Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Theol. akad. záróünnepén mondott igazgatói beszéd (Schneller I.)

243 oly annyira tájékozatlannak találja magát, hogy ide oda kapkodva végre is megnyugszik tan tekintetében az oly kényelmesnek kínálkozó traditionális tanban s gyakorlat tekintetében beéri a helyileg létező gyakorlattal. S már most úgy a hogy boldogulva hivatalos teendőivel — szemében egészen hiábavalónak bizonyul be a theol. tanulmányozás nehézkes apparatusa, erre csak is, mint kötelességszerű szorgalmának kínjaira kellemetlenül emlékezik vissza s amaz alma materre, eme kínjainak okozójára csak is ellenszenvvel gondol. — Átvett, eltulajdonított schemák szerint pereg könnyű módon nyelve, kész minták szerint végzi napról napra könnyebbére eső functióit ; a kivülötte levő vallási s erkölcsi élet megitélésére nézve e törvényszerűség álláspontjára visszasülyedt egyénre nézve más critérium nincs, mint a kész tan és gyakorlat; az egyénileg annyira külömbözo hitélet nyilvánulataival, kételyeivel és kérdéseivel szemben nincs más felelete, mint az, hogy „ezt hinni kell, mert így van az megírva," s a vallásnak erkölcsi s nevezetesen socialis életben is a műveltség fokozatai és a kor szelleme által is feltételezett oly külömbözo érvényesülései, a belmissionak oly fontos problémáival szemben — érzéke nincs s fel-felszólaló lelkiismeretének szavát megnyugtatja e kényelmes formulával : „így volt ez mindig, — meg voltunk mi mind e nélkül; idegen, külföldi termék ez avitikus népünkre nézve: nékünk ez nem kell." Oly kényelmes ez álláspont, oly kevés dolga van a lelkésznek; ráér politizálni, gazdálkodni, ráér mindenre — csak tulajdonképi feladatának végzésére nem ! Torzképet adtam ! ? Tekintsenek körül az életben, a melybe belépni szándékoznak ; s Ítéljenek a fölött, hogy e lélektani szükségszerűséggel levezetett vonások agyszülötteim-e avagy az élet által is igazoltak-e?! Annyi mindenesetre áll, hogy e kép — legyenek annak vonásai élethűek avagy csak is lélektanilag levezetettek — az evangelikus lelkésznek valóságos torzképét alkotják! Ily lelkész jól teszi, ha szivesen nem emlékezik vissza alma materére ; az alma mater sem tehet vele szemben mást, mint hogv ő benne gyermekére ne ismerjen ; s evang. egyházunk sem tehet vele szemben mást, mint hogy reá mint eltévedt, elveszett gyermekére elszomorodva tekintsen. — A vallás éltető emlőit keresők ily úgynevezett lelkésznek formalismusa által visszariasztatnak ; vallásos közönybe esnek a gyöngébbek ; más egyházban, más vallásos áramlatban keresnek menedéket az erősebbek ; s ott állnak a hitéletükben megtörött, a vallás iránt elhidegült, avagy téves irányba elterelt lelkek a szent Isten Ítélőszéke előtt, mint vádlók — saját volt lelkészükkel szemben ! Végzetes, kárhozatos lehet tehát egyesekre nézve az életbe való kilépés ! ! de csak azokra nézve, kik saját tehetetlenségüket, vallási hidegségüket, theol. ismereteik elvtelenségét kész formákba, kész schemákba, kész gyakorlatba burkolják ! Pedig nincs ellentét az akadémia és a lelkészi élet között : tárgyi szempontból. Hisz mindkettő tudatosan a magyarh. evang. egyházat kivánja szolgálni; akadémiánk közelebb épen a lelkészi életre kivánja hallgatóit előkészíteni. — Egyről feledkeznek meg a velünk ellenszenvezők, a gyakorlati ügyességeket, a formalismust hangsúlyozók : arról t. i., hogy akadémiánk evang. lelkészeket kiván evang. egyházunk számára; tehát oly egyéneket, a kikben a vallás ép úgy egyéni megszentesítő erővel bir, mint a tudományos ismeret elvi jelentőségűvé vált; oly lelkészeket tehát, a kik a vallási életben nem az egyformaságot, hanem az egyéni külömbözo alakulást keresik s kik theologiai tanulmányuk alapján Isten országának, a láthatlan egyház eszméjének magaslatára emelkedtek, a létező történeti evang. egyházban is csak eszközt látnak amaz Isten ország végetlen haladásban való megvalósítására ; a kiknél azért is a létező állapot sohasem czél, hanem kiindulási pont, a melyet igenis jól és alaposan szinte ismerni kell, de csak a végett, hogy az igazi czélt Istennek országát az egyesekben, az egyházban is mindinkább megközelítsük. De váljon nem-e túlságos általános eme követelés s ha elvi természeténél fogva részletezhető is: nemde alkalmazásában, tehát gyakorlatilag kivihetetlen ? ! Ismerjük ez aggályokat! S ez aggályokat nem is a theoria, hanem csak is ily vallási és elvi alapon nyugvó élet képes eloszlatni. — Azért is az életre, egy hosszú életre, akadémiánk ez évi harmadik hallottjának, a volt theologusnak, theol. akad. nagy bizottsági alelnökünk Hunfalvy Pálnak életére hivatkozom. Hadd álljon lelki szemeink előtt még egyszer a boldogultnak alakja, kinek jóságos szemeiből, bölcs szavaiból, műveiből, tetteiből oly gyakran biztatást, erőt merítettünk. Tegyen ő életével tanúbizonyságot a mellett, hogy ily vallásos és elvi alapon nyugvó élet valóban gyakorlati élet is! Igaz az, hogy ő nem volt lelkész s így látszólag, élete nem tehet állításunk mellett bizonyságot. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy mi mint protestánsok papi rendet nem ismerünk, — az egyetemes papságnak vagyunk hivei ; ne feledkezzünk meg arról, hogy különfélék ugyan a charismák, de egy a szellem ; s hogy az evang. egyház vezetésére tudományos alapon hivatottak — habár csak egyesek hivatott lelkészek : még is mindannyian ugyanazon elveknek az élet külömbözo hivatásai szerint külömbözőképen való megvalósítására, érvényesítésére hivatottak. Ezen hivatottak közül a kiválasztottak közé tartozik Hunfalvynk; szelleme, szive s egész jellemére nézve igaz magyar lutheránus. Evang. iskoláinkban s nevezetesen theol. főiskoláinkban is behatolt ő azon szellembe, a mely mint az igaz humanismus és evangeliomnak szelleme szülte az újkort a reformatióval együtt. — Az igazságnak szeretetén alapuló törekvése : mindent igazában felismerni, volt vezérlő elve tanulmányai közben. — Ezen — nevezetesen Platói szellemmel szövetkező evangyéliom szelleme nem kivánt azonban tisztán