Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Hegyaljai evang. tanítóegylet (–s.)

245 súlyosabb megakasztója, anyagi kedvezőtlen helyzetünk. Ezen is kivánt tehetsége szerint javítani. Emelkedett szellemű nejével együtt megállapított végrendeletének összege szerint is leginkább kiemelkedő pontja — akadémiánk javára tett 12.000 forintnyi hagyománya. — Hála azért is a boldogult, elköltözött szellemnek ! Hálás és hódoló érzelmeink alapja azonban nem az adomány, hanem azon felemelkedett igaz humánus, evangelikus tudósnak szelleme, a mely elvei alapján, benső szükségszerűséggel s ezért igazán szabadon cselekedett úgy, a mint cselekedett. E hódoló érzelmeink egyházunk igaz hive irányában csak is fokozódnak, midőn látjuk azt, hogy magyarh. egyházunk sajátosságának és ebben való fejlesztésének érdekében kifejtett tevékenysége nem szorítkozott ily általános az állammal, a többi felekezetekkel, s a külfölddel szemben gyakorolt munkásságra. Nemcsak általában s nagyjában kívánta ő egyházunk sajátosságát és fejlesztését biztosítani, hanem ismét ismerve evang. egyházunknak nemzetiségi alapon nyugvó vallási sajátos szükségleteit : ezen szükségleteket is sajátos építő tevékenysége által kívánta ki is elégíteni. Ezért ragadta meg Hunfalvynk oly lelkesedéssel az akadémiánk körén belül megfogamzott Luther társaságnak eszméjét s ezért állítá viszont társaságunk őt élére. — Az ethnographia terén kifejtett munkássága egészíti ki hazájának tett szolgálatát; s a Luthertársaság körében kifejtett tevékenysége egészíti ki egyház-politikai munkáját. Hattyúdala az egyház terén elhangzott a Luthertársaságban ; s utolsó nyilvános szerepének s ünnepeltetésének szinhelye a néprajzi társaságnak köre volt. Alapjában mily egybehangzó e gazdag munka élete. Ez egybehangzás alapja pedig azon tanulmányozás által tudatra emelt elvi sajátos felfogás, mely egyaránt meghatározta hazája s egyháza szeretetének érvényesítését. S most, midőn mi az önmagában oly összhangzó és nyilvánulataiban oly érthető, gyümölcseiben oly áldásos szellemtől meghatottan és hálatelt szívvel bucsúzunk: e szellemnek néktek, kedves pályatársaimnak, nevezetesen azoknak, kik immár az akadémiát elhagyva — az életben kívántok élethivatástoknak élni — átadott örökségét e szavakba foglalhatom össze : Nincs ellentét a főiskola és az élet közt. Ha a főiskola hivatásának megfelel, ha annak polgárai valóban személyi életükbe befogadják a vallás tényét, mint az egyéniséget megszentesítő elvet; ha ez elvet a tudomány az egyéni és történeti tapasztalat alapján Isten országa eszméjében tudatra emeli : úgy ezen vallási és theol. elv alapján megnyilnak szemeink az élet jelenségei számára, a szeretet és világosság fáklyája elvisz a legelrejtettebb s már is veszendő lélekhez s nem távolít el a hideg magasságba megvonuló alakoktól; mindenütt életet, sajátos életet keresünk, mindenütt megtaláljuk a szívnek bármennyire elfojtott alaphangját — az Istenhez, a végtelen szellemhez való vonzódás sóhaját. S midőn mi mindeneket sajátosságukban kívánunk megérteni, átérezni : ekkor a személyi erőre emelkedett vallási életünk melegsége által is életre ébred a már-már veszendő, felmelegedik a már-már elhidegült s szabadon lélekzik fel a már-már elfojtott. Ily tevékenység által egyházi életünk uj lendületet nyer; Krisztus szelleme s nem az egyház törvényszerűségével adott betű uj hatalomnak, legyőzhetlen hatalomnak fog ismét bebizonyulni. Az alak, a melyet jelenleg a zsinat egyházunk számára kiván megteremteni s mely magában véve mitsem ér — a szellem dicsőségével megtelik : egyházunk valójában Isten országa megvalósításának dicső szerve leend! Csakis a személyes elvvé vált vallás, csakis a theologiában tudatra emelt eme személyiséget megszentesítő elv: képes protestáns egyházi életünk jövőjét biztosítani. Önök, kedves pályatársaim, vannak első sorban mint leendő lelkészek eme jövő megvalósítására hivatva! S midőn Önök ily munkában így hivataloskodnak : bizonyára örömmel fognak visszaemlékezni azon theol. intézetre, mely az életnek, élethivatásuknak ily felfogására kívánta Önöket indítani; — s az akadémia, mely Önökben az Isten kegyelméből ő benne uralkodó szellemnek tanúbizonyságát is látja — áldani fogja Önök működését, kérve Istentől, hogy e szellemben folyton növekedhessünk, erősödhessünk! Ez áldó kívánattal bocsátom el Önöket, kedves pályatársaim, a kik immár akadémiánkba vissza nem térnek ! E czélra való figyelmeztetéssel búcsúzom el Önöktől is, kiket ismét rövid idő múlva Isten segedelmével itt üdvözölhetek. E czél mindennél világosabban feltünteti az idő értékét és pedig ép az által, hogy utal ama feltétlen értékre, a melynek tartalma által idő, a történet, az egyes ember, valamint az emberiség igazán értékessé válik ! A szünidő — a gondolatok megállapodásának ideje — érlelje mindnyájunkban mindinkább hivatásunk fontos szentségének tudatát! S ha a búcsúórában halottainkra való visszaemlékezésünk ez irányban indítást adtak : úgy ők reánk nézve nem haltak meg : úgy emlékük reánk nézve valóban áldott. Legyen ez így! Isten velünk! ilï^Éii, A hegyaljai ev. tanitó-egylet ez évi közgyűlését A b. Szántón f. évi jan. hó 29.-kén tartotta meg mint az elnöki meghívó mondja. „Az egyházban a tanítók tontos állásának elismerő'megértését kívánták ekként eszközölni", s a másik ok, a miért ott gyűltek össze „mivel H a j tmanszky Lajos kartársunk (szántói tanitó) ez alkalommal kívánta 25 éves tanitói jubileumát megtartani. Öröm ünnepe volt ez az egyháznak nem csak azért, hanem azon okból is, mivel szeretve tisztelt püspökünk Főt. és mélt. Zelenka Pál úr — a ki a tanitó egyletnek kezdettől fogva nem csak dísze, de munkás tagja is,