Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zsinatonkivüli zsinatolás (Margócsy József)

•443 lést hívott egybe. Hozzáláttunk a tanácskozáshoz, de mindenkinek annyi hozzászólása volt, hogy egy gyűlési időtartam alatt csakis egy oldalt vehettünk át a munkálatokból. Ily eredmény után beláttuk, hogy így közgyiilésileg sokára tehetnénk eleget feladatunknak s bizottságnak adtuk ki a munkát. A halála után is névleg említésre méltó Plachy Bertalan elnöklete alatt fogtunk a dologhoz s fbár így már serényebben haladtunk, a munkálatoknak csakis egy hatod részén mehettünk át. Elhatároztuk ugyan, hogy a folytatást nemsokára újból elŐveendjük; de nevezett elnökünk főszolgabíró lévén s időközben elhalván, főesperesünk pedig Szarvasra távozván, összejövetelünk elmaradt. Azután évek multak el s az évekkel megujult a kerületnek jegyzőkönyvi sürgetése. Nehogy esperességünk e tekintetben nyilvánosan is hátrálékosnak jelentessék ki, elhatároztam volt, miszerint magam látok neki a munkának. Munkálatom, egy Domonyban tartott papi conferentián felolvastatván, azt a pestmegyei lelkészi kar, az egyházi tanra vonatkozó rész elhagyásával, azon indokolással volt hajlandó elfogadni, hogy a zsinat ügy sem fog bele menni az egyházi tanok feletti eszmék tárgyalásába. Én azonban ehez kötöttem munkám átadását. Nehogy az esperesség valami egyházi tan ellenes tételt fogadjon el, e résznek behatóbb tanulmányozására 3 tagból álló bizottság küldetett ki. Igy jutott vagy 20—30 ívre terjedő munkám a zsinati munkálatok közé. S ezért mondhatom, hogy némileg én is bent leszek a zsinatban. Mivel azóta évtizedek multak el s én ily nagy idő alatt nagy tapasztalatokat tettem, tudományomat bővítettem, eszmekörömet tágítottam, vannak nekem ezek alapján érlelt oly nézeteim, melyeket jónak látok érintett munkálatom tökéletlenségének helyesbítése, pótlása czéljából most elkésve, előadni. A tanra nézve mellesleg csak annyit említek fel, hogy én az egyházi tan lényegét nem szándékoztam reform alá venni, mert hisz azzal meggyőződésem összhangban van. Én csupán azt akartam, hogy a dogmák avult kifejezései, melyek most már érthetetlenek vagy félreértésekre szolgáltatnak alkalmat, nyelvünk fejlettségének megfelelőleg érthetőbbé tétessenek. Például az apostoli hitformában a „szenteknek egyességét" kicsoda érti a laikusok közül helyesen s ha nem érti, nem-e botránykoztatólag hangzik az előtte, azt vélve, hogy mi mégis valamicsoda szentek hivésére vagyunk e hitforma által kötelezve. Tolt nekem különben ily teljesen mérsékelt követelésem mellett, akkor kifejezett nézeteim miatt, az akkor mindkét protestáns egyház érdekét szolgáló pesti egyházi lapban polémiám is (abban nem egy megnyugtató magyarázatot találna az egyházi tan tisztázása után epedő Sass János úr lelke) ezen polémia azonban az én javamra végződött s munkálkodásom értéke és szerény nevem csak emelve lett. Megmutattam, hogy a mit e részben sürgetek, az intelligentiánk s gondolkozó hiveink óhaja, egyházunk érdeke s jövőnk ingathatlanságáüak követelménye. Megmutattam, hogy a mit szellőztetek, az nem elfogadhatlan és teljesíthetlen. Az „egyházi tan" rész alatt sürgettem munkálatomban a szentírás helyesebb fordítását is, — kifejezve, hogy az mind a két protestáns egyház által addig eszközöltessék, mig Székács, Ballagi, szóval az azon idő szerinti szakértők élnek. Javaslatot is tettem, hogy mikor, hol s legjutányosabban hogyan történhetnék meg? S jólehet azóta a szentírás új fordítást ért, ezt most se tartom feleslegesnek sürgetni. Ugyanis, ezen egyházunk hivatalos hozzájárulása nélkül eszközlött fordításban oly lényeges hibák vannak, melyeket a hivatalos figyelem mellett el lehetett volna kerülni. Csak egy-kettőt hozok fel. Ott van Máté ev. II. 22. versében Jézusról mondva, hogy Nazarénusnak fog hivatni. Ez nyelvtanilag is határozottan rosz fordítás ; mert aki Názáretben született az vagy názáreti vagy nazaretbelinek nevezhető. Továbbá ily rosz fordítással az illető fordítók és egyházunk az elnéző, épen kapóra adjuk az épen keletkezőben levő nazarenusoknak a lét- és névjogosultságot; mert ezek az ily hibát saját érdekökben aknázhatnak ki. E fordítást már csak ezért az egy szóért is meg kellene a zsinatnak semmisíteni. Továbbá a pneuma hagion, most is szentléleknek fordíttatik, mintha a pneuma lélek és nem szellem volna, mintha tehát a pneuma helyes visszaadására nem lenne alkalmas, megfelelő szavunk! Ez történhetett Károlyi idejében, a mikor más nemzetek nyelvével szemben, nyelvünk fejletlen, szavakban szegény vala ; de midőn a latin spiritus, a német nem Seele, de Geist, a tót is nem dusa, de duch, szóval fejezte ki helyesen a pneumát, a magyar fordítás miért legyen ez idő szerint is szegényebb, rosszabb, hátrább álló ? ! vagy ott a szereztetési igékben az új fordítás is azt mondja, hogy Jézus a kenyeret megszegé, megtöré helyett, holott úgy az eredeti görög, mint az imént említett nyelvek a megtörés szót használják. Ép ily hibák miatt kivánatos, hogy az új testamentom, egyházunk hozzájárulásával fordítassék s az így eszközlendő fordítás annak szentesítésével vitessék használatba. S a tanból kifolyólag természetesen következnék, de ettől elkülönítve is tárgyalás alá vehető nem annyira az, hogy az úrvacsora kiszolgáltatásakor az egyöntetűség tekintetéből általános absolutio adassék-e azt megelőzőleg vagy az egyénenkénti is s a consecratio énekelve történjék-e vagy a nélkül ; hanem hogy megalapíttassék a törvénytelen, tehát erkölcsi szempontból vétkes viszonyban élő házasoknak és a reversalis aláírása és annak betartása által egyházunk s önmagok ellen vétkezőknek adható-e absolutio, bocsáttassanak-e az urvacsorához vagy sem? A szentlélek elleni bűnök közé ily bűnök nem lettek sorolva, mert ezek megalapítása idején ily vétkek elő nem fordultak, mi azomban bátran azok közé számíthatjuk s így csak is az azokról való lemondás, azok elhagyása s teljes jóvátétele esetén lennének az illetők e szentség élvezetében részesíthetők. Rendszabályunk e tekintetben nincs, pedig miheztartás