Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházkerületeink kikerekítése (Pesti)

175 Egy országos ev. magyar e'nekeskönyv létesítését P. S. úr azonban csak elvben helyesli, a kivitelt már t. G a ál Mihály úrral egyetemben, néprajzi, műveltségi, liturgikus és vallási viszonyoknál fogva s a szabad verseny tekintetéből kivihetőnek nem tartja. A dolog kivitele mindenesetre nem csekély nehézségekkel járna, sőt a kérvény összeállítása alkalmával körünkben is merültek fel nézetek, melyek kétségbe vonták a kivitel lehetőségét; de ha lehetséges volt egy országosan használandó magyar agenda — Székács-féle — létesítése; ha lehetséges volt a ref. atyafiaknál egy országosan elfogadott magyar énekeskönyv (zsoltár) behozatala, azon nézet emelkedett túlsúlyra, hogy egy országosan elfogadandó magyar ev. énekeskönyv létesítése sem lehetetlen, sőt az egyöntetűség szempontjából nemcsak ajáulatos, de elodázhatlan szükséges is. A néprajzi tekinteteknek nem lehet nagyobb fontosságot tulajdonítani; a miveltségi viszonyok mindenesetre döntőbb érvül szolgálnak, de ennek tekintetbevétele mellett még csak vidékenként sem lehetne általánosan használandó énekeskönyvet elfogadni, mert a falvak, mező- és sz. kir. városok műveltségi viszonyai más más lévén, — sőt sokszor az egyes falvak- és városokban magukban is — ezek részére külön-külön énekeskönyv kiadásáról kellene gondoskodni, mely szerint már itt sem volna lehetséges az egyöntetűség. De a gyakorlatban már nem így van. Miért? Mert a gyakorlat, mely mindig döntő, az egyöntetűséget a műveltségi viszonyok fölé helyezi. A liturgikus és vallási viszonyról, mint akadályról nagyon sokat lehetne pro és contra beszélni, de ezek ev. egyházunkban maguk is rég ideje áhitoznak az egyöntetűségre s egy egyetemes magyar énekeskönyv ennek előmozdítására is csak jó hatással birna. Egyedül a szabad verseny az, a mi leginkább megfontolandó: de ezt egy országosan elfogadott énekeskönyv azért nem zárja ki. Ha valamely énekeskönyv már jó ideig használatban volt s többé nem felel meg a követelményeknek, lehet és kell egy más kiadást rendezni; itt érvényesíthető a verseny az egyes énekekre nézve. Azután meg másképen is érvényesíthető a szabad verseny, teszem folyóiratok, lapok vagy pedig e czélra külön létesíthető valamely intézmény útján. A melódiák egyöntetűsítésére és redukálására pedig elkerülhetlen szükséges egy uj és általánosan használandó énekeskönyv készítése, mert a most meglevők mellett ez nem lehetséges. És ha már egyszer új énekeskönyv készül, azt hiszszük, csak kívánatos lehet, hogy az lehetőleg kifogástalanul, a mai kor Ízlésének s a szükségletnek megfelelően készüljön s hogy mint ilyen, mint a meglevők között a legjobb, általánosan is használtassék. Áttérve t. SassJáuos úr közleményére, mindenekelőtt köszönetünket kell kifejeznünk a tanítók irányában sok jóakarattal irt derék czikkéért azon óhajunk kiséretében, adjon Isten e becses lapoknak több ily humánus munkatársat! Kérvényünknek kifogásolt pontjaira vonatkozó észrevételeit azonban nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül. A tanítói szakkönyvtárak létesítéséről szóló pontjára azt mondja ugyanis, hogy a tanítók által szükségelt művek a népkönyvtárak útján is beszerezhetők, melyek létesítésére az egyházaknak amúgy is törekedni kell. Hát a mi az egyházaknak a népkönyvtárak utáni törekvését illeti, ahhoz mi nem köthetünk valami vérmes reményeket, igazolja ezen feltevést a gyakorlat, mely szerint egyházaink legalább két harmadában még most sincsenek népkönyvtárak s ahol vannak is, legnagyobb részben igen kezdetlegesek, minthogy azok felállítását, esetleg felvirágozását egyéb elkerülhetlenül szükséges kiadások késleltetik. A tanítók továbbképzésére pedig a szakkönyvek sürgősen szükségesek ; ily szakkönyvtárak felállításának késleltetése a tanügy rovására és nem csekély kárára történik: azért ezek felállítását nem tartjuk czélszerűnek a népkönyvtárak bizonytalan talajára építeni, mert ez csaknem egyenlő volna annak eltussolásával. Megmaradunk tehát azon elfoglalt álláspontunk mellett, miszerint kérjük a zsinattól annak törvényilag való kimondását, hogy „b) minden népiskolát fentartó testület, illetve gyülekezet legyen köteles bizonyos közelebbről meghatározandó évi átalánynyal iskolai s népkönyvtáron kivtil, de ezzel kapcsolatban, tanítója, illetve tanítói számára szakkönyvtárt is felállítani és évenként gyarapítani, a milyent a felsőbb tanintézetek fentartói is felállítottak és gyarapítanak tetemes évi költséggel az ott működő tanárok számára, hogy ez által a tanítóknak — kikerülvén a képezdéből — alkalom és mód adassék a szükséges továbbképzésre, melyre mostoha anyagi körülményeknél fogva a legtöbb esetben és helyen épen, vagy alig képesek." A hol azonban már virágzó és tetemesebb bevételekkel biró népkönyvtárak vaunak, nem mondjuk, hogy ott a tanítói szakkönyvtár azzal egyik osztályát nem képezheti, valamint az iskolai könyvtár is : de a tanítói szakkönyvtárakat a népkönyvtárakkal általában összekapcsolni a fenti okokból nem tartjuk czélszerűnek, minek folytán azt hiszszük, a zsinaton c fölött tanácskozni épen nem lesz felesleges. A betanítandó melódiákra nézve alább leszek bátor kifejteni, vájjon kérelmünk e tekintetben csakugyan indokolatlan és káros-e? Itt csak azt jegyzem meg, hogy csak annyit akarjunk, amennyit valóban meg is birunk. Az egyházi körlevelek lemásolására nézve azon nézetben vagyunk és maradunk, hogy azok lemásolása mindig azon egyházi tisztviselő kötelességéhez tartozhatik, ki annak kezelésével hivatalánál fogva meg van bizva. Kivételes esetekben a szorgalmi ido szem előtt tartásával és kérelem mellett, úgy hiszszük, senki sem fogja segédkezését e tekintetben sem megtagadni. És szerintünk arra nézve is ez volna a legjobb „modus vivendi." Kérelmünknek az egyházi szónokoltatásra vonatkozó pontját félre méltóztatott érteni, midőn gyarló-