Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Törvényjavaslat a prot. nyeremény-kölcsön tárgyában

az abc kezdetén bediktálják a szülők, orvost, ügyvédet stb. várnak-e a fiókból s Görög uram aztán a szerint kezeli őket. Tagadhatatlan, van ebben az egész mozgalomban egy mákszemnyi igazság. Ars longa, vita brevis est. Aránylag hosszú ideig tartjuk együtt a humánus középiskolában az ifjúságot, hogy bizonyos általános műveltségre tegyen szert, de viszont a reál- és polgári iskola idő előtt kiszakítja őket onnan. Innét van, hogy e két utóbbi intézet fenállása óta folytonos kísérlet tárgya. Alig született meg a hatosztályú reáliskola, már nyolcz évfolyamra kellett ' kibővíteni. Azután ugy találták, hogy esetleg a reáliskolát végzett ifjú sem érezhet mind hajlamot magában a technikai pályára, ezeknek tehát megengedték, hogy a latin nyelvből pótló érettségi-vizsgálatot tehessenek. Minthogy pedig ez kissé bajos dolog volt, boldogult közoktatási miniszterünk elrendelte a latin nyelv fakultativ tanítását a reáliskolákban is. A polgári iskolával még czifrább experimentumok történtek. Ennek növendékeit majd állatorvos-jelölteknek, majd fogházfelügyelőknek találták alkalmasúl ; majd a nmasztalosságra fogták őket ; mig az utóbbi időben megengedték nekik, hogy a gynmasiumba is bejuthassanak. Mindebből csak az tűnik ki, hogy speciális szakiskoláknak ez intézetek kissé koraiak. Viszont az is köztapasztalat, hogy a gymnasium alsóbb osztályaiból a 3-dik, 4-ik év végén tömegesen szedik ki a szülők gyermekeiket s más alkalmasabb pályákra szánják. E jelenségekre vonatkozólag egyik kiváló protestáns tanügyi férfiunk, Jónás János, a pozsonyi kereskedelmi akadémia igazgatója, már évekkel ezelőtt igen érdekes tanulmányt tett közzé a „Nemzet" hasábjain s ugyané thémáról ugyancsak ő nyilvános szóbeli előadást is tartott nem régiben a helybeli tanáregyesület kebelében. Ez egyesületnek több protestáns tagja van. a kik szintén élénk részt vettek az előadás kapcsán felmerült vitában s ha most e tárgyat e lapokban is szóba hozom, teszem azért, hogy mintegy provokáljam a hozzászólást ev. tanférfiainak részéről. E tekintetben eléggé nem kárhoztatható indolentia harapózott el ujabb időben közöttünk. Mig azelőtt minden korszerű reform a prot. iskolák kebeléből indult ki, ma, tétlenségünk folytán ugyancsak divatba jött a „rólunk-nélkülünk"féle határozás s a legutolsó állami „rendkívüli ideiglenes helyettes póttanár" is végtelen paedagogiai magasságban képzeli magát protestáns kollegái fölött. Természetesen nagy része van ebben a szűkebb anyagi javadalmazás és az ebből folyó társadalmi elzárkozottságnak is, de talán még nagyobb az említett közömbösségnek. Néhány évvel ezelőtt pl. orczapirulással olvastam egy miniszteri tanügyi jelentést, melyben alaposan ki volt mutatva, hogy mily gyönge lábon áll a tanítás a mi protestáns intézeteinkben. Alapult pedig e bölcs vélemény a következő okoskodáson : a mely prot. iskolában sok tanuló elbukott, ott eo ipso botrányos volt a tanítás ; a hol pedig kevesen buktak el, világos, hogy a tanárok nem gyakoroltak kellő szigorúságot. Quod erat demonstrandum. Azt vártam, hogy országgyűlésen, conventen vagy lapokban, de valahol csak felzendül egy tiltakozó hang, hanem köröskörül mély csend uralkodik vala Izráelben. A „Közoktatási Tanácsot" nem rég' szervezték újra, azonban az egész reíorm abból állott, hogy máskép csoportosították a szakosztályokat. Ugyan nem lett volna-e mind okos, mind ildomos, hogy néhány prot. intézet igazgatóját is, mint ilyet, meghívják ; hadd hallanának néha független gondolkodású férfiakat is? Néha pedig kételkedni kezdek, hogy Égyptomban, a „szolgálatnak földén" élek-e, vagy a modern demokrata magyar társadalomban ? Az állami professorok oly kiváltságokat élveznek, melyek, főleg erkölcsi tekintetben nagyon is káros hatásúak. Vasúton többet, hidon vámot fizet a prot. tanár. Vájjon nem azt gondolja-e a közönség, hogy az utóbbi valami alsóbb rendű kaszt tagja az előbbivel szemben ? Mintha mi Mesopotámia s nem a magyar állam számára neveinők az ifjúságot ! Jól tudom, ki vagyok téve annak, hogy, e tárgyat bolygatva, könnyen a hazafiatlanság gyanújába esem, mint a ki a felekezeti féltékenység tüzét szítogatja ; de nézetem szerint, nem az a hive a jogegyenlőség eszméjének, a ki a jó egyetértés kedvéért minden mellőzést zsebre rak, hanem a ki nyíltan felszólal az elv érdekében. Vessük végét ezeknek az állapotoknak. Ne várjuk, hogy helyettünk mások tegyenek és gondolkozzanak. A kormánynak joga van minden téren, a tanügy terén is új irányokat kezdeni, uj eszméket megpendíteni, nekünk viszont jogunk van a magunk szempontjából hozzászólni, megvitatni s a történeti jogfolytonosság alapján esetleg kompromissumra kényszeríteni az intéző köröket. Az egységes középiskola kérdése lét-alapjában érinti érdekeinket. Uj területi beosztást, uj szervezetet stb. emlegetnek a minisztériumban. Lehet, hogy igazuk van, de résen legyünk, nehogy a megoldás — mint a győri, miskolczi stb. intézeteknél — ismét a mi rovásunkra történjék meg. Ismétlem, tág tér nyilik itt a hozzászóláshoz s hogy példával járjak elől, közlöm először a Jónás tervezetét s ennek kapcsán a magam észrevételeit és pótlásait. Sajnos, az előbbit illetőleg csak saját emlékezetemre vagyok utalva, mivel az illető dolgozat a szerzőnek sincs többé birtokában. Albert József. Ulf Iii, Törvényjavaslat a magyarországi evangelikus reformált közalap és az ágostai hitvallású evangelikus egyházegyetem hasonczélú alapja javára felveendő nyereménykölesön engedélyezése tárgyában. 1. §. Az 1889. évi IX. törvényczikk 1. §-ának rendelkezéséből folyólag felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a magyarországi evangelikus reformált közalap és a magyarhoni ágostai hitvallású evangelikus egyházegyetem