Evangélikus Egyház és Iskola 1892.
Tematikus tartalom - Külföld - Északnyugati Németország diakonissa-intézetei (Scherffel Nándor9
nek a kisdedóvóintézetekben való megóvása. Majdnem minden nagy városban s kisebb gyári városban van ilyen kisdedóvó intézet berendezve. Az intézetet többnyire vagy a város, vagy a gyár tulajdonosa munkásai számára felállítja; történt azonban pl. Bielefeldben, — bogy magok a munkások egy ilyen intézetet felállítottak, s az intézet vezetésére valamely diakonisszaanyaháztól nővéreket kértek. — Névleg ezen intézetek külömböznek egymástól (Krippe, Kleinkinderscbule, Kinderbewahranstalt, Warteschule stb), de tényleg egy czél felé, törekednek. Czéljok, hogy a gyermekeket a 6. illetve a 14. évig a romlástól megóvják, testileg, erkölcsileg s szellemileg helyes nevelésben részesítsék. A kicsinyek keresztyén szellemben neveltetnek s e nevelés gyakran egész életökre kihat; sok esetben a gyermek szüleire is hatással van. Több ilyen intézetet láttam. Legjobban tetszett a kaiserswerthi s a lindeni. Mind a kettó'ben arra törekednek, hogy a gyermeknek lehetőleg családi nevelést adjanak. — A lindeni „ Krippe-"t egy gyártulajdonos munkásainak gyermekei számára alapította. Az intézet élén áll egy diakonisszanővér, ki az egészet vezeti. A gyermekek három csoportra vannak osztva ; minden csoport élén áll ismét egy diakonissza, ki a segédnőkkel (Helferin, Wärterin) a gyermekeket ápolja. Az első csoportban vannak a csecsemők, 4—5 gyermekre jut egy segédnő. Az anyák naponta háromszor jönnek a gyárból az intézetbe és szoptatják gyermekeiket. A második csoportba vannak az 1—2 éves gyermekek beosztva ; 7—8 gyermekre jut egy segédnő. A harmadik csoportban a 2—6 éves gyermekeknél (50—60) egy diakonissza s egy segédnő működik. Az első és második csoportnak gyermekei egy teremben vannak, a harmadik csoportbeliek szintén külön teremben. Az iskolába járó gyermekek (6—14 évesek) szabad idejöket szintén az intézetben töltik. Reggel 6—8 között rendesen maga az anya hozza gyermekét. A gyermekeket azután megmossák ; történik ez egyrészt azért, mert a gyermekeket az intézetbe sokszor piszkosan hozzák, másrészt, hogy megvizsgálják a gyermeket, nincs-e valami betegsége (himlő, kanyaró stb.) Este 6 órakor ismét maga az anya viszi el gyermekét. Az első és második csoportbelieknek termében vannak a gyermekkocsik, melyekben a kicsinyek hálnak ; földön feküsznek matraczok, melyeken henteregnek és játszanak ; ott áll egy járószék (Pouponnière) is, melyben járni tanulhatnak. A játékszerek egyszerűek, többnyire olyanok, hogy velők a gyermek maga eljátszhat. A harmadik csoportbeliek már kis gyermekénekeket énekelnek, a diakonissza bibliai elbeszéléseket mesél nekik ; majd a teremben, majd kint a befásított udvarban játszanak. Naponta háromszor étkeznek, az étkezést az intézettől kapják. A terem mellett van még egy külön szoba, melynek falain kis ágyak vannak alkalmazva ; szükség esetében ezeket lebocsátják s itt tartja a kis világ édes siestáját. A diakonisszanővérek odaadó szeretettel ápolják a kicsinyeket, a diakonisszáknak szelleme az intézetnek többi tagját is áthatja és így az egész intézetben a rendnek, jó erkölcsnek s hitnek vidám s mégis komoly szelleme szóval keresztyén szellem uralkodik. A kicsinyek