Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Korpótlék és nyugdíj (Dixi)

Tizedik évfolyam. 17. szám. Pozsony, 1892. évi Április 23-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre ti frt — kr. félévre . 3 n n negyedévre 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. V J /AEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : T K S Z T "Y É IST S Z IK FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Korpótlék és nyugdíj. (Dixi.) — „Le a zsidóval !" I. (Paulik János.) — Tauitók a zsinaton. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Hirdetés. Nagyon hangzatos és sokaknak kedves szólásforma: nem az egyház van a papért és tanítóért, hanem a pap és tanító van az egyházért. Régi dolog, de csak féligazság. A mint a pap és tanító nem lehet el egyház nélkül, úgy evangyéliomi egyház sem képzelhető el pap és tanító nélkül, s akármint vélekedjünk is tagadhatatlan igazság, mert tapasztalati tény, hogy a jó pap és jó tanító az egyházi élet felvirágoztatásának nélkülözhetetlen kelléke : rosz pap és rosz tanító megölő betűje. Egyházunk közérdekében kívánatos dolog tehát, hogy az egyházi életnek e két tényezője szent kötelessége teljesítésének nemcsak megfelelhessen, hanem mindenike összeforrva egyházával Istentől vett tehetségének, képzettségének lelkesült odaadásával működjék az általa elfoglalt téren. Igaz, első sorban az kívántatik, hogy valódi élő kegyesség, lángoló buzgóság, egyházszeretet vezessék a papot és tanítót a hivatalba és hivatalban ; de különösen jelen korunkban nemcsak az általános korszellem áramlata, hanem a hivatásos feladat sikeres megoldhatásának szempontja is az anyagi érdekek tekintetbe vételét megkövetelik. Mert hiába, emberek vagyunk, kiknél az anyagi jólét vagy nyomor, gondtaíanság vagy gondterhes, küzdelmes állapot visszahatással van a szellemi életre és munkásságra, emelve vagy nyomva a kedélyt és igen gyakran eltemetve a legszebb idealizmust is. Az egyháznak tehát gondoskodnia kell róla, hogy papjai és tanítói, ha nem is fényben és bőségben, de legalább szerény, tisztességes módban élhessenek. Sokszor olvastuk azt, hogy a szabad választás annyiból igazságtalan, mert az egyház munkájában érdemesültet figyelmen kívül hagyja és megesik, hogy fiatal kezdőt emel oly állásra, mely csakis működésével érdemeket szerzett pályatársat illetne meg. Úgy akarnának tehát a dolgon segíteni, hogy a szabad választás mérséklésével legalább a kijelölésben bizonyos fokú korlát hozatnék be. Szerény nézetem szerint a szabad választás korlátozása lehetetlen; a gyülekezetektől az egyházi élet veszélyeztetése nélkül jogot elvenni nem lehet és nem szabad. S a mint kívánom, hogy a jog gyakorlása a legpártatlanabb szigorúsággal ellenőriztessék, úgy nem tartom lehetőnek, hogy új zavarok előidézésével új formák behozatalával az egyházi élet folyamata benső erejében megtámadtassak. Ha egyházi érdekünk követeli, a mint követeli, hogy ifjaink legjava örömmel áldozza magát papi és tanítói pályára s az egyház terén munkálkodók örömmel és nem késztetve végezzék feladatukat: a közegyháznak kell gondoskodnia arról, hogy az érdem jutalmát vegye, hogy a korban előhaladt tisztességes nyugalomban élhessen. Már pedig a fentebb említett előléptetéssel ez a czél elérve nem volna; anuak lényege ugyanis abban áll, hogy a kisebb javadalmazást! gyülekezetből nagyobb javadalmazásúba helyeztessék át az érdemesebb, korosabb férfiú. Úgyde a nagyobb javadalmazású gyülekezetek egyszersmind terjedelmesebb és terhesebb gyülekezetek is s így gyakran nagyobb munkakörrel, több terhet is rónak annak vállaira, ki szerényebb munkakörben megszokott csöndes viszonyok között töltötte életének jó részét. Az ilyennek tehát az előléptetés nem könnyebbítés, hanem inkább a tehernek nevelése, mely nem áll arányban erejével, s így a nagyobb gyülekezetnek sem szolgálhat javára. Egyházunk közérdeke, hogy helyzetének, a kötelesség teljesítésére nézve, ura legyen minden egyes lelkész és tanító. A közalap nagyon szerény arányokban indul meg. Ez intézményeknek kifejlesztése, állandósítása a jövőnek feladata; de már most is ki kell mondanunk, hogy alig tartozhatik a közalap teendői közé — az iskolaügyet kivéve — oly szorosan más, mint-