Evangélikus Egyház és Iskola 1892.
Tematikus tartalom - Czikkek - Új korszak (Szerkesztő9
Tizedik évfolyam . 1. S Zám. Pozsony, 1892. évi Január 2-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. ... . MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. ' ^ Elofizetesi ar: ' Hirdetés ára: Egész évre , 6 frt — kr. Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 — „ Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventiitcza (5 sz. a. egyszer közölve 7 kr., negyedévre .1.50„ többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Egy szam ara: 12 kr. o. é. Bélyegdij : külön 30 kr. ) TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Tartalom : Uj korszak. (Szerkesztő.) — „A ki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul." (—k —f.) — Zsinaton-kivüli zsinatolás. (Margócsy József.) — Külföld. — Vegyesek. Új korszak. Tizedik esztendei pályafutásunk kezdete'n legkeve'sbé sincs szükség arra, hogy xij programmal le'pjünk fel, vagy eddigi álláspontunkat megváltoztassuk. De talán nem lesz felesleges, hogyha kiemelünk ne'mely szempontokat, a melyeket az egyházi élet fejlesztésére nézve fontosaknak tartunk, s melyeknek irányadása mellett kívánjuk folytatni eddigi munkánkat. Sokan ügy tartják, hogy a megnyitott s megnyitása után rövid időre elnapolt zsinat egyházi életünkben uj korszakot alkotó leend. Bár mennyire fontos a zsinat törvényhozási működése, melynek sikeres teljesítésétől — tagadhatlanul — nagy részben függ egyházi életünk jövő alakulása : mégsem lehet azt oly döntő tényezőnek venni, melytől az egyház összéletének fellendülését kellene szükségkép elvárni. Ha a zsinat áldásos munkát akar végezni, az eddigi alapon kell építenie; de a leglángolóbb lelkesedés mellett sem viheti keresztül azokat a magasztos eszméket, nem önthet a tagokba egy oly szellemet, melyet mi kizárólag az egyháznak Urától, Üdvözítőnktől veszünk s az evangyéliom kiapadhatlan forrásából merítünk. Áll itt is : a szellem, az Atyának és a Fiúnak Szent-Lelke az, mely elevenít, a betíí, a törvénynek betűje e szellem nélkül megöl. A zsinati törvényhozás, ha az adott viszonyokhoz képest úgy rendezte evangyéliomi anyaszentegyházunk alkotmányát, igazságszolgáltatását, kivált azonban pénz és nevelés ügyeit, hogy amaz evangyéliomi szellem szolgálatában, Isten országának valósítására, az egyház folyton fokozódó erővel teljesítheti kötelességét: tökéletesen megfelelt a méltán hozzá fűzött várakozásnak. A legnagyobb szerencsétlenség volna az, ha a zsinat paragraphusok özönébe fullasztaná az egyház pezsgő életerejét, ha oly vas pánczélt kovácsolna az egyház testére, mely merevségével ellentállana minden szabadabb fölfelé törekvő szellemi munkának, vagy megbénítaná az egyes hivők és gyülekezetek öne'pítési munkásságát. S ezzel épen arra a térre jutottunk el, a melyen azt hisszük, minden egyes tagja az egyháznak, de kivált minden lelkésze és tanítója, Istentől nyert tehetségeit érvényesítve, közre munkálkodhatik egyházának javára. A zsinatnak 116 tagja van, hazai evangyéliomi egyházunknak szine-java ; de hát mily eltiinően csekély szám ez ott, hol hetedféiszáz ielkész, 80 segédle készszel, 1502 tanító, 104 segéddel s a felügyelői hivatalban működő tekintélyes férfiak oly nagy összege élethivatásának tekinti, az egyház kebelébeu az egyházért működni. Önkéntelen felmerül az a kérdés : hogy ily nagy szellemi erő mellett mért hangzik minden oldalról a panasz ? Hát jó lesz belétekinteni a tükörbe, lelkiismeretünkbe és kimondani őszintén, hogy az a nagy szellemi erő részint improductiv, részint más érdekek szolgálatában áll, részint pedig annyira el van forgácsolva, hogy összekötő kapcsot nem bírunk találni. Tagadhatatlan, • hogy az anyagi szegénység, az ön- és családfentartás gondjai lidércz nyomásként nehezednek sokaknak lelkére, de kérdjük: helyesen van-e az, ha az anyagi szegénység szellemileg is szegényekké tészen, s nem volna-e inkább evangélikus férfiakhoz, az Urnák szolgáihoz méltóbb, szánalmat gerjesztő, de senkit meg nem indító jajveszékelés helyett, hozzálátni a szivek és lelkek vallásos buzdításának áldásos művéhez. A mint, annak a nagy tábor minden harczosának agya egyet gondol, szive egyet dobban s mindenike hátra nem tekintve ráveti kezét az ekeszarvára, abban a pillanatban, de csakis abban, bekövetkezett az új korszak hajnalhasadása; a régiek mind elmúltak és ime mindenek ujjá teremtettek. A Krisztus iránti hő szeretet legtermészetesebb szülője az ő megváltottjai iránt élő szeretetnek ; az
