Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Külföld - Rauhes Haus Hamburgban (Scherfferl Nándor)

278 engedelmeskedni. Házasságra csak akkor léphetnek, ha a kursus befejezése után állandó alkalmazást nyertek. A diakontestvérek kiképzése részint theoretikai, részint praktikai. Theoretikai oktatást az intézet lelkészétől, az igazgatótól és a Paulinumban működő tanároktól két osztályban (az intézetbe való belépésnél letett vizsgának eredménye eldönti, melyik osztályba jut a diakon) hetenként 29—32 órában nyernek. A theoretikai oktatásnak tárgyai: ó- és új-testámentom, káté, egyházi énekek, belmissió s az u. n. elemi tárgyak, (német nyelv, számtan, történet stb.) végre ének és zene. Lényeges nevelői mozzanatot képeznek a nevelői conferencziák, melyeket a családatya a diakontestvérekkel hetenként egyezer megtart. A diakonok ezen conferencziákhoz a fiúk között tapasztaltakról heti jelentéseket benyújtanak, melyeket azután élő szóval megbeszélnek. — Praktikai kiképzésüket lényegileg a gyermekintézetben nyerik, hol mint segítők működnek ; ha specialis hivatásra (pl. városi missionarius) készülnek, úgy az illető diakontestvérnél egy ideig mint segédek működnek. — Minden munkánál pontosságot, gondolkozást és hűséget követelnek. Az eszme, mely után az intézet törekedik : szabad, evang. ker. érzületű jellemek kiképzése, kik a legnehezebb körülmények között is képesek a helyes utat választani. Persze, e magas czél mindig el nem érhető. A kursus befejezése után a diakontestvér bizonyítványt s a „Rauhe Haus" igazgatójának közvetítése által neki megfelelő alkalmazást kap ; a szerződést a meghívó féllel az igazgató, egyetértve a diakontestvérrel köti meg s írja alá ; de az igazgató az által csak erkölcsileg, nem egyszersmind jogilag is lekötelezi magát. A diakontestvér a hivatása körében történőkért egymaga felelős. A diakontestvéreknek egyik része állandóan a „Rauhe Haus-"

ban marad, másik része a belmissió külömböző munkaterein működik. Utóbbiak a kiküldött testvérek (Sendbruder). A kiküldött diakontestvérek azonban a diakontestvérintézettel összeköttetésben maradnak. A diakontestvérek összesége képezi a diakontestvérséget (Brüderschaft). Számuk körülbelül 460. Egész Németországban vannak elterjedve sőt Németország határain túl is Oroszországban, Amerikában, Australiában, mindenütt mint a belmissió munkásai működnek. Nálunk is Budapesten van egy, ki mint kolporteur működik. A Németország határain belül működő diakonok 10 egyletet (Verband) képeznek, minden egylet élén áll az egyleti elnök (Verbandsvorsteher), ki rendesen lelkész. Evenként egyszer tartanak gyűlést, melyen belmissiói ügyeket tárgyalnak. Ha az egylet nagy, akkor körökre (Kreise), élén a körelnökkel, feloszlik, s évenként tartja közgyűléseit. A több körből álló egylet csak minden második évben tartja gyűléseit. A diakontestvérség élén mindig a „Rauhe Haus" elnöke áll, ő és a Rauhe Haus-ban állandóan székelő bizottság vagy curatorium képviseli a testvérségnek érdekeit. A diakontestvérséghez szabadon csatlakoznak az ú. n. szabad testvérek (Ereibrüder); ezek bármilyen rangú és állású evang, férfiak lehetnek, kik a diakontestvérek feladataival, egyetértenek, azokat tehetségük szerint pártolni szándékoznak s a testvérekkel a közösséget fenntartani kívánják. — A diakontestvéreknek munkatere nagy és különféle. Csak a legfőbbeket akarom említeni. — Áldásos munkát végeznek mindenek előtt a mentőházakban (Rettungshaus), árvaházakban és szegény gyermekintézetekbűn (Armenkinderanstalt), hol mint családatyák vagy segítők az ifjúság javításán és megőrzésén fáradoznak, a mint azt a Rauhe Haus gyermek intézeténél láttuk. Jelenleg azonban előtérbe lép a városi míssió és a „H erberge zur Heimat h"-nak ügye. A városi missionárus működése a rendes lelkészi pásztorkodást egyenesen kezdeményezi, előkészíti, a mennyiben nagy parochiákban olyan egyénekre irányul, kik az egyháztól elszakadtak, az egyház iránt közönyösek, vagy az egyházzal szemben ellenséges állást elfoglalnak ; ez-íket akarja a városi missió az egyházba visszatéríteni, azonkívül a szerencsétleneknek, szegényeknek és nyomorultaknak segíteni. A városi missio az egyház hitvallása és rendje alatt áll s vezetéséhez, mint általában minden missiói tevékenység vezetéséhez a parochia lelkészének joga van. A városi missionárus a lelkészi hivatallal szemben relativ önállósággal bír, a mennyiben Isten igéjét hirdetheti és a pásztorkodást gyakorolhatja. Mindezt csak korlátozva és nagy parochiákban teheti. Ha több rendes lelkészi hivatal alapíttatnék, úgy hogy maga a lelkész az ő hiveit a kellő lelkipásztori gondozásban részesíthetné, akkor a városi missio feleslegessé válnék. A városi missiótól lényegesen külömbözik az evangelisatio, előbbi egyesekre, utóbbi egész tömegekre akar keresztyénileg hatni, s igy megtörténik, hogy utóbbi a hallgatókra csak pillantnyi hatást tesz, előbbi munkájában lassabban de biztosabban előrehalad ; hozzájárul még az is, hogy az evaogelisták az egyházhiveknek lelkészükhöz való bizalmát könnyen megingathatják. A Rauhe Haus díakontestvérei mint városi missionárusok jelenleg Berlinben, Hamburgban, Altonában, Bremenben s Breslauban működnek. A diakontestvérek áldásosán működnek a „Herberge zur Heimath"-ban is. Herberge zur Heimath minden nagyobb városban van, némelyikben több is. A Herberge zur Heimath-nak czélja, hogy a vándorlegényeknek olcsó és jó szállást és ellátást adjon s így a rosz korcsmai élettől» hol nem csak pénzüket elisszák, hanem erkölcsi tekintetben is romlanak, leszoktassa ; hogy továbbá ha lehetséges, a vándorlegényeknek munkahelyet keressen ; főleg pedig, hogy Isten igéjével ismét összeköttetésbe hozza, mert a vándorlegények között sok olyan van, ki konfirmátiója óta templomot meg nem látogatott, Isten igéjét nem hallgatta. A „Herberge zur Heimatn"-ot a házatya (Hausvater), ki nős diakontestvér, vezeti ; a vándorlegényekkel reggel és este bibliai órát tart és személyesen is igyekszik rajok keresztyénileg hatni. A diakonok fáradozása sok esetben eredménynyel jár. Németországban körülbelül 300 „Herberge zur Heimath" van. A „Rauhe Haus" díakontestvérei által vezetett Herbergekben egy év alatt körülbelül 400,000 vándorlegény megfordul. Már ezen két számból is láthatjuk, milyen hatalmas tényező a belmissiónak ezen ága. A diakontestvérek azonkívül még mint tanitók, lelkészek (különösen az Amerikába kivándorolt német evangélikusok között,) kolporteurök, betegápolók stb. működnek.