Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Néhány szó a kultusminister jan. 17-én kiadott rendeletére

71 A d. és az f. alatt jelzett értébek, a békés-csabai népbank f. é. január havában csődbe jutván, — a mint ez köztudomásu dolog, intézetünkre nézve csaknem teljesen elvesztek. Hogy ez meg ne történjék s közös sz. ügyünk csorbát ne szenvedjen arról már is gondoskodott a pénztáros nagy s nemes lelke, a mennyiben 8400 frtnyi összeget, a megfelelő 5°/

0-tel a b.-csabai határban fekvő nagy birtokára, saját költségén már is betábláztatta s így teljesen elhárította az intézettől a különben bizonyosan bekövetkező jelentékeny veszteséget. — Ezen szabad elhatározásból csakis lelkiismerete sugallatából eredő cselekedet*, — nem szorul dicséretre ! — Az ilyen cselekedet önmagában birja legszebb jutalmát ! De fájdalmasan érinthette nemes lelkét Abaffy verseczi lelkész nyilt levelezőlapja, mely a f. é. febr. 19-kéről kelt s szó szerint ezeket tartalmazza : 1) Mennyit veszített ker. árva s özvegy intézetünk a csabai népbank bukása következtében ? 2) Ki határoz a készpénzek elhelyezése iránt? Illetve kit lehet ez iránt felelősségre vonni ? 3) Hogy lehetne ilyen csapásokat a jövőben kikerülni ? Mindezekre választ kér tisztelettel Abaffy. Ha mint az intézet tagja jogosítottnak érezte magát lelkésztársunk ilyen eljárásra, úgy nem tudom, miféle indulat sugallta eljárása módozatát ? Ezt ugyan nem képes igazolni. S eljárása, módozatát tekintve sértő marad mind a nemeslelkű pénztárosra, mind pedig a vele érzőkre.

1) Händel Vilmos, a számvizsgáló bizottság elnöke. * Néhány szó a kultuszminiszter jan. 17-én kiadott rendeletére. — Azt véljük, sokan örömmel vettek tudomást Csáky gr. fentebbi rendeletéről, mely az elemi iskolákban a tanítói állásnak a lelkészivel való egyesítését megtiltja azon esetben, ha az illető lelkész a tanítói diplomával nem rendelkezik, mely megtiltja — a mi szinte benne rejlik annak általában való betöltését oly egyének által, kik tanítói oklevéllel nem birnak. — Azt hiszszük, örömmel vették ezt tudomásul sokan, mert e rendelet végtére már rendet hoz az oly sokáig tartott rendetlenségbe és zűrzavarba, mert a „suum cuique"-elvnek valahára történt határozott kimondása. — Ha visszapillantunk u. i. az elemi tanitói állások eddig történt betöltésének mikéntjére, lehetetlen nem látunk az ezen téren felmerült, egymással ellentétes eljárási módot, lehetetlen a zavart észre nem vennünk. Az egyik iskolában mint tanító egy egyszerű paraszt működött, kinek ezen állása betöltésére való qualifikatióját megadta azon körülmény, hogy ő az irás-, olvasás-, vagy számolásban nagyobb ügyességet fejtett ki, mint többi paraszttársai. Egy másik iskolában végezte a tanitói teendőket a tanitói oklevéllel nem biró lelkész. Egy harmadik helyen ismét az ezen a téren működni akaró lelIlyen is csak nálunk eshetik meg ! Hol az illetékességről csak kissé tiszta fogalommal bírnak, tudják, hogy köztisztviselőt egyes bevádolhat ugyan : de felelőségre nem vonhat. S oly férfiút, mint Breznyik, ily módon 1 Nemely emberek valóban azt hiszik, hogy nekik minden szabad. — Máté ev. 18, 7. Szerk. kész vagy segédlelkész kényszeríttetett a tanitói oklevél megszerzésére. Ez, azt hisszük, minden rendnek negatiója. Ezen rendetlenségnek végre vége lesz, lesz csend és béke. Kimondatott az ezen a téren munkálkodni akarók számára az azok által beszerzendő oklevél szükségessége. Nem nézhetnek immár ferde szemmel az okleveles tanítók oklevél nélküli lelkész-collegáikra, kivétetik ezen rendelet alapján eo ipso az egyszerű parasztok kezéből a tanítói bot, nem hányhatja egy lelkész s«m a másiknak szemére a jövőben, hogy míg ő a tanitói diplomát volt kénytelen megszerezni, a másik a nélkül is boldogulhatott. Meg van adva mindenkinek a magáé, s végtére helyre állott a tanitói állás tisztelete és becsülése. Minden pályánál megköveteltetik az oklevél megszerzése. Hát csak a tanítóinál ne követeltessék ez, s ha csak egyes esetekben is ? Egészen helyes tehát, véleményünk szerint, hogy az a theologus, a ki a tanitói pályára is akar lépni, szerezze meg magának azt az oklevelet, mely e működésére feljogosítja. E követelésben, úgy hisszük, nem rejlik semmi sértő, semmi lealázó a theologusra nézve. S ha a tanitói szakképzettsége úgy is meg van papi pályája elvégzésével, nem nehéz rá nézve ezen tanitói diploma megszerzése ! Es nem elég előny az, hogy tanitó-képezde látogatása nélkül bocsáttatik e vizsgára ? Nem kételkedett soha senki abban, hogy egy végzett theologusnál megvannak mind azon ismeretek, melyek az elemi osztályokban megkívántató tanításhoz szükségesek, de ha valahol, úgy ép a tanítói pályánál mérvadó a methodus, a helyes tapintat, egy bizonyos tananyagnak a tanulóval való oly közlése, hogy az ez utóbbinál igazi gyümölcsöt teremjen ; ez pedig feltételezi a praxist, a mi pedig a theologusnál hiányozni fog, s ép azért az oklevél beszerzését kívánatossá teszi. A theologus, az élet terére kilépvén, bír azon tulajdonságokkal, melyek őt majd mint lelkészt az ezen állásával összekötött iskola-felügyelői állásra képesítik ; ezen eredmény elérésével megelégedhetik a theol. akadémia. De hogy a theol. tanintézet egyszersmind elemi iskolai tanítót neveljen, a theol. tudományok végeztével őt tanítói oklevéllel is ellássa, ez, azt gondoljuk, egészen felesleges, ez utóbbit bizzuk jeles tanítóképezdéinkre. Hisz mi lenne idővel abból, ha végzett theologusok egyszersmind tanítói oklevéllel felruházva lépnének az életbe? Bizony elérhetnők igy nem sokára, hogy tanítói pályára senki sem lépne evang. ifjaink közül, ha t. i. azon egyedüli reményöket és kilátásukat: mint evang. tanítók egykoron működhetni, theologusok semmisítik meg, mert minden egyes egyház tanítói választásakor inkább adja szavazatát a a theologiát is végzett ifjúra mint csupán a tanító-képezdét végzettre, — ekkor pedig drága megszerzett s felállított képezdéinket becsukhatjuk. Két úrnak nem lehet szolgálni. Az igazi theologusra nézve a tanítói működése csak mellékes foglalkozás lesz mindig, sohasem adhatja át magát ez utóbbbinak annyi lelkesültséggel s kitartással, mint az, a kinek egyedüli czélja, egyedüli hivatása csak az e téren való működés, s nagyon természetes igy az is, hogy a legközelebbi alkalmat megragadja, hogy e helyzetből meneküljön — egy papi állás elnyerése által, a mi szinte nincs üdvös hatással a tanügyre. Elég ha néhány szegényebb I sorsú egyházunk kénytelen lelkészt és tanitót egy sze-