Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - „A ki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul” (–k. –f.)

11 rajzi vagy épen csillagászati fogalmainak igazságát? Ezeket megváltoztatta a fejlődő tudomány. Hanem a mi benne a lényeg : azokat az igazságokat, melyekre Je'zus az emberi nem boldogságát, üdvösse'gét alapította, azokat nem változtatta meg semmi, azok tegnap és ma, és mindörökké ugyanazok. És az lenne a keresztyén vallás végveszedelme, ha mi azokon csak egy jótát is változtatnánk. Megrendítenénk azt a hitet, hogy vannak az emberi léleknek örök kincsei, melyek fölött időnek és enyészetnek semmi hatalma nincs. Vagy talán hogy felékesítsük őket a nyelvnek különféle figuráival ? Nagy baj volna, ha csak aranyszájú Jánosok beszéde nyomán fakadnának a hitnek virágai ! Rövid életet mernék Ígérni az olyan gyenge vallásosságnak, melyben csak az ékesen szólás tartja a lelket. A közönyösség fölött sokat panaszkodhatunk, sokat okoskodhatunk, de ezt a nagy kérdést megoldani nem fogjuk, — mert nincs rá hatalmunk. \

Tolt a nép nagyon vallásos olyan időben, midőn iszonyú romlás áradt az oltárok mellől ; midőn a vallás saturálva volt a legképtelenebb babonákkal ; midőn papjai erkölcstelenebbek voltak Bachus papjainál, — mert épen ez a megromlott vallás volt a kor legégetőbb kérdése. Viszont olyan időben, midőn a vallás sokkal tisztább volt, papjai sokkal tudományosabbak és erkölcsösebbek : közönyös volt iránta a nép, mert más kérdés, más eszme vezette a kor törekvéseit. De azért el nem veszett s nem is vész soha. Nem tudják mit beszélnek, a kik a közönyösségből a keresztyén vallás közelgő végét hirdetik. Az emberiség nem rúghatja ki maga alól azt az alapot, melyre egész szellemi, erkölcsi és társadalmi világát feliépítette. A vallás mindig világító torony marad, mely mellől az ember akár az ész, akár a szenvedélyek iránytűje mellett messze eltávozhatik ; de a midőn eltéved, hozzá visszatérni kénytelen. A míg csak a föld élete tart, a vallás mindig az emberiség legnagyobb problémája marad. Nem esem kétségbe, ha némelyek elmenve templomaink mellett, mosolyogva tekintenek fel azokra, mint egykoron a bölcselkedés által vallásában megingatott görög az olympus hegyére. Azt mondják a tudósok, hogy a föld sem futja egyenesen a maga elypsisét, hanem kitér s mintegy hódolni látszik egyik vagy másik csillag előtt : miért ne térhetne le az emberiség is néha a haladás egyenes útjáról, hogy meghajoljon a világban bolyongó eszmék egyike vagy másika előtt ? A föld is, az emberiség is megtalálja azért a maga útját. S épen mivel ilyen erős a hitem a krisztusi eszmék diadalában : nem találok okot sem a resignatióra, sem arra, hogy folyton orvosság után tekintgessünk szét. A vallás most is azt kivánja tőliink, a mit verőfényesebb napjainkban: hogy teljesítsük kötelességünket. Beszéljünk ügy, mintha az egész világ minket hallgatna; éljünk úgy, mintha az egész emberiség reánk fordítaná tekintetét ; tartsuk a megne'ptelenedett hajón a kormányt azzal a rendületlen hittel, hogy annak elsülyedni nem szabad, — mert szüksége lesz rá az emberiségnek, mert egykor a reá menekülők sokasága alatt fog megremegni ! Minél sötétebb az éj : annál jobban fényljék a mi világosságunk ! Hiszen ha valamikor, ugy most lehetünk biztosak, hogy mindig kevesebb lesz köztünk a béres ; mert azok elmennek olyan helyekre, hol fehérebb kenyér és több babér terem, mint mostanában az ároni mezőkön. Hadd legyen közönyös a világ: csak ne hadjuk felej teni, hogy élünk, dolgozunk és várunk! Tudom, hogy lesz mellettünk mindig háromszáz igaz vitéz, a kikkel elvégre is megverjük, mint egykor Gideon, az ellenséget ! Horváth Lajos evang. lelkész. -—e«s—„A ki nem tud arabusul, ni beszéljen arabusul" IL Nehogy azonban a fenn idézőjelekbe zárt „Geflügeltes Wort" az t. i., hogy „a ki nem tud arabusúl, ne beszéljen arabusul" — ellenem is idézhetővé váljék: tekintettel arra, hogy a meglévő egyetemes theol. akadémiát úgy látszom tekinteni, mint a többiekkel teljesen egyenrangút, kénytelen vagyok még a következőket megjegyezni. Én a jelenlegi egyetemes ev. theol. akadémiát egy rendszeresen teljesen felállítandó theol. facultásszerü akadémiának inagváúl tekintem. Olyanúl, milyen volt a budapesti közös prot. theol. intézet, a budapesti m. k. egyetem mellett (vagy kebelében) felállítandó ev. prot. theologiai facultásra nézve. Ezen az alapon kellett és kell épülnie. Alapnak igenis, de teljes, kész, nagy épületnek — el nem fogadom. Miért? Mert a theol. akadémiai kellékekből : a nem lényegesekből csak a n é v, a lényegesekből csak a tanári kar van meg. A tanári kar előtt meghajlom, egyeseiben és öszszeségében tisztelem, becsülöm. És köztiszteletre és közbecsülésre méltóknak tartom őket. Birnak az akadémiai tanárok képzettségével és jellemével. De épen ezért és főképen ezért igen s a j n á 1 o m őket ! Menynyi szent lelkesedést, menynyi ügybuzgóságot, menynyi alapos tudományt, képzettséget hoztak ez urak magokkal állásaikba, tanári kathedráikra; Tudom, hogy reményeik is szerények voltak! És még ezen igazán szerény reményeikben is csalatkoztak. Azt, csak azt reményiették, hogy a magyarországi ev. egyház egyete me annak fogja őket folytonosan tekinteni, a minek őket meghívta, a mivé őket választotta: egyetemes ev. theol. akadémiai tanároknak ! Nos és tekinti-e őket olyanokül ? Oh igen, igen, — de csak szóval!