Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Irodalom - Észrevételek „Censor” bírálatára

367 rányibb féregben is lakozó visszaható erő nyilvánulása nélkül fogadnák és tűrnék el. De nem is az volt ott a hiba, hogy Pap Gábor nyilatkozott, hanem, hogy Tiszát ünnepelték s a lölkapott primást leszólták. Amabban a politikust igyekeztek tehát ütni, eme miatt meg akár lándsát is képes törni az ultramontán napisajtó, élén a Budapesti Hirlappal. Pedig hát vegyük tárgyilagosan a dolgot. Ha Papp Gáborról van joga valakinek Ítéletet mondani, van Vaszaryról is. Mert Pap Gábor egy parányival se kisebb, mint Vaszary. Se mint ember, se mint egyházi méltóság. S lia még volna is Pap Gábor jelentésében, vagy általában a komáromi ünneplésben mi némelyek politikai fellegvárainak építésére nem volna kedvező, tessék tekintetbe venni azt, hogy a komáromi püspök saját kerületének közgyűlésén beszélt, hol a saját egyházának javát szem előtt tartó és igazát munkáló főpapként a saját egyháza szempontjából és semmi más szempontot — csak törvénytiszteletét és hazaszeretetét — véve tekintetbe, köteles a helyzethez hozzászólni és azt megítélni. Ott a r. kath. egyház saját külön lelkiismeretét és dogmáit és törvényeit ki kell hagynia a számításból. De az összes lapok között a legnagyobb jóakaratot mutatja irántunk a Budapesti Hirlap. Tapasztaltuk azt ez esetben is, tapasztaltuk a sajnálatos budapesti esetnél is, mely a Kossúth-iinnep ügyében felmerült, s melyet aztán a püspök oly higgadtan és tapintatosan elintézett. De hát mert nem verte a mellét a honmentők előtt s nem ragadtatta magát végtelen horderejű nyilatkozatokra, a Bud. Hirlap szept. 15.-iki számának vezérczikkében ezt mondja kétségtelenül ez esettel kapcsolatosan: „A nagyváradi főispán, a temesvári és kolozsvári polgármesternek cselédgondolkozása Szapáry miniszterelnöktől vette eredetét s átszármazott minden hatósági főnökre, még az ellenzéki hírben álló magyar protestáns egyházak püspökeire és papjaira is." Honnan érdemeltük mi meg ezt a silány vádat ? Álljunk talán mi is in corpore a Bud. Hirlap és bálványozott vándorpolitikusának szolgálatába? Mi nem csak szavakkal szoktuk a hazát szolgálni és szeretni, mint ezek és az egész kath. tábor, hanem a törvény tiszteletével ! Legjobban jellemzi aztán a Bud. Hirlap egész irányát és szellemét a szept. 16. számban az, hogy Mészáros Kálmán ferenczes szerzetes azon nyilatkozatára, hogy ők Kossuthot nem ünneplik, mert ez dogmáikkal ellenkezik, egyetlen szava sem volt. Pedig itt lett volna alkalma megoktatni azt a csuhást, hogy nem a személyt, hanem az általa képvisel telvet kell itt ünnepelni s dicsérni az Istent, hogy ezen elveket és azok megvalósítását kegyelméből ez emberre bízta s őt ez ideig megtartotta. No de hát ezt kath. pap tette és nem protestáns. A r. k. papok érdekes lelkiismeretének kinyomozkatlan szabályait pedig, no meg egyházuknak mindenről gondoskodó dogmáit, csak természetes, ha még az országos törvényeknél és az igazságnál is jobban respectálják ! Tette volna ezt prot. lelkész, no volna szó mindjárt cselédgondolkodásról, szolgalelküségről, hazaárulásról stb., pedig hát ezek a jelzők legjobban megilletik épen a Budapesti Hirlap eljárását és nem a prot. lelkészekét és püspökökét, mert ezek nem uszályhordozói senkinek. S mert ilyen a sajtó jelleme és iránya ; mert még a lóversenyekről is sokkal gondosabban tudatják a közönséget, mint a prot. egyházak gyűléseiről s mozgalmairól; mert nincs egyetlen hirlap sem széles e hazában, mely nemhogy a mi érdekeinket képviselné, hanem csak igazságosan is ítélné meg a helyzetet; s mert még a protestáns munkatársakban bővelkedő lapok is ellenünk fordulnak s nincs egyetlen toll a mi érdekeink szolgálatára ; mert a lapok általában minden legkisebb alkalmat is mohón megragadnak, hogy a protestánsokat — talán a derék és hazafias (!) pápások kedvéért, kik a magyar állam ellen Rómában keresnek menedéket és támogatást ! — pellengérre állítsák : ugyan mikor látjuk már be, hogy egy jóirányú protestáns napilapról gondoskodnunk kell? Sokan hangoztatják az uniót. Én is hangoztatom, de nem a dogmatikus uniót, mert az meg nem valósulhat soha s minél inkább munkáljuk e tekintetben a közeledést, annál inkább eltávolodunk egymástól, hanem sürgetem az uniót a munka terén, a közös ellenség ellen való küzdelemre. Tömörüljön a két protestáns egyház, sőt vonjuk magunkhoz az unitáriusokat is, és, amire legnagyobb, legégetőbb szükségünk van: alapítsunk közösen egy protestáns tanárképző intézetet és egy protestáns napilapot! Még a zsinat folyamán tegyék ezt tanácskozás tárgyává a két egyház atyái s ebben, a munka terén egyesítsék a két egyházat a közös ellenség együttes visszaverésére és megostromlására. Raffay Sándor. Észrevételek „Censor" bírálatára. E b. lapok 37. és 38. számában egyvalaki Censor álnév alatt birálatot irt „a bányai kerület által kiadni szándékolt ág. h. evang. énekgyüjtemény felett." Nagyon kívánatos a minél szigorúbb kritika, mert ennek feladata a „Gyűjteménybe" felvett énekek közül az oda nem valókat kirostálni, a megtartandók közül a gyengébbek fogyatkozásait kireperálni, hogy a viszonyokhoz képest lehető legjobb énekeskönyv jöhessen létre. Azért bocsáttatott az „Énekgyüjtemény" első füzete, mely az ünnepi énekeket tartalmazza, 200 példányban az egyházak rendelkezésére, hogy minden érdeklődőnek alkalma lehessen hozzá szólni. Igy menthető az előleges bírálattal megbízott férfiak enyhébb eljárása is az énekek befogadására nézve, miután a beküldött ének sorsa az „Énekgyiijteménybe" való felvétel által eldöntve nincs. Fejes István, a ref. énekek gyűjtője szinte válogatás