Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Tolna-Baranya-Somogyi esperesség

260 oly rendeletet kiadni, melylyel ugyancsak az iparos tanonczok és segédek, mint a középiskolák növendékei, szorítassanak és köteleztessenek a vasárnap délelőtti Istentisztelet ; látogatására. — A papi s tanitói földeknél teljesített munkaváltságra nézve esperességiink a kiküldendő iskolai bizottságok által, — kiknek feladata lesz a kántori fizetéseket elválasztani a tanitóiaktól, — kipuhatoltatja, mely egyház lenne haj­landó ezen szolgálmányokat megváltani, s a mely egyház­nál erre hajlandóságot tapasztalna, azt legott eszkö­zölje is. — Több rendbeli kérvény elintéztetvén, az esperességi gyűlés az elnökség éltetésével délután 2 órakor eloszlott azon hő óhajtással, vajha mindig ily gyorsan és simán s egyetértőleg tárgyaltatnának esp. ügyeink. — r. I. A tolna-baranya-somogyi egyházmegye folyó hó 14. és 15-ik napjain Gyönkön tartotta ez idei rendes esperes­ségi gyűlését, melynek egyik főtárgya és a gyűlés 12 órai tartamából egy harmadrész időt igénybe vett ügye, a bonyhádi algymnásium főgymnásiummá való kiegészíté­sének kérdése képezte. Enek és ima után a gyámintézet javára az offerto­rium 38 frt 55 krt eredményezett. Ngs. Nádossy Kálmán esperességünk e dísze és a prot. egyházfelügyelők e minta­képe megnyitó rövid beszédében szívből üdvözli az oly hosszú időn át aggasztó, fájdalmas betegsége folytán nél­külözött, sokat szenvedett és e szenvedéseiben immár tel­jesen megőszült szeretett elnöktársat, a szeretve tisztelt főesperest, kit nekünk mégis csak megtartott az Úr és a ki immár ifjú lelke egész ruganyosságával újból a mun­kához látni kíván. Megemlékezik a zsinat működéséről, mely a mellett, hogy oly nevezetes jubiláris időben ép úgy, mint 100 évvel ezelőtt a ref. testvéreinkkel közös időben tartatott és így talán az úniót akadályoztató válaszfal ledöntéséhez, ha csak némileg is hozzájárult, egyetemünk rendezéséhez is becsülettel és a közalap meg­teremtése által egyszersmind szerencsével hozzálátott, a miért is szentesítés alatt levő ezen törvényeinknek, az e gyűlésen netalán hozandó határozatainkkal ne praejudi­káljunk, hanem a mennyire csak lehet, az azokat esetleg érintő határozatainkat egy évre inkább elhalasszuk. Fel­állással üdvözölteti továbbá a gyönki algymnásium jelen­levő református valamennyi tanárait és a gyönki gyüle­kezetre, mely ép úgy mint tavaly Kölesd, ez idén építő egyház, mint a mely templom, iskola és paplak újranépíté­sére már igen szép előkészületeket tett, Isten áldását kéri. Miután pedig Sántha testvérünk szomorú családi körülményei folytán ez ülésre a főjegyzői tisztség alól felmentetik, következett a le- és átiratok chronologikus felsorolása. Ezek egyike értelmében kerületi gyűlési kép­viselőkül megválasztattak Támer János, kit ez idén a gyámintézeti beszéd tartásának szerencséje is ért, Kring Miklós és Wagner Samu; póttagoknak: Sántha Károly és Gráf János. A világiak közül Tiringer Lajos ügyvéd, Marhauszer Imre tanár, Kirchknopf Ágost ügyész és Pót Radó orvos urak. Egy másik leirat felhívja a gyü­lekezetek figyelmét a 6°/ 0 egyházkerületi kölcsönpénzekre; a Luthertársaság melegebb felkarolására; Somogymegye törvényhatóságának az ismétlő iskoláknak a polit, község által való körülmények szerinti segélyezés tárgyára, hol­ott a törvény (1868. évi 38. t.