Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az ótestamentomi exegesis feladatáról (Pukánszky Béla)

Tizedik évfolyam. 21. szám. Pozsony, 1892. évi Május 21-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre Ö frt — kr. ! félévre . . . 3 „ — „ negyedévre 1 9 50 „ Egy szám ára: v 12 kr. o. é. JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : trsztyénszky ferencz. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve b kr. Bélyegdij : külön 30 kr. A Tartalom: Az ótestamentorai exegesis feladatáról. (Bukánszky Béla.) — Egyházkerületeink kikerekitése. (Pesti.) — A sióvidéki kör kérvénye. (Polgár József.) — Belföld. Vegyesek. — Pályázatok. Az otestameiitomi exegesis feladatáról. Az alábbi áttekintésben természetesen e tudomány történetének csak kimagasló pontjainál állapodhatunk meg egy-egy pillanatra; de a nevek jelentősége, a melyeket említeni fogunk, oly""világos, hogy a fejlődés alábbi vázlata magában hordja meggyőző erejét, s hűségéhez kétség így is alig férhet. A reformatió kora az ó és ójtestamentomot a Szentírás két egyenlő részének tekintette, s ezért egyenlően használta a reformatió szolgálatában. Az írásmagyarázat legfőbb feladatának azt tekintette, hogy a római egyházzal szemben a szóbeli hagyományt czáfolja ; s ezen gyakorlati szempont mellett a tudományos érdek egyelőre háttérbe szorult. De a teremtő elvet, mely a tudományos magyarázatnak is életet adott, hogy t. i. az eredeti szöveg az irányadó, kimondotta, s ezzel megadta az irányt körülbelül másfél évszázad tudományos exegesisének. Az ótestamentomi exegesis történetének ezen első szakát, mely a 18. század közepén Ugolinus Thesaurusának megjelenésével végződik, röviden úgy jellemezhetnők, mint a philologiai érdek uralkodásának korát. Már a 16. század végén megindul s hangya szorgalommal folyik a munka, mely az új elvnek megfelelőleg összegyűjt az ótestamentom eredeti szövegének megértését előmozdító minden nyelvészeti és archaeologiai segédeszközt, és pedig eleinte a rabbinusok által vezettetve, a héber nyelv és irodalom emlékeiből. Ennek az iránynak legnagyobb képviselője az idősebb Buxtorf János, ki ezen rabbinusi nyelvtudományt saját észleleteivel egyesítve az első módszeres és kimerítő Héber nyelvtant írta (1609). Majd midőn a zsidó traditió járszalaga nélkülözhetővé vált, a sémi dialectusok összehasonlítását véve a héber nyelvtudomány alapjául, korszakalkotó lőn a hollandi Schultens Albert. Ö — úgy mond héber nyelvtanának előszavában (1737) — két, egymásnak merőben ellentmondó végletet talált maga előtt. A zsidó hagyomány hívei szerint a héber nyelv szent és isteni, tökélyben minden más nyelveket messze felül múl. A kritikusok szerint pedig — főleg Cappellusra gondol, a kiről mindjárt szólani fogunk — szegény, darabos, műveletlen, tökéletlen, tele szabálytalanságokkal ; kivált a próféták irataiban homályos, határozatlan, sok jelentésű, zavart. Az előbbiek szerint nemcsak a hangzók jegyei ősrégiek és inspiráltak, hanem az accentusok is ; sőt (a szövegben itt-ott előforduló) nagy és kis betűk is tele vannak szent titkokkal; a variansok pedig hamisítatlan hagyományt képeznek, mely egyenesen Mózes korába megy vissza. Emezek az egész vocalisatiót semmire sem becsülik, a masorethák haszontalan találmányának tekintik ; a variansokat a leírók hanyagságából eredőknek, az egész szöveget megbízhatlannak s a LXX s más fordítások után javítandónak ítélik. Mind a két véglet megegyezik abban, hogy a héber nyelv jelleme egészen kivételes; amazok isteninek, ezek barbárnak mondják. Schultens véget vetett mind a két előítéletnek, kimutatva, hogy a héber nyelv épúgy mint a vele rokon nyelvek, egyik ága a sémi nyelvtörzsnak, tehát emberi a szónak szoros értelmében ; anomaliáinak látszólagos sokasága onnan van, hogy csak kevés emlékből ismerjük ; ha irodalma kiterjedtebb volna, akkor a kivételek szabályként tűnnének fel. Vocalisok, sőt azok jegyei is mindig voltak, amazok a nyelv, emezek az írás lényegéhez tartoznak. A traditiót megvetni nem kell, de csak a rokon jelenségek által megvilágítva tűnik ki annak tiszteletre méltó volta, méltósága, harmóniája. A tanulmányok ezen irányából érthető e korban a héber lexikographia felvirágzása is, a melynek terén épúgy mint a grammaticában két irány észlelhető. Az egyik, élén az idősebb Buxtorffal a hagyomány tekintélyére támaszkodik s a méh D^P* Lapunk mai száma két és fél ívnyi terjedelemben jelenik meg. ^f