Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Franzfeld jubileuma

311 Sajnos, az istentiszteletnél a helybeli lelkészen kivül csak a pancsovai tiszttárs volt jelen, pedig mily impozáns képet nyújtott volna több lelkész felvonulása. Luther diadalmi énekének, az „Ein' feste Burg" — két versének történt eléneklése után Schwalm György pancsovai lelkésztársunk lépett az oltár elé, végezte az oltári szolgálatot, buzgón imádkozva s felolvasva a 100-ik zsoltárt. Az oltárszolgálat végeztével a „Lobe den Herrn" egyházi éneket énekelte a gyülekezet, mire e sorok irója, mint helybeli lelkész, lépett a szószékre s I. Mózes 32, 10 alapján megtartotta ünnepi beszédét, felhíva a gyülekezetet : Üljünk örömmel ünneptt ! a mely legyen 1.) emlékezés, 2.) bálaadás és 3.) fogadalmak ünnepe. Beszéde végévei ünnepi imát mondott, melynek végeztével a helybeli férfi dalárda Steiner János tanitó mint karnagy szakavatott vezetése alatt egy gyönyörű ünnepi éneket adott elő kitűnően, ez által is emelve az ünnepélyes hangulatot. Majd ismét Schwalm Gy. testvérünk lépett a szószékre s I. János 5, 4. alapján tartott egy emelkedett hangú, szivet-lelket megragadó beszédet, a melyben egy pillantást tett a múltba, jelenbe és jövőbe. Szemünk elé állította az atyákat, kik e végvidéken az evangeliom, a hit harcosai voltak, lévén Franzfeld a volt németbánsági határőrvidéken az első evang. egyház. Majd ecseteli a község jelen virágzó állapotát, kiemelve, hogy kívül is jó hírnek örvend, de óva inti a híveket, ne hagyják magukat elaltatni a világ dicsérete s hízelgése által, mert ez a gonosznak új hadakozási módja lehet ellenük. Ok is mint atyáik, küzdjék mint Isten fiai a hitnek harczát e világ s a gonosz ellen, hogy a gonosz, a világ ura itt uralomra ne jusson. E valóban magasztos tartalmú beszéd minden mozzanatát teljesen érvényre juttatta előkelő szónoki tehetsége s szépen csengő hangjával, meglátszott rajta, hogy szívből szívhez szól. A Miatyánkot elimádkozva lelépett a szószékről, mire egy felnőttek (dalárdisták) s gyermekekből álló vegyes kar adott elő ugyancsak Steiner János tanitó vezetése alatt egy szépen sikerült egyházi éneket. Erre ismét a helybeli lelkész lépett az oltár elé, imádkozott s az áldást mondta. A főének utolsó versének eléneklésével az istentisztelet véget ért. Istentisztelet után a paplakot s iskolát épitő lugosi egyház javára offertorium volt, mely 38 forintot eredményezett. Moät a községház elé vonult a gyülekezet, hol politikai részről tartattak beszédek. Az első szónok Frint Nándor tanitó volt, ki igazán szép beszédében a község belső fejlődését tüntette ki s különösen az atyák azon nemes keresztyéni jelleméről szólt, mely az utódokra is átszállott. Az egybegyűlteket figyelmeztetve, hogy ezt a templom s iskolának köszönhetik, ezek buzgó ápolására hívta fel őket. 0 utána Lemle Rezső tanitó szavalta el nagyon hatásosan Binder Jenő birdai tiszttárs sikerült költeményét, melyet ő mint a franzfeldi ev. egyház volt segédlelkésze hálás emlékül irt s küldött el. Majd Jahraus András egy ház felügyelő s községtanácsos beszélt a község külső fejlődéséről hatásosan, s ismertette a volt határőrvidéki állapotokat, azokat a mai állapottal összehasonlítva. Végezetül Ruppenthal Ádám községi jegyző rövid beszéd után leleplezte a községház falára