-cz. 50. §.) világos rendele­tére mindenütt, a hol ily iskola fen nem tartatik, ép a polit, község van annak létesítésére és fentartására köte­lezve ; végre azon ministeri nyilatkozatra, melynek értel­mében nincs azon helyzetben, hogy Dunaföldvárott a ta­nítói és lelkészi hivatás egyesítését továbbra is megenged­hetné, holott több ily helyen, akár csak ugyanott, vagy Bonyhádon, Némedin stb. a ref. testvéreinket nem hábor­gatja. Magunk is kívánjuk és óhajtjuk a különválást, de jelenleg nem vagyunk azon helyzetben, hogy ez állapoton segíthessünk, törekszünk azonban és mindodáig a minister úr türelemre kérendő. A kedvelt főesperesünk jelentése említvén 2 évi nehéz megpróbáltatását, lelki aggodalmának is ád kifeje­zést, képes lesz-e helyt állani és megfelelhetni kötelesség­érzetének a gyűlés szine előtt; de másrészt örömének is, hogy mégis könnyű neki, mint a kit az egek ura, benne egyik méltatlan szolgáját, oly annyira megsegített, hogy immár, bár még mindég gyöngén és betegen, de mégis csak szeretett övéi körében lehet és azon ritka elnöktársa oldala mellett, kit az Isten csak jókedvében adhatott ez egyházmegyének. Majd áttér a zsinat működésére, mely­nek eredményét még csak az élet, eme nagymester fogja felmutatni és kellőleg méltatni, a junius 8-ikán minden egyházban kivétel nélkül történt jubiláris megemlékezésre az engesztelődés és békés fejlődés kezdetének ama 25 év előtti emléknapjára, a melyen egy ritka alkotmányos ér­zelmű és felvilágosodott, liberális, szeretett fejedelem, né­pével, nemzetével megbékülvén, azóta e hazánknak és egyházainak elfogulatlan éber őre, igazságos uralkodója, bálványozásig szeretett atyja lőn. Éljen a király! Meg­említi a kedélyeket a túlsó táborban oly annyira nyug­talanító és felizgató elkeresztelési mozgalmakat, melyek a mi számunkra intő jelek, hogy résen legyünk e nyílt és titkos támadásokkal, ármányokkal szemben, mi, kik béké­ben akarunk ugyan élni honfitársainkkal, magunknak elő­jogokat nem arrogálunk, hanem csak egyenlő mértéket kívánunk, de a kik azért a világosságot és igazságot job­ban szeretik, mint a békét, létünk és életünk alapját megtámadtatni nem engedhetik senki által sem, ha mind­járt a béke árán is, mert &z több volna a békességes tűrésnél, több mint a mire Krisztus tana hiveit kötelezi, hanem a mit meg nem enged, beismerése életképtelensé­günknek, a kimúlásnak jele. Azért „si vis pacem, para bellum." Bejelenti továbbá Sekendorf Oszkár báró tabi lakos halálos ágyán történt törvénytelen áttérítését a római egyházba és végre miután az egyházmegyei tiszt­viselők 6 évi cyklusa lejárt és kivánatos volna, hogy álta­lános és ne mindég csak részleges restauráczió legyen, társ­elnökének köszönetet mondva, állását az egyházmegye rendelkezésére bocsájtja: Éljen az elnökség! A gyűlés ennek következtében az általános szeretet és tiszteletnek örvendő elnökségnek, buzgó, önzetlen, semmiféle fáradságot nem kimélő és teljes odaadó műkö­déseért jegyzőkönyvi köszönetet mond, a jó Istentől áldást kér eddigi működésükre, erőt további hű szolgálatukra és minthogy a zsinati törvények azontúl csak az elnökségre nézve hagyták helyben az egyház szerinti szavazást, a többi tisztviselőket pedig a közgyűlés választandja ; az

Next

/
Thumbnails
Contents