Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - Zsinati törvényjavaslat a lelkészek javadalmazásáról (Gaal Mihály)
Kilenczedik évfolyam. 10. szám. Pozsony, 1891. évi Márczius 7-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. negyedévre . 1 . 50 , Egv szám ára: 1"2 kr. o. é. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Felelős szerkesztő s kiadó : Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. 1 Tartalom : Zzinati törvényjavaslat a lelkészek javadalmazásáról. (Gaál Mihály.) — Az egységes középiskola kérdéséhez. II. (Albert József.) — Szólásszabadság egyházi közgyűléseinken. (Schleitfer Károly.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Zsinati törvényjavaslat a lelkészek javadalmazásáról, (Folytatása és vége az indokolásnak.) A stóláknak, melyekből némely városi pap úgyszólván élősködik, eltörlését indítványozván, szükséges javaslatomat bővebben indokolnom. Mindenek előtt a stóláról áll az, bogy „a hány ház annyi szokás." Különösen az idegen alig tud eligazodni, ha csak nem kérdi „mivel tartozom?" S itt aztán nem ritkán nagy meglepetéseknek van kitéve. Néhol — különösen faluhelyen — oly csekély az, hogy annak elfogadását minden mivelt ember magára nézve lealázónak tartaná (csakhogy a pap kénytelen vele, mert a vokátorból leengedni veszedelmes praecedenst alkotna) ; néhol, főkép városokban (de itt-ott faluhelyen is) oly magas, hogy a szegény napszámos vagy cseléd zúgolódva fizeti. Ezen — mondják — egyszerűen lehetne segíteni, ha a stóla egyformásíttatnék ; de én azt mondom, hogy sokkal egyszerűbb, ha az eltöröltetik, illetve annak egyenértéke a törzsfizetésbe beolvasztatik. Különben is úgy tűnik fel a lelkész, mikor stólát szed, mintha Isten igéjét eladta volna s hívével quittelne. Semmiféle országos ellátásban részesülő hivatal egyes cselekvényeiért nem szed külön munkadíjat, s a lelkész sem szorul rá, ha tisztességes javadalomban részesül. Egyébiránt nem uj dolog ez: hivatkozom Francziaországra. A rag y talán attól tartunk, hogy a pap buzgósága csökkenne, ha egyes funktiója után hasznot nem látna? Nagyon hitvány embernek tartják a papot azok, kik ezt feltételezik róla : sőt ellenkezőleg önérzete, buzgósága, emelkedik, ha tanúsíthatja, hogy nem nyereségvágy vezérli. Ha mégis némelyek tartanak tőle : ott van a zsinati 223 §-os egyházi törvénykezési előmunkálat, melylyel a bányakerület mái* „en bloc" boldogíttatott. Hogy az általános papi adó behozatalával az anya és fiókegyházbeli híveknek még egyéb terheik is lesznek, szükséges volt javaslatomban feltüntetni a végből, nehogy az apró gyülekezetek is papot követeljenek. Sok helyen ugyanis a papi állomásoknak nem szaporítása, hanem apasztása válik szükségessé, mert a türelmi rendelet sok alig tengődő egyházközséget hozott létre egy-egy órányi távolságra egymástól. Ezek aztán a nyert segélyek daczára csak tengéletet folytatnak. Danaidák hordái, hol a rájok fordított költségnek soha sem lesz láttatja. Nehogy azonban az egyetem a papi állomások megszüntetését túlságos gazdálkodásból radikálisan gyakorolja : szükség volt ebben őt mellőzni, és a kerületet döntő határozati erővel felruházni. Lesz azomban oly eset is, midőn az egyházközséget kisded- és szegényvolta daczára is tanácsos lesz fentartani ; s ekkor levevén a gyülekezet vállairól a lelkészfentartás legterhesebb gondját, egyéb gyülekezeti terheik enyhítésére szolgálnának a Baldácsyánum s az egyházi gyámintézet. Az egyházi gyámintézet ezentúl is fentartandó, mert arra nemcsak a segély okából, hanem az önkéntes adakozás keresztény erényének ébrentartása szempontjából is szükség van. Az egyetemes alap oly alakban, mint eddig terveztetett, csak a gyámintézetet akarja kiszorítani s már azért is szerencsétlen, mert az egyházi terhek alatt roskadozó szegény köznépet új adóval sújtja, holott az eddig kiváltságos nagybirtokot csak csekély mérvben vonja be, azt is kizárólag alamizsna nyújtására a rendkívüli szükség javára. Maradna tehát továbbra is, hogy a rendes szükséglet javára a nagybirtok ne köteleztessék, hanem ezt viselje ezentúl is a — misera plebs contribuens. A helyi gyülekezet terhei közt meghagyandónak vélem a tüzelő fáról való gondoskodást, ezen egyetlen naturálét, melyet a pap szívesen fogadhat, mert annak beszerzése főkép faluhelyen kimondhatlan gondot okozna neki. A tüzelő fát ugy is sok helyen a polgári község szolgáltatja ki ; de a hol a