alkalmazott emléktáblát, felhíva a szülőket, hogy gyermekeik szivébe oltsák be a felirat végsorainak igazság át : Fleis Redlichkeit und Glaube erhoben uns vom Staube. Ezzel az ünnepi rész véget ért. Egy órakor 200 teritékkel közebéd volt és pedig a téren sátor alatt. A toastok sorát Dániel Ernő orsz. képviselő nyitotta meg, 0 felsége jólétére emelve poharát, mire a toastok egész sora következett. Este a helybeli dalárda az ismét kivilágított téren szépen sikerült concertet adott, a mely után táncz volt. Megemlítem még, hogy a község kifogja adni történelmét, a melyben a politikai község történelmét Ruppenthal János és Frint Nándor, az egyházét Bohus Károly, az iskolákét Frint Nándor írta meg. Bohus Károly. — A Gusztáv-Ádolf-alapitvány központi irodája (Thomaskirchhof 25, II.). Memorial. Miután Németország külömbféle vidékeiről, az északon uralkodó ragály miatt, aggodalmas kérdések érkeztek hozzánk, Brémával egyetértve elhatároztuk, hogy a 46. közgyűlést ezen évben meg nem tartjuk. Lipcse 1892., augusztus 29.-én a központi elnökség nevében F. Jubisek. — Papavatás. A bányai egyházkerület püspökének székhelyén, Pilisen augusztus hó 21.-én nagyszerű ünnepély ment véghez. Hét papjelölt lett a papi hivatalra protestáns egyszerű, ősi szertartással felavatva. A felavatást megelőző napon tartatott meg a 7 jelölt „pro ministerío" czímű vizsgája, melynél a vizsgálók, méltóságos Sárkány Sámuel püspök ő főtisztelendőségén kivül. Fabin y Teofil bányakerületi felügyelő ő nagyméltósága, Lauk o Károly bányakerületi gyámintézeti elnök, Melczer Gyula pestmegyei esperes, Jankó Károly, Riecsánszky Endre körlelkészek voltak. A vizsga közben az ünnepély szónokául, a felszenteltek egyike Margócsy István jelöltetett ki. A felszentelési ünnep hire a vidéket is bejárván, vasárnap kora reggel a szomszéd községekből is özönlött a nép. Alberti, Bénye, Czegléd, Irsa, Monor, Nyáregyháza, Péteri is képviselve voltak. A különben nagy, tágas pilisi templom, reggeli 9 órára, egészen megtelt. Nagyszerű jelenet volt, midőn az ősz püspök, elnöktársával, segédlete s a felszentelendők élén a templomba vonult s annak oltára elé helyezett asztal körét elfoglalta. Majd megzendült a hatalmas orgona s nem sokára a nagy közönség harsány éneke, a mely után a már említett ifjú szónok mondta el a feléje szegzett kíváncsi tekintetekkel szemben, Jeruzsálem pusztulása történetén alapuló beszédét, azon tételt fejtegetve, hogy mi okozza egy ország, egy nemzet, város vagy község pusztulását s mi eszközölheti megtartásukat, virágzásukat, öröklétüket. A szószéki teendők elvégzése után a püspök lépett az oltár elé s mellé a segédlet két oldalról, s elébe a felszentelendők csoportja félkörbe sorakozva, megkezdődött az ünnepélyes avatási cselekmény, melynél a felavató beszédet s az úrvacsora kiszolgáltatását maga a püspök, az eskü felolvasását a gy. i. elnök tartotta. A szertartás minden része hatásos, megragadó volt, különben a megáldó aktus, általános megindultság eszközlője lőn. Mily érzelmek áradata tölthette el, kivált a felszenteltek egyikének, a szónoknak atyját és édes anyját, kik fiuk szónoklata alatt érkeztek a templomba, — kiki elképzelheti. — A szertartás után a nagy közönség eloszolván, a papság a püspöki lakba vonult, a I, melynek hivatalos termébe a bányakerület nagyérdemű