Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Külföld - Ördögűzés napjainkban

230 kocsiba ült s megindult a menet a város felé. Az utolsó háznál a városi hatóság nevében üdvözölte a főpásztort Pól Dániel városi főjegyző', kinek beszédjére ismét ékesen válaszolt s azután újra megindult a menet. Csak most látszott teljes nagyszerűségében a pásztorát környező sokaság.' Elől ment vagy 150 lovas szebbnél-szebb lovakon, lobogó ingujjal, lengő árvalányhaj disszel ; azután kocsiknak beláthatlan tömege, két száznál is több volt mert az egy kilométer úton csak nem akart vége szakadni a menetnek. A főgymnásium és templom téren vagy 400 fehérbe öltözött s nemzeti szin szalaggal övedzett leánysereg képezett utat, virágot hintve el, mely tündéries uton haladt a főpásztor szállása felé. A népsokaság nem akart eloszolni, mig „őt" nem hallja s bár fáradt volt a püspök úr mégis engedett a közóhajnak és belépett a zsúfolásig megtelt nagy templomba, hol előbb magyarul, azután tótul is megköszönte a hivek lelkes szeretetét, mint a melynek eredménye volt e fogadtatás; megáldotta a gyülekezetet: „áldottak legyenek a szülők gyermekeikben; áldottak a hitben és szeretetben; teljesek az evangyéliom isteni erejében, mint a kik az egyház kebelén tápláltatnak." Még ekkor sem volt pihenése a szeretett püspöknek, hiszen most jött csak az ebéd s utána a küldöttségek. Tisztelgett a presbyterium, a főiskolai tanárikar, a tanitóikar, a római kath. hivek nagy csoportja, vezetve gr. Bolza Géza által és az úrhölgyek küldöttsége. Hát bizony ez nagyon kimerítő, de a nagyrabecsülés és szeretet megkövetelte ez áldozatot a főpásztortól, melyet ő, a lényében rejlő nyájassággal, melegséggel, készséggel nyújtott mindeneknek. A fogadtatásnál Szarvas ki tett magáért ; ennek emléke sokáig megmarad az utókorban is, mert nem minden nemzedéknek jut hasonló ünnepi alkalommal a szereplés. Végül megjegyzem, hogy a róm. kath. egyház tagjait igen megbotránkoztatta, hogy administratoruk e napon elutazott és a harangjaik megnémultak, vagy Rómába rendeltettek, holott három héttel előbb az evang. egyház hozzá járult a katholikus atyafiak hasonló öröméhez. Igaz, hogy nekik szükségök volt arra, hogy az örömhöz segítséget nyerjenek, amig az evang. egyház Szarvason nem szorúl hasonló támogatásra, lévén Isten kegyelméből nagy és hatalmas s ezen ily csekélységgel változtatni nem lehet! Keviczky. K Û 1 f É i i. Ördögűzés napjainkban. Egy feuchtwangeni (bajorországi) molnár 10-éves fia hystericus nyavalyában szenvedett. Ezen baj gyógyítása végett az apa orvosokhoz fordult, de mivel ép ezen idegbaj természete eddigelé ismeretlen, az orvosi tanácsok eredmény nélkül maradtak. Most már az apa, ki külömben katholikus saját lelkészéhez fordult, hogy segítsen — nézete szerint — a fiu ördöngösségén de elutasíttatott kérelmével, így járt még több más kath. lelkésznél is. Később az apa áttelepedett Wemdingenbe, mely tiszta katholikus vidéken fekvő bucsujáróhely, itt fordult a mult nyáron a helyben levő kapuczinus kolostor szerzeteséhez Aureliánus baráthoz ki nem osztozott a lelkészek meggyőződésében de megkezdte a fiúnál az exorcizmust. Es ime, a cselekvény közben, a fiú igen nyugtalankodott dühösen kifakadt szülei ellen, szidta édes atyját stb., és oly erősen tombolt, hogy négy ember se birt vele. Midőn az ágostai püspök Wemdingenben megfordult, ezen alkalmat a fiú szülei felhasználták, hogy a püspöknek bemutassák gyermeküket. A fiú a püspök előtt nyugodtabban viselte magát, midőn a püspök azt mondta szigorú hangon: „Megtiltom neked, hogy hazudj nekem! Engem nem ámítasz!" Páter Aurélianus azt állítja, hogy a püspök azután megadta neki az engedélyt az ördögüzésre. Megkisérlette, de eleinte nem ment. Azonban — ki hinné el — egyszer csak fordulat állt be. Midőn kutatta a páter a baj okát, a fiú feleletül azt adta, hogy a szomszédasszony, ki protestáns és mint kegyes nő köztiszteletben áll a íalu előtt, — midőn egyszer aszalt gyümölcsöt adott neki, s ő azt megette, megbabonázta. Mit tett most a páter ? Nem volt más segítség, minthogy azt tanácsolta az anyáoak, ki protestáns, hogy ő meg az ő vallásán levő gyermekeivel együtt térjen át. Az anya megígérte, és áttért. A barát megismételte az esketést, megismételte a gyermekeknél a keresztelést, csak a nyavalyás fiút nem lehetett megkeresztelni. És ime, most már eredménynyel ment az exorczizmus : a fiú csendesedett, és a nagymisén azt nyilvánította, hogy ime, már meggyógyult. Azóta iskolába is jár, jól tanul, holott azelőtt az ő titokzatos nyavalyája miatt távol kellett attól tartani. Valóban szép dicsőséget jelez ez a római katholikus hit részére, melyből azonban még katholikusok se kérnek. Néhány katholikus lap hallgat ezen famózus csodáról, mások közlik a tényt minden hozzászólás nélkül, és van több, mely a kapuczinus barát eljárását határozottan elítéli. Így nevezetesen a „Kölnische Zeitung" vádolja a szerzetest „oly nagymérvű hiszékenységgel és könnyelműséggel, hogy nagyobbra már alig ha képes valaki." Ámde a dolog megtörtént, a mint azt bizonyítja Aureliánus barátnak a véghez vitt exorczizmusról készített kimentő és nem régen kiadott jelentése, melyből még az is kitűnik, hogy a cselekvény illetékes végeztése czéljából kellett még folyamodnia az eichstätti püspök engedélyeért is. (Az ágostai püspök engedélye mult évi jun. 25., az eichstatti-é jul. 10, adatott meg.) És az egész környéken méltó feltűnést keltett és a sajtó által élénk megbeszélés tárgya volt. Kivált az úgynevezett szabadelvű sajtó felhasználta egész örömest és készségesen, hogy hatásos oldalvágásokat mérjen nemcsak az evangyeliomi csodákban való hitre, hanem általában minden igazhitűség és egyháziasságra és könnyű, olcsó élczelődés tárgyává tegye a protestáns keresztyének előtt saját protestáns hitöket. Azonban érdekes ezen eseményben az, hogy ez is a sok közül egy bizonyítéka annak, hogy a babona még mindig nem veszett ki az emberi lelkekből és kivált az alacsonyabb miveltségi fokon állóknál még el van terjedve és bár kevésbé de sajnos, evangélikusok között is, hogy elhomályosítsa az igaz hit szemefényét. Érdekes azután a dologban az, hogy a római egyház még a babonát is felhasználja proselytacsináláshoz ; éa meglátszott ez egyszer a római egyház ama türelme és tisztelete más vallásúak