Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A magyarhoni evangelikusok egyetemes névtára (Doleschall S. E.)

•376 adatát, hány középiskolánk van ma, mely ezen czélt mindenekelőtt szem előtt tartaná? A mi most már a legújabb, tagadhatlanúl sok szorgalommal összeállított névtárt, mint egészet illeti, az mint már említve volt, Haan műveinek nyomdokíba lép, örökség fejében átvévén azoknak fény- de árnyoldalait is, s tőlök csak annyiban tér el, liogy a névjegyzék nagyobb gonddal van szerkesztve s hogy a munka történeti adatai tetemesen bővítvék. Ezen bővítésekkel azonban nem egészen tudunk megbarátkozni, mert egyrészt túllőnek a czélon, másrészt pedig itt-ott nélkülözik a kellő akribiát s nincsenek következetesen keresztülvive. Azon történeti excursusok, melyek az egyes kerületek élén állanak, bár mily érdekesek és értékesek is magokban véve, nem tartoznak e névtárba. A jelenlegi superintendencziák története nem kezdődik sem a 16. századdal, sem a zsolnai, illetve szepesváraljai, hanem a Károlyféle rendelettel, úgy hogy ha valaki p. u. a bányakerületnek történetét irni akarná, ezt helyesen csak az említettem resolutióval kezdhetné, mert a mint az 1885-ki schematismus megjegyzi „ennek következtében alakult a közép vagy bányai kerület",

8) és hogy lia e kerület püspökei életrajzainak Írásához fogna, a superintendensek sorát nem Melik Sámuellel sem Pilárik Istvánnal, hanem egyszerűen Michaelidesz Sámuellel (a szövegben sajtóhibából Michaelisz áll) nyithatná, ez levén az első superintendens montanus. Hogy a dunáninneni püspökök élére, a Haan által teljesen ignorált, Záborszky tétetik, maga rendjén van, csakhogy e férfiú nem 1735-ben, hanem egy évvel később halt meg. Nem sokat nyom ugyan a latban azon körülmény, váljon minő nyelvű gyülekezetnek lelkésze volt ezen vagy azon superintendens, de elvégre jó ezt is tudni, csak hogy azután e meghatározás kifogástalanúl és következetesen keresztülviendő. Már pedig ez nem mindenütt történik. így Hruskovicz tót lelkésznek neveztetik (98 1.) holott ő 1737. óta Beszterczebányának német lelkésze volt, s megjegyezzük egyúttal, hogy ő nem 1746-ban, hanem 47-ben fosztatott meg két rendbeli hivatalától, s hogy nem sokára visszaadatott ugyan lelkészi de nem egyszersmind püspöki hivatalának is. Lovich Adám szinte tévesen neveztetik beszterczeb. tót lelkésznek, valamint Lyci tévesen német lelkésznek (99 1.), mert Beszterczebányán a múlt század végefelé a két egyház egybeolvadván, megszűnt a tót és német lelkészi hivatal közötti megkülömböztetés. Dr. Szeberíni János megint selmeczi tót lelkésznek, valamint Bilnicza Pál, pozsonyi magyar- tót és Sztromszky Ferencz S. pozsonyi német lelkésznek nevezendő (14 1.) Csak mellékesen legyen még 8) Valódi anachronismust követ el tehát jelenlegi schematismusunk, midőn 13. lapján azt mondja, hogy a rózsahegyi zsinaton „Turóczmegye a bányai superintendencziánál hagyatott" és hogy a barsi esperesség „a bányai (montana) dioecesishez csatoltatott", mert hiszen e fogalom és megnevezés 1707-ben még ismeretlen volt. mondva, hogy Csernyánszky superintendens, kit nem Sámuelnek (99 1.), hanem Jánosnak hittak, nem 1785. márc. 7-én, hanem 3-án halt meg. Az egyes esperességek keletkezési évét kimutatni akarni, nagyon egészséges gondolat, csak hogy a régibb egyházmegyéknél nem mindig lesz kivihető s be keilend érnünk általánosságban tartott kifejezésekkel, mint a 72 1. „Keletkezési éve: a reformáció kezdete, vagy a 30. 1. „Keletkezési ideje : a 17. század eleje." Menynyiben teljesen megbízhatók a hozott évszámok, bajos meghatározni ; annyi azonban áll, hogy a túróczi esperesség 1783-ban nem keletkezett (39. 1.) mert hiszen ezen seniorátust már a zsolnai zsinat ismeri s leges vener. fraternitatis Thurocziensis már 1602-ben említtetnek, valamint azt is határozottan tudjuk, hogy a budapesti esper. keletkezési éve nem 1844. (120 1.) hanem 1841. midőn a kerület, a fővárosi egyháznak a pestmegyei egyházmegyéből való kikebeleztetését kimondta, vagy még szabatosabban, az 1843. évnek jan. 1-je, midőn az új esperesség első esperese, Kollár, megkezdte hivatalos működését. Több történeti lapsus, mely Haantól eredt becsúszott a legújabb Schematismusba is. A 4-ik lapon egyebek között az áll, hogy 1758-ban a bécsi ágensi hivatalra Pongrácz Boldizsár, a budaira pedig Nogell István választattak. Ez igy van elő adva, s e passust e helyen más értelemben venni sem lehet, mintha a nevezett két férfiú a magyarhoni ev. egyháznak első két ügynöke volt volna. Már pedig a bécsi kanczelláriánál már egy negyed század óta Kuntz Jakab végezte volt az ágensi teendőket. Nogell István pedig hasonló minőségben még 1738-ban alkalmaztatott, nem ugyan a budai helytartótanácsnál, mely akkor, valamint 1758-ban még nem is létezett, hanem a pozsonyin ál, s az 1758-ki „congressus" csak megerősítette ez állomásán. A mi pedig Pongrácz Boldizsárt illeti ő talán azon egyszerű oknál fogva, mert Bécs azon korban Péteritől nagyon is távol esett, a neki szánt hivatalában soha sem járt el, s a Kuntz halálával megürült állomás Drozdik Jánossal töltetett be. Megjegyzendő továbbá, miszerint Grlosius Dániel (99 1.) nem 1752, hanem 1755-ben mult ki, s hogy Hamaliár Márt. nem 1801-ben hanem mint ez az 1880-ki névtárban helyesen áll, 1807-ben költözött ki az élők sorából. A bányakerületi felügyelők hivatalos éveik feljegyzésénél több hiba fordul elő. Radvánszky György nem 1758-ig, hanem 1760-ig szolgálta a kerületet, Podmaniczky János nem 1758 — 1785-ig, hanem 1760—1778, b. Hellenbach Gy. nem 1785—87, de 1778 — 1785., s igy Radvánszky János nem 1788.-tól, de 1785—1808. Szükségesnek tartottuk mind ezeket felhozni a történeti hűség érdekében, s egyszersmind némi, bár nagyon is csekély, szolgálatot tenni óhajtván azoknak, kik a jövő névtárt megérik s kiknek módjukban álland, ezen igénytelen jegyzetek segítségével is,