Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Hit, vallás, felekezet (Sass János9

Tizedik évfolyam. 26. szám. Pozsony, 1892. évi Junius 25-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA, Előfizetési ár: Egész évre tí frt— kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 _ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Bélyegdij : külön 80 kr. Tartalom: Ilit, vallás, felekezet. (Sas János.) — Az erkölcsi érzék fogyatkozása. (Weber Sanju.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. ült, Az ujabb időben napról napra, lépten nyomon felüti fejét az eddig monopoliumot gyakorló hitetlenség és vallástalanság ellenében egy új irány az irodalomban és közéletben, mely szerte hangoztatja a vallásosság szükségét. Mintha a száraz értelem zord tél jegével borította volna el a hit minden virányait és most mondjam-e miféle bölcs intézkedés következtében valamely jótékony napsugár lövelt a fagyos kéreg alatt szunnyadó erőkre, hogy azok új életre támadjanak fel. Ez az irány őszintén bevallja, hogy az ember vallásosság nélkül ném létezhetik, elismeri, hogy a véges ész a világegyetemet felfogni nem képes, mivel az végtelen ; hogy végtelen és megfoghatlan titok van előttünk még a legparányibb fűszál életnyilatkozataiban, még az élettelen testek erőinek egymásra ható működésében is; de nem tartja szükségesnek, hogy az embernek hite legyen és nem fogadja el a felekezetiség korlátait. Mi a hit? A végetlenség tudata, mely áthatotta mindennapi életét az embernek. Vagy is arról az emberről mondhatjuk el, hogy van hite, kinek szavain, tettein s egész gondolkozás módjáu a végetlenség tudatának kinyomata látszik. Alig határozta meg valaki szebben a hitet, mint koszorús költőnk ama szavai : „Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt, léted világít, mint az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet." E szavakban benfoglaltatik az a mozzanat is, miszerint a végtelen erőnek mi is, véges lények, részesei vagyunk, minél fogva lelkünk óhajtozik a végetlenség után. Ez óhaj azonban sohase éri el czélját az értelem által, a napba belenézni nem vagyunk képesek, hanem a lelkiismeret ama nyugalma, melyet az Isten parancsai szerint való mindennapi élet eredményez, ez nyújtja az embernek az Istennel való együttlét paradicsomi boldogságának érzetét. Annál fogva megvallom, nem tudom megérteni azt az irányt, mely a vallást hit nélkül lehetségesnek gondolja. Vagy azon tévedésben van ez az irány, miszerint a hit birálat nélkül s az értelem világosságának háttérbe szorításával hisz mindent, mire nézve külső hatalom parancsolja, hogy hinni kell, s e szerint kinek nem ilyen úgynevezett vakhite van, annak nincs is hite és így tehát hit és értelem tulaj donkép egymással össze nem férő mozzanatai ,az emberi szellemnek; vagy pedig abban téved ez az irány, miszerint vallásnak tekinti azt az erkölcsiséget, mely az egyéni felfogás utasítása szerint helyesen cselekszik, s annálfogva bár elismeri a végtelenség létezését, de annak az ember erkölcsiségére semmi befolyást nem tulajdonít. Az ember épen az ő veleszületett, a végtelenség felé áhító vágyánál fogva mindeneknek végső okát keresvén, természetesen az erkölcsi törvények szemlélete mellett is önkénytelenül kutatja a törvényhozót. És ha önmagát, az egyént, ismeri csak el törvényhozó hatalomul, ez az álláspont szükségképen önistenítéshez vezet, mely következményeiben társadalmi bomlást idézne elő. Az igazi erkölcsiséghez szükséges okvetlenül annak elismerése, annak tudata, hogy erkölcsi törvényeinket a lelkiismeretben nyilatkozó isteni erő sugallta, hogy azok tehát isteni törvények s abban kell megnyugvást találnunk, hogy azokat nem az okból követjük, mivel egyéni értelmünk előtt helyeseknek látszanak; hanem azért hódolunk nekik, mivel az Isten úgy rendelte. S ez a hódolatteljes és benső megnyugvással kisért engedelmesség: ez a hit. Az ityen hit az értelemmel, a tudományos felvilágosodottsággal soha össze nem ütközik, mert köre mindig, az értelmi mivelődés minden fokánál az ismeret és tudomány körén egészen kivül esik ép