Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Középiskolai oktatásunk hátrányairól (Sass János)

Tizedik évfolyam. 45. szám. Pozsony, 1892. évi November 5-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Egész évre ti frt — kr . félévre . . . 3 „ — n Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERBNCZ. negyedévre . 1 , 50 „ Egy szám ára: 32 kr. o. é. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Középiskolai oktatásunk hátrányairól. I. (Sass János.) — Értekeszletek és egyesületek. (Jeszenszky N. B.) — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek — Pályázatok. II. A középiskola czélja oly tudományos miveltséget nyújtani, — az erkölcsi nevelésről most nincsen szó, — hogy végzett növendékei vagy valamely tudományos szakpályán tovább képezhessék magukat, vagy általában a közönséges életben korunk miveltségének színvonalához méltóan a tudományok minden ágában kellő jártasságuk, tájékozottságuk legyen. Csak az a kérdés és pedig igen nehéz kérdés, hol van ezen kellő jártasságnak az a legalsó foka, melyet a középiskolában okvetlen elérni kell. Nézetem szerint az általános tudományos — nem szak-tudományos — miveltségnek az az első kelléke, hogy az embernek a körülötte fekvő s a társalgásban előforduló tárgyakról alapos ismerete és a mindennapi élet viszonyairól helyes felfogása legyen. Olyan tananyag tehát, a mi erre nézve nem szükséges, a tantervből bátran törölhető volna. E szempontból kiindulva azt hiszem, hogy a földrajzi, számtani és természettudományi tankönyveket meg lehetne nyirbálni a nélkül, hogy az iskola czélja koczkáztatva lenne. Erre a sorsra Ítélném például a mennyiségtani tankönyvekben azon műveleteket, melyek a közönséges életben sohase fordulnak elő, s miután csak különös szakpályákon szükségesek, a kereskedelmi vagy technikai s hasonló szakiskolákba valók. Ezek helyett aztán nagyobb gondot kellene fordítani arra, hogy a mindennapi életben felmerülő számtani és mértani feladványokat a növendékek képesek legyenek gyorsan és biztosan megfejteni. E tekintetben az ujabb paedagogia kétségkívül sokat haladt. Számtani tankönyveink példatárai csupa mindennapi életből merített feladványokat tartalmaznak, melyek egyfelől a gondolkodást fejlesztik, másfelől az ismeretkört gyarapítják. Ezt a haladottságot azonban tökéletesen ellensúlyozza az a körülmény, hogy e feladatok begyakorlására, folytonos ismétlésére nincs ido. Innen van aztán, hogy egy magasabb osztálybeli tanuló, jóllehet saját osztályának tantárgyában egészen jártas, alig képes megfejteni egy oly feladatot, melyet néhány évvel azelőtt az alsóbb osztályban tanult s akkor minden nehézség nélkül kidolgozott. Pedig sokkal hasznosabb és boldogabb ember az, ki bár kevesebbet tanult, de a mit tanult, azt készpénz gyanánt tudja használni későn korán, uton útfélen, mint a ki sokat tanult, de rengeteg tudományából alkalom adtán alig képes valami csekélységgel előállani. Tantum scimus, quantum memoria tenemus. Csak az a tudomány maradandó kincsünk, a mi emlékezetünkben vagyon. Az emlékezet kincstárát pedig csak ismétlés által lehet gyarapítani. Repetitio est mater studiorum. És jelenleg azon bőséges tananyaghoz, melyet a tanterv szerint betanulni kellene, aránytalanul kevés iskoláinkban az ismétlés. Ezelőtt már a tanterv is úgy volt szerkesztve, hogy az algymnasium az összes tantárgyakat befejezte s újra átismételte azokat — a földrajz kivételével — a főgymnasium. Ezt az elvet az uj tanterv elejtette. Fő- és algymnasium most tulajdonkép nem létezik, a tudományok mind a nyolcz osztályra vannak elosztva, kivéve a magyar történetet, mely a III. és VIII. osztályban fordul elő. Ha e tantárgyra nézve szükségesnek tartották a tanterv szerkesztői, hogy az kétszer kerüljön tárgyalás alá, miért hagyták ki az algymnasiumból a világtörténetet, melynek ismerete különösen ily politikus nemzetnél az általános miveltségre nézve oly igen fontos? Igaz, hogy mig a régi tanterv szerint a történetre a főgymnasiumban három esztendő volt szánva, az uj tanterv négy egész évre terjeszti ki azt s így most ez a tantárgy sokkal bővebben adható elő; de nagyon kétséges, helyesebb-e egyszer adni elő valamely tantárgyat, de részletesebben, mint — habár rövidebbre szorítkozva — kétszer átdolgozni a 8 év leforgása alatt.