a jó ápolás következtében jó színben vannak, nyájasan nevetve, barátságosan és bizalmasan jönnek az idegenhez s az ő jó „Tante"iknál szivesen ^időznek. — A gyermekek jól fejlődnek, ragadó betegség közöttük fel nem lép, mert a reggeli mosásnál gondosan megvizsgáltatnak ; sokkal jobban vannak elhelyezve mint idegen embereknél. Az intézet az anyákra is jótékony befolyással van. Az anyai sziv gyermekének fejlődését örömmel nézi ; az intézetben uralkodó tisztaságot és rendet saját otthonában meghonosítani törekedik, a mit abban is lehet megfigyelni, hogy gyermekeiket nem mint kezdetben piszkosan, hanem tisztán hozzák az intézetbe. Bárcsak minél több gyártulajdonos ilyen intézetet állítana. — A diakonisszáknak a gvülekezetbeli szegényeknek és betegeknek ápolásában is szép munkaterük van. — Kisebb gyülekezetben rendesen két nővér van. Meglátogatják, vigasztalják a szegényeket és betegeket és erejükhöz képest segítenek. A betegeket vagy magok ápolják, vagy pedig a beteget ápoló rokonoknak útbaigazítást adnak. De a gyülezetben való működésüknek legfőbb áldása, hogy a gyülekezetben a keresztyén szellemet ápolják, terjesztik. Mint a női ifjúságnak őrangyalai az ú. n. „Mägdeheim"-ban tevékenyek. Mägdeheim rendesen minden nagyobb városban van ; ide szállnak többnyire a vidékről jövő szolgálók, itt nyernek a diakonisszanővérektől útmutatást ; a diakonisszák a leányoknak rendesen szolgálatot is keresnek. Ily módon már sok a nagyvárosi életben járatlan leányt erkölcsi botlástól megóvtak. Elhanyagolt nevelésben részesült, romlott és veszélyes viszonyok között élő leányok számára való intézetekben ezen leányoknak javításán fáradoznak. Itt sok és nehéz munkájok akad, mert a leányoknak szívét a környékbeli szellem, melyben felnőttek, nagy mértékben elrontotta. Szerencsétlen nők, kik vagy csábítás, vagy erőszak következtében elbuktak, diakonisszák által vezetett intézetekben nyernek menedékhelyet s így további ballépésektől megőriztetnek, megőriztetnek attól, hogy a prostituáltak nagy seregéhez szegődjenek. A nőknek szolgálatot keresnek, a nőknek gyermekeiről pedig, ha ők erre nem képesek, kezdetben az intézet gondoskodik. A diakonisszáknak legnehezebb feladata az elbocsátott fogolynőknek és prostituáltaknak javítása. Az ilyen intézetek (Asyl, Magdalenium, Magdalenenhaus) nagy városokban (pl. Berlinben, Bremenben, Hamburgban) vagy a nagyvárosok közelében vannak (pl. Kaiserswerthben). A belmissio ezen törekvését „harcznak a prostitutio ellen" lehet nevezni. Ha meggondoljuk, hogy épen a prostitutio, a kéjházak s az azokban, végbemenő orgiák a Krisztus gyűlöletnek tenyésztői, úgy ezen missiói törekvésnek nemes voltát legjobban méltányolhatjuk. A prostitutio a német nagyvárosokban talán még jobban el van terjedve, mint nálunk. Mikor Berlinben jártam, egy ottani városi missionáriustól hallottam, hogy Berlinben a prostituáltaknak számát 30—35,000-re lehet becsülni ; Hamburgban még többen vannak, ott azoknak száma az 50,000 meghaladja. Á missiói körök a prostituáltakhoz különösen három úton közelednek : éjféli gyűléseket tartanak s azokban az asylumokba való belépésre felszólítanak, a mi azonban kevés eredménynyel jár. Nagyobb eredménynyel jár azon diakonisszáknak felszólítása, kik a kórházaknak syphilitikus