Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - „Le a zsidóval!” (Paulik János)

146 mellett, mint olyan csemetét, mely a mi anyaegyházmik törzséből eredvén, a lélek és szív talajában velünk összeköttetésben marad, s ha nem is képez egy testet, de egy lélek marad; míg ellenben, ha eddigi rendezetlen viszonyban marad velünk továbbra is, lesz csupán egy ága a magyarhoni anyaegyház törzsének, de oly szabálytalan növésű és fejlődésű ága, mely nem válhatik díszére a fának s a többinek szabályos növését is csak akadályozni fogná. Jeszenszky N. B. „Le a zsidóval!" il. Senkisem tagadhatja, hogy egyházunk fénye csak úgy fog felragyogni teljes pompájában s az erkölcsiség felvirágoztatása csak úgy remélhető, ha hitbuzgó, igazi papi „pectus"-sal biró, de e mellett kitűnő műveltségű apostolai lesznek; a kik, midőn egyrészt szívvel birnak Krisztus szeretetére, másrészt megtalálják a módot is Krisztusnak az életbe való átültetésére s ellenségeinek — a minők manapság fájdalom bőven teremnek — megfékezésére, leverésére vagy legalább szavuk hitelvesztetté tételére. S mi manapság a ker. theologiának legnagyobb ellensége ? A modern philosphia; akár darwinismusnak, akár materialismusnak, positivismusnak, agnosticismusnak vagy pessimismusnak nevezzék azt. Ez ellen a ker. papság — mint az emberiség lelki atyja kell, hogy sorompóba lépjen képtelen ; hivatásából ered. S habár a felzúdűlt árhoz hasonlóan előre hömpölygő korszellemet egyszerre nem fogja feltartóztathatni, de dühöngését mérsékelni, minél kisebb korlátok közzé szorítani igen, s a jövőben a mainál egészségesebbnek megteremtését bizton remélheti, de csak úgy, ha ismerve a mainak fertőző anyagát, szellemének s tevékenységének egész erejével ellene fordul. A modern philosophia az ellenség, ellene kell fellépni ; az ellenség szellemi : szellemi fegyverrel. Ezt természetesen csak az teheti, csak az harczolhat eredménynyel, a ki ismeri az ellenséget, ismeri sánczait s azok réseit, szóval a ki alapos philosophiai képzettséggel bir. A ki talán erre azt mondaná, hogy kár nekem olyan magasan keresni az ellenséget, lent rejtőzvén az a nép között, — az ha nem feledi, hogy honnan jön az tulaj donképen a nép közzé, befogja látni, hogy mégis csak a philosophia az ellenség. Ennek egyes elvei majd tudományos iratokban, majd ennél sokkal simább úton, édes czukor burkolatban : regényekben, novellákban, színművekben jutnak a közönség vérébe s alkotják azt a megfertőzött korszellemet, mely hadat üzen a kereszténységnek, sirba döntögeti az erkölcsöt. A ki talán oda magyarázná szavaimat, hogy én azt látnám helyesnek, hogy a falusi szószéken philosophiát prédikáljon a pap, kérem azt nem értelmezni oly mereven, s kérem azt sem feledni, miszerint nem h szerény falucskákon teremnek a ker. vallásnak ellenségei; s ha a föld népénél találkozunk egyes hibákkal, azok a tudatlanság mellett legtöbbnyire ama félműveltek utánzásából erednek, a kik minden kritika nélkül tele sziván magokat a kóranyaggal, fertőznek magok körül. De ott van a műveltnek nevezett társadalom ; hogy fitymálják gyakran a papot! . . . „nem áll a mai műveltség színvonalán," . . . „elavult érvek teszik prédikációját" stb. stb. és a társaságban is szeretik, — hogy úgy mondjam — „sarokba szorítani s érvelnek divatos philosophusokkal s nem elégszenek már meg az „elavult" bibliára való hivatkozással. Jó! ha tehát oly müveit a kor, lövöldözzünk mi is Maxim-féle ágyúval ! Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hát a szószéken tudományos dissertatiókat tartsunk az „Unbewusste"ról stb., hanem igenis élő szóval és pennával zúzzuk, nem nagyhangúskodással, hanem alapos tudományos készültséggel, a gyermeknek tejet, a felnőttnek erősebb eledelt nyújtva a műveltség szerint. S ezt épen a philosophiának „pro et contra" alapos ismerete adja a theologus kezébe. De szabad legyen még egyet megjegyeznem a philosophiai képzettség előnyös voltának s hasznának feltüntetésére. A zsinat megnyitatásán közhelyesléssel fogadtattak Prónay báró úr ő méltóságának ama szavai: hogy „csak azé az egyházé a jövő, a mely tanait összetudja egyeztetni a haladó tudományossággal" stb. Ki ne látná be?! Most már ezeknek egybevetését, a jónak befogását, a helytelennek kiküszöbölését, szívvel s észszel összhangzó tanok utjaegyengetését s az egyházzal meghasonlott lelkeknek azzal való kibékítését, azt hiszem, csak azon egyházi szolgák eszközölhetik, a kik a szorosan vett theologia mellett alaposan ismerik „a tudományok tudományát" is. De miért mondom én ezeket, miket nálamnál bárki jobban tud? Azért, hogy feltüntessem a philosophiai képzettség nagy hasznát, korszerűen szükséges voltát s annál inkább szembetűnjék a hiány, a melyet e tekintetben a theologiai nevelésnél látok. Á bölcsészet, illetve bölcsészet-történet előadása tart egy évig hetenkénti 2 órában, — pláné az első évben. Hogyha valaki fenti szavaimat helyesli, ügy ezt kevésnek fogja találni. Hogy a bölcsészet megismertetése a fenti 2 órában csak hézagos s hiányos lehet, az természetes s alaposan megismerni még csak a főbb irányokat is teljes lehetetlen.*) Theologus koromban kitűnő, szorgalmas tanárom igyekezete daczára is csak Fichtéig jutottunk, tovább menni physikai lehetetlenség volt. Pedig hát csak ezután jönnek a hatalmasok : *) Az egyet. egyh. Theol. Akadémiáján előadatik Bölcsészettörténet egy éven át heti 3, általános vallástörténet egy éven át heti 3, neveléstörténet heti 2, neveléstan heti 2 órában; ehhez járulnak a bölcsészeti seminariumi gyakorlatok heti egy órában s egyes special collegiumok. Ez a beosztás kitűnik úgy az Akadémia tantervéből, mint az évenkint kiadott Értesítőkből. Kívánatos lett volna, hogy a t. szerző, mielőtt egész általánosan formulázott megjegyzéseit leirta, úgy a tantervet. mint az értesítőket megnézte volna. Az ő adatai alapján csak nagyon részleges következtetést szabad vonnia. Szerk.