Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Irodalom - Magyar gályarabok éneke (Ifj. Jeszenszky Károly)

Bizonyos, hogy valamint ezen tót szöveg többféle változáson ment keresztül, mig megtalálta azon formáját, melyben sok tekintetben a német szöveget „felül mulv ä. ; â» tótajkú hívek szivében állandó gyökeret verhetett : úgy az általam közölt magyar szöveg is, nyelvezet és kifejezések tekintetében — a nemzeti irodalom fejlődésének különböző fokaihoz képest — többféle változáson mehetett keresztül. De hogy az a német szöveg sorsára nem jutott, melyet egy Gerhardtnak ajánlása sem volt képes megmenteni attól, hogy a rationalismus által ki ne „küszöböltessék" sok nemzedékeken át a németországi evangelikus hivek templomaiból, — azt ép azon körülménynek köszönhetjük, hogy benne a „pretiosa mors martyris hungarici" eszméje, a legdrámaibb valóság- 1 ban és felülmúlhatatlan fenségben jelenik meg, — mind azok szívé és lelke előtt, a kik valaha a gályarabok történetét érző szívvel és az igazság iránt való érzékkel olvasták. A mi ez ének dallamát illeti, én azt egy régi kéziratból, mely kezemben megfordult, s melyről az a véleményem, hogy az a XVlII-ik századból származik, másoltam le magamnak, különben maga az élő hagyomány és azon körülmény, hogy egyes részletei legrégibb nép- ' dalainkban is előfordulnak, eléggé mutatják annak ősrégi j és tőzsgyökeres magyar voltát. Maga Payr Sándor el-' ismeri, hogy „az egyes motívumok, rhythmus, modulatio és az egész harmónia mind magyaros," és hogy e dallam a 1 német dallamtól annyira elütő, hogy még annak utolsó, ' némileg hasonló ütenye sem tekinthető utánzatnak. Mindezek után azt bátorkodom kérdeni : hogyan lehet ezen énekről, mely — legalább a mi annak zsoltári tartalmát illeti — egyenesen a gályarabok szájáról szállt hozzánk, s melyet az azok emlékéből táplálkozó egyházi hagyomány oly speciális nemzeti jellegekkel ruházott fel, hogy az összes magyar szivekben immár kiirthatatlanul gyökeret vert, oly kegyeletlenül beszélni, mint azt Payr Sándor úr tette czikkében?! Vagy az bántja, hogy abban a „haza" és „számkivetés" fogalmai is szerepelnek? Hisz e nélkül nem volna semmi egyéb közönséges zsoltári éneknél, mely minden szépségei mellett is régen kiszorúlhatott volna templomainkból, úgy mint Németországban kiszorúlt, hol hiányzott a fentebbi történelmi visszaemlékezésekből táplálkozó egyházi tradiczio, mely abba folytonosan friss vért, életet és lelket öntött volna?! Vagy azt akarja, hogy azt ne mi kereszteljük meg, hanem a Berlinben lakó kollegák? Egy „uj elkeresztelési vitát" akar provokálni a hazai közvélemény és Németország tudósai között? A bibliabeli gyermek sorsát szánta-e a „Magyar gályarabok énekének," kihez két anya akar jogot formálni ? hisz itt egészen más a viszony a két vitatkozó fél között. En — miután az eddig ismeretlen adatokat Mocko János úr czikkéből megtudtam — szívesen elhiszem, hogy ez éneknek — de nem mai alakjában, sem pedig dallamának — ősapja Gerhardt, illetőleg Pauli Joakim. De a fentebbiek alapján Payr Sándor úr is kénytelen elismerni, hogy nevezett ősapa gyermekét, miután annak anyja meghalt volt, elveszítette. Kiüldözte azt annak mostohája, a „rationalismus"nak nevezett elfogultság még hazáját,ól is. Még csak templomba sem volt szabad annak egész a „legújabb időkig" járnia. Az isteni gondviselés a bujdosó árva gyermeket elvezette a magyar gályarabokhoz Nápolyba és Syrakúzába. Ezek könyeikkel öntözött kenyerük morzsáival táplálták őt és rongyaikkal befedve védték a megfagyás ellen. Kiszabadulásuk után elhozták magukkal hazájukba. Itt saját édes gyermekük gyanánt felnevelték. Az ő lelküket, jellemüket öntötték belé. A saját nevüket adták neki és örökösükké tették, hogy reménysége, vigasztalója, öröme és büszkesége legyen az egész magyar nemzetnek ! S most, midőn a hazájából kitagadott, rég elfeledett, de magyar földön nagy emberré lett gyermeknek hire megy az egész világon, egyszerre jelentkeznek az ő rokonai, hogy az ő vérségi és örökösödési igényeiket érvényesítsék vele szemben ! Még ha valamely tartományról, nagy anyagi érdekről, múló földi dicsőségről volna szó, akkor volna némi értelme ezen versengésnek. De mi a t4rgya ezen vitatkozásnak ? Az a babérkoszorú, melyet a magyar nemzet kétszázéves kegyelete, hűsége és szeretete tett a gályarabok homlokára! Nos? ha ezt letépi onnan valaki, kinek mit használ vele? De Payr Sándor ezen énekben nem babérkoszorút, hanem „idegen tollat" lát. Talán máskép fog gondolkozni, ha elolvassa azt, a mit Haan Lajos a „Cithara sanctorum"-ról irt monográfiájában a 10-ik lapon mond. Ott ez áll: „Lutherrel az egyházi ének történetében új korszak kezdődik. 0 maga sok éneket részint maga szerzett, részint latin és cseh nyelvből fordított. A csehből való fordításoknál segítségére volt Weiss Mihály, a husszita atyafiak lelkésze Fulnekben. Ez a cseh szöveget német nyelven mondotta neki elő és Lutherezen előmondás alapján fordította a cseh énekeket németre. Sokan azt tartják, hogy ama hősies ének: „Erős vár a mi Istenünk" tulajdonképen Luther által csehből fordított ének, de ezt bebizonyítani nem lehet." Kinek jutna eszébe Luthert „idegen tollak" elsajátításával vádolni azért, mert a husszita eredetű énekeket segített ő is a német nemzet géniuszának megfelelőleg átalakítva, német nemzete szivébe és köztudatába átültetni a nélkül, hogy ezek születési körülményeivel sokat törődött volna?! Vagy Szenezi Molnár Albert zsoltárai nem képezik-e gyöngyét a magyar nemzeti irodalomnak annak daczára, hogy azokat franczia versidomok és dallamok szerint alakította át, és fordította magyar nyelvre ? Vagy az evangélisták közül, melyik ellen fognánk „romboló munkát" kezdeni csak azért, mert egy és ugyan azon tárgyról, egy közös forrásból merítve, majdsem szószerinti hűséggel referálnak, — mindegyik a maga saját neve alatt és saját felfogása szerint? Mért veszi tehát rosz néven Payr Sándor is, hogy a magyar gályarabok által börtönükből lett kiszabadulásuk alkalmával énekelt 46-ik zsoltár, — a magyar nemzet szivében is viszhangra talált, és emez éneket ama gályarabok nevére „keresztelte" el? Mért akarja nevetségessé tenni Káldy Gyulát, a magyar zene jeles ta-