Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Még egy szót a lelkész-tanítói szakképzettség hiányának kérdéséhez

kezelés^ a pénztárosi tiszt viselését nagyon megfogja könnyíteni. Mit Lauko Károly lelkész úr ajánl, mindenesetre jövedelmezőbb, előnyösebb, de ki fog az adósokkal folyton bajlódni, pörlekedni, ba a kamat fizetésével elmaradnak ? Múltévben Szarvason egy birtokosnőnek 2500 trtot adtunk 8°/

0-ra Áchim főesperes úr jótállása mellett. A zálogjogot bekebeleztette, de már a másik félévi kamatot be nem szolgáltatta s egy évi kamattal van hátrálékban. Bepereltettiik. Aradáczon 9 félnél 3400 írtunk van. Mig az egyház élén Szeberényi Lajos lelkész úr állt, kinek jótállása mellett adtuk az adósoknak a kölcsönt, jól ment a dolog. De ez most Csabára költözött át. Kire bizzuk ott a kamat behajtását? Csabán 44 félnél 40700 írtunk van. Ki fogja ott gondozni tőkéinket, ha Horváth barátom, ki ott eddig oly feláldozó buzgósággal vitte ügyeinket, megtagadná a szolgálatot? pedig már is irja, hogy testben, lélekben ő is törve, lelki nyugalom után vágyik. Mindenesetre megfontolni való dolog, hol és miként kezeltessenek az egyesületnek pénzei. Magában értetik, nekem semmi kifogásom, ha az egyesület Lauko Károly lelkész úr indítványát fogadja el s valamely alföldi nagy városban választ valakit, ki pénztárosul az egylet pénzeit miként eddig volt gyakorlatban, fekvő birtokra fogja kiadni s kész az adósokkal vesződni. De nem hiszem, hogy erre valaki ingyen vállalkoznék. Ha pedig díjaztatni fog, csökkenni fog azon jövedelem, melyet a fekvő birtokra kiadandó tőkék után járó kamatból várhatni. Breznyik János. * Még egy szó a lelkész „tanítói szakképzettség hiányának" kerdéséhez. Nyilt levelemben felvetettem e kérdést, válaszolt rá Hornyánszky Gr. s. lelkész úr, úgy a mint' az fenkölt gondolkozású, egykori kedves tanítványomtól méltán várhattam, lelkesedve a maga pályájáért nemes hévvel, e mellett teljesen méltányolva a tanítói állás fontosságát, azon kijelentéssel, hogy : suum cuique ! Maradjon a pap papnak, van ott a maga dolgai körül elég tanulni valója holtig, s ne vágja sarlóját azon vetésbe, mely a tanító testvér terrénuma. Aláírom nyilatkozatát, azon őszinte kívánsággal, hogy édes egyházunk kebelében soha sehol ne forduljon elő eset, a hol a hívek ezen theoriától, mint ideáltól eltérni legyenek kénytelenek ! De mit mutat az élet! Ugyan kérem t. Hornyánszky urat, olvassa az „Ev. Egyház és Iskola" ez évi 10. számában azon pályázatot, melyet a komlósi egyház megüresedett lelkész-tanítói állomására hirdet. 179 ev. léleknek van e pályázat szerint össz. 441 frtja, némely fa- s egyéb kisebb járandóságon kivül, miből lelkész é s tanító élt valamikor. A jövedelem csekély voltánál fogva azonban lett e két állomásból egy, az egyesített lelkész-tanítói. Igy is szerény, node egy ember talán megélhet benne ! Ki legyen az ? Legyen okleveles tanító, ki egyúttal lelkészkedik (levita) ? Vagy legyen okleveles lelkész, ki egyúttal iskolában is tanít ? A pályázatot hirdető főesperes úr erre nézve nem nyilatkozik ugyan, hanem — ismerve némileg a nevezett egyházat biztosan tudom, hogy ezen combinált állomás felszentelt lelkész által leendő betöltése contempláltatik. Hány ily hely van az országban, e perczben nem tudom, hanem félek, igen sok helyen keményen sújtotta a híveket a miniszter rendelete, mely a lelkészt (vagy ha tetszik, segédlelkészt) szakképzettség hiánya miatt az iskolai tanítástól eltiltja. Hogy itt tennie kell az egyháznak valamit, az tény, nem annyira azért, hogy a lelkésznek biztosíttassák feltétlenül bárhol a tanítás s az a jövedelmes állást kapzsi módon elkapkodja a tanító testvér elől; ezt, higyje el H. irr, én sem óhajtom. Nyilt levelemnek csak az volt a czélja, hogy kiindúlva saját egyházam concrét bajából, hangsúlyoztam, hogy lelkésztől, mint olyantól, talán még sem lehet oly rövideden megtagadni a „tanítói szakképzettséget", mint azt a miniszteri rendelet teszi, s kifejeztem óhaj képen, hogy — tekintettel oly szegényebb egyházakra, — melyek lelkészt és tanítót illően dijazni nem, de tanitólelkészt (egy személyben) még is csak birnak tartani, keresne a theol. akadémia utat, melyen az ifjú theologus a tanításra, most már kormányilag is követelt módon, formailag is szerezhessen jogczimet. Egyházam baján, katonásan neki menvén, segített derék segédlelkészünk, néhány heti készülés után ugyanis fényes tanítói képesítési vizsgát tevén le az illetékes kerül, praeparandiában, de az ez után ily állásra, Komlósra pályázó mit tegyen ? Leteszi szintén a képesítő vizsgát, jó ! De ha nem akarja magát annak alávetni, s így az ilyen szegény egyház hiába várja, nagyja a lelkészt, kicsinyje a tanitót, — mit mond ehez egyházunk egyeteme ? Mit Hornyánszky úr idealismusa ? Budapest, 1891. márczius 10-én. Scholcz Gusztáv. — upc

a — — Lapunk érdekében ! Minthogy a inult 1890. évre előfizetési dijjal még többen hátrálékban vannak s kérelmünk s várakozásunk hasztalan volt : most magánúton fogjuk bekérni a tartozásokat. Kiadó. — A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság pénzügyi bizottsága folyó hó 18-án d. u. 6 órakor gyűlést tart. Az igazgató választmányi gyűlés április hó 6-án d. e. 10 órakor, a közgyűlés pedig ugyanaz nap d. u. 5 órakor leend a budapesti ev. ref. főgj'mnasium Lónyay-utczai épülete dísztermében. — Dr. Nendtwich Károly úrnak lapunk mult számában közölt nyilt levelére, a „Dunántúli Prot. Lap" szerkesztőségétől a következő választ vettük : „Nem védekezés czéljából, mert erre szükségünk egyáltalán nincs, hanem a nagyérdemű szerző felvilágosítása végett kommentáljuk kissé általa kifogásolt megjegyzésünket, a mivel egyúttal kifejezést adunk annak is, hogy őszintén feltételezzük Nendtwich úrról, miszerint nem a sértett hiúság, — a mi ellen érvekkel küzdeni nem lehet — hanem kifogásolt észrevételünk téves értelmezése adott alkalmat jelen nyilatkozatára. Teljesen igazat adunk Nendtwich úrnak abban, hogy : „a keresz-