Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Polgári házasság (Lauko Károly)

96 amelyeknek gyűrűzetei, fodrai még csak ezután jutnak és ütődnek állami és egyházi életünk meredek partjaihoz. A vallásfelekezetek teljes jogegyenlősége, vallásszabadság, a családjog rendezése, állami anyakönyvvezetés, s mindezekből kifolyólag a polgári házasság behozatala, — mind oly ügyek, amelyeknek embryói az idők méhében immár élnek s érlelődnek, el annyira, hogy megszülemlésük talán a legközelebbi jövendőnek nagy eseményei közé fog tartozni. Kontinensünk legtöbb államaiban és országaiC o ban a családjog már törvény által rendezve s ebből kifolyólag a polgári házasság behozva van, — mindenütt, hol a vallásszabadsággal együtt, mint annak természetes folyománya, a polgári házasság kimondása is mulaszthatlanná lett ! A vallásszabadság s az azzal kapcsolatos polg. házasság kérdése pedig mindenek előtt és fölött az államot és az abban létező vallásfelekezeteket érdekli és érinti. Midőn tehát a polg. házasság behozataláról Magyarországon is gondolkozni és beszélni kezdünk, különösen két kérdéssel kell tisztába jönnünk : a) joga-é s a létező viszonyok között kötelessége-é egy önálló államnak a polg. házasság behozatala; b) s megszünik-é avagy csak csorbul-é az által a vallásnak, az egyháznak áldásos befoly

7ása a házasságkötésre s az abból folyó házassági, családi életre, — és meglazulhat-é az által az állam és egyház közötti jó viszony? Mielőtt azonban e két kardinális kérdésre megfelelnénk, vessünk egy futó tekintetet magára a házassági viszony keletkezésére és fejlődésére. Ha a házassági viszonynak eredetét kutatjuk, úgy találjuk, hogy az sem állami, — sem vallási, — legkevésbé pedig egyházi intézmény. A házassági szövetkezés régibb, mint minden állam és egyház, sőt régibb mint bármely positiv vallás. Mindezeket megelőzte a férfiú és nő közötti házassági viszony, mert az ép oly régi, mint maga az emberi nem ; és igy az ős hajdanban se állam se vallás sem egyház nem befolyásolta azt, hanem mindenek előtt és egyedül a szivekbe és lelkekbe ojtott azon isteni törvény, hogy „N e m j ó az embernek egyedül lenni!" Hogy „a házasság Isten rendelése" 1. Moz. 2., 18, — hogy „m egnyeri a jót, ki talál feleséget" Péld. 18, 22, — hogy „a jó feleség férjének koronája s drágább a karbunkulus n ál" Péld. 12, 3; 31, 10, — hogy »

a z úrnak rendelése szerint sem a férfiú asszony nélkül sem az asszony férfiú nélkül nem lehet" 1. Kor. 11, 11, — hogy „a nő szeresse férjét, és viszont" Kol. 3, 18; 31, 10, stb. mindezekről az írásban van emlékezés s ezen emlékezésekből és az alantabb jelzettekből az kétségtelenül kiviláglik, hogy a vallás és erkölcs őrei s ápolói mindenha láttak a házaséletben bizonyos valláserkölcsi mozzanatot is ; de hogy a házastársakat ki eskesse meg, hogy a házasságkötést, — szerződést ki erősítse meg: arról sem az ó sem az I új testamentum nem rendelkezik. Hogy Üdvözítőnk maga vagy az apostolok házassági copulatiót végeztek volna : az irás erről sem emlékezik ! Továbbá azt is olvassuk a szentkönyvben, hogy „amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza" Máté 19, 6, — „a házasságbontókat megbünteti Isten", Zsid. 13, 4, sőt „a polgári hatóság is" Jób. 31, 10, 11, — „a házasságot csak a halál oldozhatja fel" 1. Kor. 7, 39. Sőt midőn Pál ap. 1. Kor. 7, 10 meghagyja, hogy „az asszony az ő férjét el ne hagyja", megparancsolja egyszersmind : „a fiatal özvegyek pedig, akarom, hogy férjhez menjenek" 1. Tini. 5, 14. Szóval a házassági kötelességek bőven felsoroltatnak s erősen szivökre köttetnek a házasfeleknek úgy az ó- mint az újtestamentumban ; — de arról, hogy a házassági viszonyt jogosan ki bonthatja fel, az állam-é vagy az egyház, ismét nincsen emlékezés ! — Kétségen kivül — mondja Kovács A. Egyházjogtanában — nem is volt még akkor ezen ügy jogi formák szerint rendezve, hanem a római jog szabályai voltak irányadók a keresztyének házassági viszonyaiban is. Nem lehet czélunk itt a családokból épült legrégibb államok és népek házassági viszonyairól elmélkedni, sem arról, hogy miként tűntek le évezredek addig is, mig a görögök a monogainiát törvényesítették, vagy hogy a házasság államérdekű fontosságát miként látjuk a lacedemoniaknál kiemelkedni, kik már ugy a nőtlenségre mint a késő házasságra büntetést is szabtak. Azt is csak jelezzük, hogy a házasfelek elválására Solon adott az atheneieknek teljes szabadságot, a zsidóknál pedig egyszerűen válólevél kézbesítése által történt az elválás ; — de azt látjuk, hogy minditt a házassági viszony kötése és bontása vallási törvények által rendszeresen szabályozva nincs. A törvényalkotó hatalmas római állam már szabályozta a házasságkötést s annak két módját állapította meg: a) az ünnepélyes szerződési eljárást (confarreatio) és b) valamely nőnek minden előzetes szerződés nélküli használhatását, leendő házasságkötés czéljából (ex causa matrimonii). Elválni pedig a köztársaság első századaiban csupán a férfiúnak volt szabad s csak később Julian törvénye adott jogot a nőnek is arra, hogy az elválást kérelmezhesse ; — de vallás (egyház) és állam a házassági viszony kötése és bontása felett még itt se osztozkodtak. A ker. vallásnak mindeneket újjá alakító ereje a házassági viszonyra is nemesítőleg hatott. A férj zsarnok hatalma gyengíttetett, a nő állása emeltetett, a többnejűség beszüntettetett ... de mégis maga a ker. vallás és egyház a házassági viszony megkötésébe vagy felbont á s á-