Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Irodalom - Bírálat a bányai kerület énekgyűjteményére

315 osztály tárgya, ugyanott a VII. osztály tárgya az újkor, a melylyel az államiak a VI. osztályban végeznek, úgy hogy ott a VII. osztályban bőven megismerkednek a politikai földrajzzal, míg az ev. intézetekben erre csak nagyon kevés idő jut a IV. osztályban, ahol csak monarchiánk politikai földrajzával ismerkednek meg úgy, a hogy. Az eltérést sokkal részletesebben kellene kimutatnom, sokkal nagyobbnak is tűnnék fel akkor, ha figyelembe venném a vándorló tanulókat, a kik az egyik osztályt evangelikus, a másikat állami intézetben töltik. De én más bajra akarok rámutatni és arra, hogy csak rámutassak, elégséges, ha a latin nyelv és a történet tanításának keretében maradok. Azt, hallottuk, hogy az egyet, tanterv az V. osztály számára chrestomathiát kiván különböző írók műveiből. Hol van, ki írt nálunk ilyen chrestomathiát? Pedig már jó régen van nálunk ez a tanterv! Remélhetjük-e, hogy valaki még a jövőben szánja magát arra, hogy ilyent összeállítson? És ha valaki rá szánja magát, akad-e kiadója? Hogy is akadna, a mikor tudja, hogy alig 4—5 intézet használná, néhány év múlva ennyi sem ? Chrestomathiánk nincsen, tehát egy bizonyos auctort kell választani, olyant, a minőt a chrestomathiának magában kellene foglalnia. Legjobb volna Livius XXI. könyvét olvastatni, mert abból van jó kiadás és minden, a mi hozzá való. De azt nem szabad olvastatni, mert a mi tantervünk a VII. osztály számára írja elő. Holott az állami és államilag segélyezett gymnasiumok növendékei megbirkóznak vele az V. osztályban is. — Néhány gymnasiumban Caesart olvastatják. Caesarból van még jegyzetes kiadás, a Gyuritsféle (a míg el nem fogy). De szótár is kellene hozzá : az volt, de már nincsen, elfogyott. Talán teljes szótárt adjon az ember V. osztálybeliek kezébe? Ugyan melyik volna clZ^ cl melyet kezükbe lehetne adni? Hátra van még egy, a melyet egyes intézetekben használnak, a melyet én is bevezettem ez évben nálunk : ez Polgár Kis Liviusa, annak különösen második füzete. Annak czímlapján az áll, hogy a III. és IV. osztály számára való. Ha tehát állami tantervet követő gymnasinmból jön hozzánk fiu az V. osztályba, úgy rá nézve a mi tanításunk unalmas lesz, mert ő már ezt a tankönyvet használhatta a III. és IV. osztályban. Aztán a mi latin tanításunk eredménye oly szegényes-e, hogy az V. osztályban azt a könyvet használjuk, a mit az állami intézeteknél a III-ikban?! Még ha igazi Liviust nyújtana a könyv, pedig először Rothert, a könyv németországi kiadója könnyített rajta, másodszor a magyar Polgár, hogy, mint maga vallja be előszavában, még könnyebb legyen. Szóval ott vagyunk, a hol voltunk : az V. osztály számára előirt latin prózai tananyag tanításához nincsen tankönyvünk, még kevésbé segédeszközünk : szótár, jegyzetek, hozzá alkalmazkodó gyakorlókönyv. Mindenesetre egyik oka ez latin tanitásunk eredménytelenségének : ha volna chrestomathiánk és hozzá szótár (egyiket se remélhetjük), vagy ha Livius XXI. könyvét, a melynek olvastatására meg van minden eszköz, taníthatnék az V. osztályban (ez utóbbi lehetséges volna tantervünk egyszerű megváltoztatásával) az eredménytelenség ezen oka megszűnnék. A másik baj ugyancsak az V. osztálybeli tanulókat sújtja. Állami intézetekben, mint hallottuk, a IV. osztályban tanítják az ó-kor történetét Augusztus császárig, az V-ikben folytatják és befejezik a középkort is. Tankönyvírók és kiadók természetesen az állami tanterv után igazodnak, mert azt követi Magyarország legtöbb középiskolája. Megírják tehát a IV. osztály számára az ó-kor történetét a római császárságig, az V. osztály számára, mint a történeti kézikönyv második részét —• külön kötetben megirják a római császárság és a középkor történetét. Nálunk két osztályban tanulja csak az ó-kort, tehát majdnem ugyanazon tananyagot, a melyet az államnál egy év alatt végeznek; de természetesen részletesebben. Nálunk tehát oly tankönyv kellene, a mely részletesebben adná elő az ó-kor történetét, de nem a római császárság kezdetéig, hanem annak bukásáig! Ilyen tankönyv volt néhány év előtt még elég, de most alig kapható már : igazi hajsza indult meg ily régibb kiadású „ókor"-ok után (a milyen például a Ribári-féle), de e hajszának el kell múlni, mert eredménytelen lesz, vagy már is az. Rámutattam tanításunk egyik bajára. A baj összefügg tantervünkkel, a melyet csak kevesen követünk már és éppen azért nincsen már tantervünkhez alkalmazkodó kézikönyv, pedig a jó kézikönyv hiányát nem pótolja a legjobb élő kézikönyv : a tanár sem. E bajon csak tantervváltoztatással, illetőleg, mivel az állami tantervet követik már majdnem mindenütt, az ahhoz való alkalmazkodás által lehet segíteni. Késmárk. Losonczi Lajos, tanár. Ili iá 111. Bírálat a bányai kerület által kiadni szándékozott „ág. hitv. ev. énekgyűjtemény" felett. Megvallom, hogy „új énekes könyvek" kiadásának nem nagy barátja vagyok. Szinte fáj a szivem, midőn újabb énekeskönyveinkből a nép vérébe átment egy-egy kedvesebb régi énekünket kiszorítva látom, helyettesítve gyakran az újabb poéták olyan énekei által, melyekről, habár kissé drasticusan, de mégis találólag moudá egy ref. énekbíráló, hogy „azok csak a nádi veréb csiripolásai az erőteljes régiekhez képöst." Magyar evang. egyházainkban az öregek közül még ma is sokan a Brever által Lőcsén 1617. körül kibocsátott u. n. „Graduálnak"-nak mult századbeli kiadását használják, melyben meg van a ref. teljes zsoltár, s több igen szép régi énekeink között a remek „siralmas ének a mohácsi vészről" (476. sz.), melyet — közbevetőleg legyen