Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - A barsi esperesség közgyűlése

309 ünnepélyére dicsőült Czékus István püspök síremlékének a leleplezésére, illetve átadására. Az elnökség, a képviselők, Dobsina városa és egyházának számos férfi és nőtagjaival pont 3 órakor robogott be a különvonat a rozsnyói pályaudvarra, hova ugyanakkor ért be a déli irányból jövő rendes személyvonat is, hozván számos gyűlési képviselőt, kiket a kegyelet ez alkalomból Rozsnyóra jönni késztetett. — Beláthatlan hosszú kocsisorban vonult fel a megérkeztek serege az ev. paplak elé, mint az ez alkalomra kitűzött gyülekező helyre. — Már ekkor az utczák és terek el voltak özönlve a kegyeletes ünnepélyen résztvenni akarókkal, kik a kegyeletnek külsőleg is kifejezést akarván adni, többnyire fekete öltözetben jelentek meg. Midőn az első fogat — az elnökséggel — megérkezett, nehéz, de a kegyelet és szeretet által megszentelt, magasztossá tett útján megindult a dicsőült püspök gyászoló családja, a sorfalat képezett közönség néma-, megható üdvözlése között, — a szeretet annyi hévkönynyével öntözött sírhoz, melyet a kerület kegyelete s hálája emlékkővel kivánt megjelölni, — örökíteni. — Az oltárszerü emlék a sírkert bejáratától balra, a fal mellett van elhelyezve, azon helyen, melyet a boldogult maga választott s váltott meg egykori nyugvóhelyéül. Ezzel szemben volt felállítva egy emelvénynyel ellátott, feketével teljesen elborított oltár, melyen gyászfáklyák égtek. A sír és oltár közé helyezett ülőhelyeken foglalt helyet a boldogult családja. Nem sokkal a vasútról való megérkezés után megszólaltak a harangok, — jelezvén a gyülekező helyről való indulást, — s midőn a kerületi elnökséggel élén, gyalog megindult az impozáns menet a rozsnyói temető felé, hogy a kegyelet zarándok utján felkeresse egyik dicsőültjének csendes nyugvó helyét, — az óriási tömegnek, komoly némaságban, ünnepi harangzugás között — vonulása meghatóan gyönyörű látvány volt. Majd megérkezvén a holtak csendes országába, — elől, — az egyszerű papi öltönyben is méltóságos püspök, — elnöktársával Péchy Tamás ő nagyméltóságával, — Szent Jványi Árpád esp. felügyelő, — Terray Gyula helyi lelkész főesperessel. — Hámos László gömörmegyei főispán, — Andrássy Géza gróf, — Bánó, stb. a kerület egyházi és világi notabilitásai és kitűnőségei, — a kerület és a rozsnyói egyház képviselete, . . . a sir környékén elözönlött roppant nagyszámú közönség, néma fejhajtással a főtisztelendő és nagyméltóságú egyházkerület előtt. A püspök, a ker. felügyelő, — a főispán, — a helyi lelkész helyet foglaltak az oltár körül, s a rozsnyói dalos kör rázendítette a könnyekig megható alkalmi gyönyörű gyászéneket, melynek véghangjainál az alkalmi oltár elélépett, kerületünk ékesen szóló püspöke főtiszt. Zelenka Pál, s önmagát felülmúló ékesen szólással tolmácsolta a kerület kegyeletét, méltatta a megdicsőült életét — szivet megragadó hasonlatokkal, hatalmas szónoki fordulatokkal magával ragadván a meghatottság árjába az ünneplő közönséget, — átadta az emléket a rozsnyói egyháznak gondozása alá. Sokszor hallottuk szépen, magasztosan beszélni Zelenkát, de ily meghatóan, — gyönyörűen még nem beszélt soha ! Ez ő beszéde, mint mesterkéz elsimította az emlék fogyatkozásait — hiányait ! Es ez nem egyéni, — ez általános, közvélemény ! Zelenka helyét Terray Gyula rozsnyói lelkész, főesperes foglalá el, s az egyház nevében átvette gondozás alá az emléket. — Szépen, emelkedetten meleg érzéssel beszélt — s miként a püspök ő is ellágyította a sziveket, könnybe lábasztá a szemeket. — Zelenka püspök mondott még egy rövid, mélyen megindító imát, mely után a dalos kör bucsut zengett ... s a püspök a gyászoló özvegygyei és családdal megindult, — s vele együtt a nagy közönség elérzékenyült kebellel, könnyes szemekkel hagyván ott a kegyelet s hála által újra megszentelt hantokat. S ezzel a megható, kegyeletes gyászünnep véget ért. — A kerületi képviselőket a nyári Casino helyiségébe vitte a rozsnyói rendező bizottság egy kis frissítőre, hogy aztán az 5 órakor induló különvonattal visszatérjenek Dobsinára. Magáról a síremlékről még csak ennyit: Oltárszerű alakja van, tetején aranyozott kereszttel. Anyaga pátyi mészkő, — sa közepén elhelyezett fekete sienit-lapján a következő felirat áll : „Czékus István püspök kimagasló érdemeinek elismeréseül s hálás méltatásául a tiszai ág. hitv. avang. egyházkerület. Született Gömör - Panyiton 1818 deczember hó 22.-én, meghalt 1890 február hó 6.-án. Nagy volt ő hitben, szeretetben s égi reményben. Sírja felett lengjen hála s örök kegyelet ! A sír ki nem domborul, csak helye van egy körkörös faragott kőszegélylyel kerítve, s belül vrágokkal beültetve. — Az egészet vasrácsozat fogja körül. A kegyelet a sírhelyet virággal és koszorúkkal halmozta el. — (Folytatás következik.) A barsi ág. h. ev. egyházmegye évi közgyűlése. Egy egyházmegye közgyűléséről akarok írni, de közel a kísértés, hogy egy egyházcsalád családi ünnepélyéről szóljak, midőn a megye távol vidékein szétszórva élő fiak összegyűlnek, egy vendégszerető födél alatt vezetőik körül, hogy beszámoljanak munkájukkal, megbeszéljék a jövő teendőit, elpanaszolják bajaikat, — vigasztalják s erősítsék egymást a további küzdelemre és — letegyék filléreiket a közoltárra. — Összejövetelüket az egyházak kiküldöttei N e msényben Kosztolányi Sándor esp. felügyelő vendégszerető házánál tartották. A gyűlés f. h ó 24.-én szerdán d. e. 11 órakor vette kezdetét a fényes úri lak egyik földszinti termében. Maga a gyűlés tárgyszegény volt, mi azonban az érdeklődést s a buzgalmat legkisebb mérvben sem lohasztá. Az esperes buzgó imája után a felügyelő pár szóval üdvözölve az egybegyűlteket a szót az esp. úrnak adta át, ki általános figyelem között olvasá fel kimerítő évi jelentését. — Mindenek előtt meleg hangon emlékezett meg a megtartott zsinati ülésekről, röviden felemlítve a már elintézett s a még elintézendő ügyeket ; azon reményének adván kifejezést : ha a zsinati törvények egyházunk közönségénél is oly meleg fogadtatásra találnak, mint a mily meleg szeretet s jóakarat hozta létre, — áldásuk el nem maradhat. — Megemlékezett a mult év aug. havában Lőcsén megtartott egyet, gyámintézeti gyűlésről, úgyszintén a vele kapcsolatban II. Lipót emlékére tartott hálaadó istentiszteletről ; ennek t apcsán röviden kitért a „Leopoldianum" anyagi állapotának s azon czélnak, — melynek megváló-