Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Életünk még sem puszta surlódás (Spannágel József)

•445 Igy szeretném már én őket szerepelve látni a legközelebbi zsinaton. Igy venné az ki magát a világ előtt is szebben, jobban, helyesebben, üdvösebben. Adja Isten ügy legyen ! (Vége következik.) Margócsy József. k dunántúli evang, tgyiiikiíültti tanitóegylet. E czím felett bizonyára lesznek, akik csudálkozni fognak, s ezt méltán tehetik, mert hisz kerületi tanitóegylet még nem létezik a négy egyházkerület egyikében sem. Valóságban tehát nincs kerületi tanítóegylet, de elvben már igen. A dunántúli tanitóság megindította a mozgalmat ez irányban, s mint a körülmények bizonyítják, az eszme mindinkább közeledik a megvalósulás felé. Az „Evangelikus Népiskola" f. é. 11-ik számában már az alapot is megvetette „N. N." midőn lelkes felhivást intéz a kerületi tanítósághoz, s hogy necsak szóval buzdítson, 1 frtot tesz le a nevezett lap szerkesztőjének kezeihez, azon kérés kiséretében, hogy a kerületi tanitók ugvanezen kezekhez küldjék filléreiket az alakulandó egylet javára. A mag tehát el van hintve; az alap meg van vetve, csak tovább kell azt építeni ! S én azt hiszem e törekvést örömmel üdvözölhetik nemcsak a tanitók, hanem az egyházi és világi elem általában. Épen ezen szervezkedés és tömörülni akarásból láthatjuk, hogy meg van a tanitóságban az erős és igazi keresztény evangélmi vallásosság. A tanitók ez erős hitbeni meggyőződésére pedig szükség és pedig nagy szükség van napjainkban. Tudvalévő dolog, hogy ujabb időben általános mozgalom indult meg a magyar tanitók közt. A „Magyar Paedagogiai Szemle" s ujabban a „Tanitók Szava" erősen érvelnek az iskolák államosítása mellett. Különösen ez utóbbi havi közlöny igyekszik feltárni a hazai tanitóság ügyes-bajos dolgait; tért nyitván, hogy ott szabadon s nyíltan kimondhassa kiki ami neki fáj. Sőt tovább is megye lap, zörget, kér, követel; szóval azon van, hogy a tanitóság azon része, mely még mindig a régi elnyomott helyzetben van, felszabaduljon, s nemcsak hogy békóit lerázhassa, hanem hogy elfoglalhassa a társadalomban az őt megillető helyet, s hogy anyagilag is méltóan legyen jutalmazva. Midőn ilyen irány, ilyen szellem lengi át édes hazánkat, nemcsak üdvösnek, de szükségesnek tartom a kerületi tanitóegyletek, s majd az országos evangelikus tanítóegylet megalakulását i s. Ha tömörül az ev. tanítóság, így egyesült erővel többet fog tehetni, s nagyobb tér nyilik arra is, hogy népoktatásunk jelesei tehetségeiket próbára tegyék, nézeteiket időnként egymással közölhessék. Áldásos lesz a tanitóegyletek alakulása népoktatásügyünkre annyival inkább, mivel az érintkezés az eszmecsere, mely a tanitóegyletek összejövetele alkalmával történik, csak népoktatásunk egységessé tételét mozdíthatja elő ; erre pedig ép oly égető szükség van, mint az isteni tisztelet s a vallásos cselekmények szervezése és egységessé tételére, mert biz mindenikre elmondhatjuk „a hány ház, annyi szokás." Ismerjük el tehát, hogy egyházunk kebelében szükség van nagyobb tanitói testületekre és legyünk azon, hogy ilyenek minél előbb és minél könnyebben létrejöhessenek. Támogassuk jelesen az alakuló dunántúli egyletet és ne feledjük, hogy az a munka és törekvés a melyet majd az egyletben kifejt a tanitóság, evangelikus szellemű és irányú lesz ; mig ha telesküszik ez, amaz említett gárda zászlója alá, úgy nem várhatja senki, hogy egyházunk tanítóinak munkáját az igazi ev. hitbuzgóságtól áthatott szellem lengje át, mert bizonyára senki sem cselekszik az ő lelkiismerete ellen. Midőn továbbá tudjuk, hogy az állam nemcsak szóval, de tettel is igyekszik segíteni a tanitók sorsán és a népoktatásügy fejlesztésére mindent igyekszik felhasználni, ami csak felhasználható ; kell hogy egyházunk is tegyen meg mindent az iskolaügy és annak buzgó munkásai érdekében. Tegyünk, nehogy elmaradjunk! No de bizzunk a zsinatban, s adja Isten, reményeink beteljesüljenek ! Elmondott nézeteim úgy hiszem a mellett bizonyítanak, hogy nagyobb ev. tanitóegyletek re szükségünk van. Azért midőn itt az alkalom, legvünk rajta teljes erőnkből, hogy minél előbb létesíttessék a fent említett egylet. Pártoljuk az eszmét, mely a tanitóság közt született s mely csak azt bizonyítja, hogy van az evang. tanitóságban hitbuzgóság, lelkesedés, iigvszeretet s hogy ők is hisznek, biznak s tesznek! " * T. S. iiirlH, Életünk még sem puszta súrlódás! A békités és közvetítés nemes és gyakran szükséges; de csak ott, a hol „súrlódás" fordul elő, egyébként felesleges. Ha az ókéri lelkész úr ezen becses lapnak 48. számában: „Súrlódás az élet"' czikkében azt állítja, hogy az uj-pázuai lelkész úr egy magasztos eszméért lelkesült, midőn azon igyekszik, hogy Horvát-Szlavonországban egy önálló ág. hitv. evang. püspökség létesítessék, — akkor felfogása csak azon esetben veszti sértő jellegét, ba a czikkíró telteszi, hogy a neudarfi lelkész úr is nemes eszméért lelkesült fel, midőn ó' egy „önálló, létesítendő horvát-szlavon patentális snperintendentia" ellen apodiktikus élességgel fellépett; ha pedig az ókéri lelkész ur csakugyan felteszi azt, hogy a neudorfi lelkésztárs urat ellenvéleményének közzétételénél szintén nemes szándék vezérelte, akkor logikailag „súrlódásról" szó sem lehet! A kérdés csak az lehet: vájjon létesítessék-e HorvátSzlavonországban egy önálló patentális szuperintendentia, a mint azt a bács-szerémi főesperes úr művében : „Eine evang. A. C. Superint-ndenz für die Königreiche Kroatien und Slavonien" ezen szavakkal kivánja: „Uebergeben wir die evang. Kirchenangelegenheiten in Kroatien und Slavonien den Händen unserer dortigen Glaubensgenossen. Sie sind dort in der Lage zu ihrem eigenen Fortkommen mehr Erspriessliches auf kirchlichem Gebiete zu stiften, als wir