyon is idegen a templomon kívül ; sebogysem akar megvalósulni a társadalomban. Különösen nem a mi édes hazánk határai között. Ugyanazon haza polgárai, ugyanazon Üdvözítő megváltottai ellenségekként állanak szemben egymással. A békesség és jóakarat helyett jelszóvá a harcz lett. S mindez oly dolgok miatt, melyek az embernek se földi, se mennyei boldogságára nézve egyáltalán nem lényegesek. Az egész mozgalom és gyűlölködés alkalmi oka az elkeresztelés, illetőleg egy formális kötelesség teljesítése : az anyakönyvi kivonatoknak az illetékes egyház lelkészéhez való áttétele. A 1*. kath. klérus ebben dogmatikai bűntényt lát; lelkiismereti dologgá tolta föl ezt a semmiséget, holott voltaképen nem egyéb az, mint puszta kötekedés, melynek alapja farizeusi gőgből fakadó álnok képmutatás, czélja pedig a római érdekek szolgálata. A római egyház ősi és a keresztyénség szellemével éppen nem egyező törekvéseinek ez is csak egyik modern formába öltöztetett jelensége. Azt hiszi még most is, és ezt a világgal is el akarja hitetni, hogy egyedül ő a Krisztus igaz követője. Azonban erre nézve nem a czifra püspöksüveg, hanem a gondolkodás és érzület iránya a legfőbb kezesség. Az a farizeusi gőg, mely a római egyházban uralkodik, s mely magateltségében a legnagyobb mértékben kizáró volt mindig, ma is nyilvánul abban, hogy papjai nem akarnak a protestáns egyházzal s annak papjaival, mint Krisztus igaz követőivel még hivatalosan sem érintkezni, — mert szerintük csak ott a keresztyénség, ahol a pápa van. S van-e ezen magatartásnak ethikai komoly alapja és jogosultsága? Ha a protestantismus a nép depraválása által jellemezné önmagát, talán volna, de így a legnagyobb mértékben szomorú és nevetséges az. Nem az uralkodás, hanem a szeretet alapján való szolgálatra készség és alázatosság a keresztyénség jelleme. De a római egyház nyíltan az előbbire tört mindig, ellenben ker. szeretet, méltányosság, felebaráti jóakarat, szelídség lelke és alázatosság mind oly keresztyén fogalmak, melyeket a keresztyén nevet egyedül magának monopolizáló római egyház sohasem ismert, legfölebb akkor, ha — miként most Németországban a jezsuita mozgalmak közben — ő van kisebbségben. S a nép, az istenadta nép még most is szemet huny a csalárd játék előtt, sőt vezérszerepet játszó protestáns férfiak is elég rövidlátók még mindig a klérus dicső hazafiságának és bölcseségének fáklyát gyújtani, holott elég világos az álnok kétszinűség minden czélzata. Megvallom, soha se tudtam még annak alapjára akadni, melyből a római egyház papságának önzetlen hazafiságára következtetni lehetne. Hiszen ez már szervezetükből s a Vatikánhoz való viszonyukból kifolyólag is csaknem lehetetlen. S nagyon lekötelezne, ha valaki erre nézve a történelemből vett bizonyítékokkal meggyőzne azon állításom alaptalanságáról, hogy a r. kath. klérusban az önzetlen hazafiság sohasem volt nagy erény. Csak bölcseségiik volt mindig nagy, — ez elvitázhatlan — a mások elnyomására s a maguk emelésére irányuló utak és módok feltalálásában. Alig pár napja, hogy az ország közérdeklődése közt összeült a hazai pápás egyház főpapsága, a dús javadalmazású klérus, hogy a magyar haza alkotmányos kormánya, valójában pedig a protestantizmus ellen a közös reagálás módozataiban teljes és egyöntetű megállapodásra jusson. Nyiltan kimondták, hogy ők harczot akarnak az állammal s az egész társadalommal. Hanem azért mi is lehetne más a jelszavuk, mint a „Pax" : békesség a földön és az emberek között jóakarat — ha minden az ő szájuk íze szerint történik. Ha nem, akkor felebbezik ügyüket a pápához, milliók által is súlyosbított elnyoma-
