Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Külföld - Egy szent érdemei

7 színtelenné teszi ismertetését. Jó lett volna talán a felsorolt névjegyzék mellé úgy az iró irányának, mint műve szellemének és érdemének jellemzésébe is — ha rövidesen is — belebocsátkozni. Mert így még halvány képet is alig alkothat magának az irodalmi tevékenységről az, aki, mint a németek, oly végtelen keveset tud e tekintetben rólunk. — Másik közleménye a „Theol. Literaturblatt" 1891. évi 50-ik számában ismerteti a Prot. irod. társaságot és annak kiadványait. Ezen közlemény már sokkal jobban megfelel czéljának. Brieger egyh. tört. folyóiratában Dr. Erdős debreczeni theol. tanár kezdi meg a magyarországi mindkét prot. egyház alkotmányos szervezetének ismertetését. Magával Briegerrel volt szerencsém erről beszélgetni s őszinte csodálkozását s elismerését fejezte ki különösen a ref. egyház befejezett szép szervezetén. Az ilyen közlemények mindenesetre rendkívül nagy szolgálatot tesznek a magyar egyház ügyének s általában a magyar hazának s bizonynyal aki ilyenekben fárad, nemcsak egyházának, hanem hazájának is nagy szolgálatokat tesz. Az „Alig. evang. luth. Kirchenzeitung" novemberi számaiban is több magyarországi tudósítást találunk. Ezek közül három közlemény „Briefe aus Ungarn" nevet visel, míg a negyedik valószínűleg ref. tollból eredve, a budapesti ref. egyházról és a Bethesdáról közöl rövidebb ismertetést. A magyarországi levelekkel érdemesnek tartom kissé közelebbről foglalkozni, részint mert az egyház legújabb eseményeiről adnak számot, részint mert írójuk — ki ismeretlen kivánt maradni — szintén azon tudósítók közé tartozik, kikről legelőször szólottam. Közleményei, bár történeti hűség és egyháza szeretetének dolgában kifogás alá nem eshetnek, reflexiói által a föntebb jellemzett épen nem magyarbarát tudósítások közé tartoznak. A kifelé gravitáló vonzalom majdnem szász papra engedne gondolnunk, ha ki nem látszanának a felvidéki pap körmei. Közleményeit ezzel kezdi: „Az uralkodó szellem, mely a magyarországi ev. egyházban garázdálkodik, hála Istennek, még sem vette még be az általa ostromolt várat; az ellenség, mig az emberek aludtak, sok konkolyt elhintett ugyan, de azért szép kalászokban sincs teljesen hiány. Több mint 50 év óta sok vétket követtek ugyan el ez ország evang. egyházában, és sok történt mind e mai napig, mi megérdemelte volna, hogy keletkezésekor mindjárt tengerbe fulasztassék, ahol legmélyebb : de azért még mindig áll ez egyházról a mondás, mit egyik superintendenczia a pecsétjén visel: „In medio eiu3 Christus". Ily hangzatos és Írójának irányát eléggé jellemző bevezetés után rátér — úgy látszik — az ép kalászok ismertetésére. Legelsőbb is az 1790,91 : XXYI. t.cz. országos megünnepléséről szól. Majd áttér az evang. segélyegyletnek 1891. aug. 23-án Lőcsén tartott évi gyűlésére. Ennek kapcsán, mint a jó gyakorlásában édes testvérének, a Luthertársaságnak ismertetésére tér, melynek hét évi fenállása is oly áldásos nyomokat hagyott maga után. Majd elmondja, hogy Róma mozgolódása a közmondásos szegénységű kis egyházat mily szép tettre lelkesítette, midőn a bányakerület leánynevelő intézetet, a pozsonyi egyház pedig diakonissa intézetet állított. A prot. szellem munkásságának az egyház javára szolgáló ezen áldásos alkotásainak vázolásával a tisztelt czikkíró, úgy látszik, kiszedte legalább a legszebb kalászokat, melyeket az a botrányos közszellem még meghagyott s a II. levél már több oly dolgot tartalmaz, melyek szintén egész békén belefuladhattak volna, ha nem is épen a tenger mélységébe, de legalább is a tintatartóba. (Folyt, követ.) Több világosságot! 1. A csodadoktor. A „Rheinisch-Westfälisches Gustav-Adolf-Blatt" deczemberi számában egy német utazó római tudósításokat közöl, melyekből közlöm a következő részletet. A római Santa Maria dí Araceli templomban, mely 1250 óta a ferenczrendi szerzeteseké, a többi között ott áll Szt. Bambino 2

1/

2 láb magas, állítólag a VI. században az olajfák hegyén vágott fából készült szobra is, mely tetőtől talpig tele van aggatva drágakövekkel, gyöngyökkel sőt érdemjelekkel. Mindezeket pedig azért kapta, mert csodálatosan gyógyít. A mindent látni óhajtó német e templomba érve az egyik ott ácsorgó szerzeteshez azon kérdéssel fordul, hogy láthatja-e e gyermek szobrát? „Mindenesetre uram", volt az udvarias válasz és a szerzetes elsietett, hogy intézkedjék. „Pár pillanat múlva ismét megjelent és sajnálkozó hangon mondá, hogy legyek egy kis türelemmel, mert Bambino épen a városba ment látogatásokat végezni. — Látogatásokat? — Igen, látogatásokat. Naponként teszi azt, néha többször is ; betegeket látogat mint egy doktor és erre saját kétfogatú kocsiját használja. Ha Bambino a városon keresztül vonul, mesélte tovább a beszédes öreg, köpenyének egy csücske vagy bojtja mindig kilóg a kocsiból és mindenki siet azt érinteni, csókolni. — S ingyen végzi a látogatásokat? kérdém tőle. — Valamit mindenki csak ad, legalább is 5 lirát (2*50 krt.), de a legtöbb ember többet ad. — S mi módon gyakorolja Bambino a kúrát? — Hát odanyújtják őt a betegeknek s ezek megcsókolják az ő ezüst lábait. — Es segít ez rajtuk? — Természetesen; a szenvedés helyett vagy gyógyulás áll be, vagy pedig boldog — halál." Már az igaz, hogy ilyen egyedül biztos gyógymóddal csakis az egyedül üdvözítő egyház rendelkezhetik ! 2. Egy szent érdemei. Az „Altkath. Volksblatt 1889 okt. 4-iki száma után az előbb említett lap a XIII. Leo pápa által nemrég szentté avatott Egidio Mária ferenczrendi szerzetes érdemeit így irja le. „Egidio testvér egy csomó tojást, mely a kofa ügyetlensége miatt földre hullott s eltört, teljesen épen rakott viszsza ismét a kofa kosarába. — Nápolyban, hol 1812-ben 82 éves korában Egidio meghalt, egy portio angolnát megelevenített. — Életre keltett egy tehenet is, mely már fel is volt vagdalva. Kiteríttette a bőrét, belerakatta a húst, minden darabot a maga helyére, akkor összeférczelte a bőrt s övével a kereszt jelét téve azt mondá: „Az Isten és Szt. Pasquale nevében mondom neked Catarinella (így hívták a szerencsés tehenet) kelj fel." És a tehén azonnal bőgni kezdett, felállt és egészségben élt tovább." Ezen tetteiért lett szent Egidio. Az ilyen, igazán fölösleges jócselekedeteket csakugyan legjobb raktáron tartani — mások üdvösségére.