Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Nyilatkozat (Abaffy Miklós)

•344 A papi lelkiismeretlenségnek számos ily példáit tudnám idézni. De most legyen ebből ennyi is elég. Csak még a magam egyházából idézek két ily esetet. A hol először voltam pap, ott a liiveim nem győztek eleinte eleget csudálkozni azon, hogy én készülni szoktam a prédikáczióra. „Még mi soha nem láttunk tanulni papot — mondák ők. A bold. tiszt, úr sokszor még a liarangozáskor is irta a pré­dikácziót. De az is igaz, hogy az Írásból soha nem nézett ránk mint tiszt, úr" — mondogatták sokszor szemembe. S az üres templom ellen sohasem volt köztük panaszom, s úgy tudom, hogy nincs az ellen panasza utódomnak sem ! A hol pedig most vagyok pap, a fából csinált szószék oly keskeny, hogyha pulpitus nem volna, alig lehetne azon a bibliát és az imakönyvet elhelyezni. Midőn próbaszónoklatra jöttem, a pulpitusra helyezém azokat. Mily nagy lőn azonban meglepetésem, midőn beköszönő beszédemet tartva észrevevém, hogy nincsen pulpitus, midőn láttam a szögek helyét, s láttam, hogy az onnét erőszakosan lőn leszakítva. Midőn az istentisztelet el­végzése után eziránt az egyházfit megkérdezém, ő egész őszintén így felelt: „A presbitérium határozta el, hogy a pulpitust le kell venni ; mert a többi felekezetbeliektől szégyenlenék magukat, ha a tiszt, úr is mindig olvasná a prédikáczióját, mint a másik tiszt, úr !" Természetes, hogy én azt azonnal feltéte­tém, de egyszersmind a presbitérium előtt kijelentem, hogy „én a prédikácziómat Isten segítségével mindig szabadon szoktam elmondani, és ha valamikor azt előttök olvasni találnám, akkor megengedem, hogy a szószékről a pulpitust is levehessék !" íme, ilyenek az én tapasztalataim az egyházi téren ! Nem gondolom, hogy a mi zsinatunk- is „szor­galmatoskodnék az öltözetekről", mint ezt jelenleg teszik ref. testvéreink. Van nekünk elég tisztes papi öltözetünk. S nem igen történik már meg az sem — mint néhány évvel ezelőtt megtörtént közelünk­ben, — hogy egyik főesperesünk szalmakalapban, egyik fiatal lelkésztestvérünk pedig sárga, koczkás ruhában jelentek meg az esperességi gyűlésen. Ma elég tisztesen öltöznek papjaink. De hiszem, hogy mulliatatlanul fog tenni zsina­tunk valamit arra nézve, hogy az isteni tiszteletünk lehetőleg egyöntetű legyen. Mert erre nézve most igazán elmondhatjuk, hogy a „mennyi egyház, annyi a szokás ! " (Tége köv.) A bányakerület ez idei közgyűlésén szóba hoza­tott gr. Csáky vallás- és közoktatásügyi minister ő nagyméltóságának a verseczi főreáliskola hitoktatói állásától engemet eltiltó rendelete, miután magatar­tásom állítólag állami szempontból kifogásolható volna. *) Miután a támadás itt történt kötelességünknek tartjuk e véde­kezésnek is helyt adni ; azomban minden további kívánságnak elébe vágva kijelentjük, hogy ez ügy további tárgyalásától, lapunk úgyis sziik terét kénytelenek vagyunk elzárni. " Szerk. Miután előbbi főesperesemhez személyem ellen irányuló semmiféle panasz nem nyújtatott be, vala­mint előbbi egyházam felügyelője, a bánáti esperes­ség közgyűlésén, az ellenem emelt vád alaptalan­ságát ünnepélyesen constatálta, említett esperességi közgyűlés ama egyhangú határozatot hozta, miszerint a vallás- és közoktatásügyi minister a vádiratoknak, melyekre Ítéletét alapítja, az esperességliez való leküldetése iránt megkerestessék, hogy így módjában állhasson az esperességnek ellenem a vizsgálatot meg­indítani, s az esetben, ha bűnösnek találtatom, az érdemlett büntetést el vehessem, ha pedig ártatlan­ságom kiderül, nékem az elégtétel megadassék. Hogy ez tény, bizonyítja a „hazafisági nyilat­kozatok" híres és nagy nevű feltalálójának Zvarinyi Emil, lieblingi lelkésznek az „Evang. Egyház és Iskolában" közzétett nyilatkozata, ki még a csekély­ségemet védeni látszó gyanusíttatásnak is fölötte állónak tudja magát. Dühöngve a felett, hogy több politikai napilap — részemről nem történt felkérés alapján — ez ügyben mérsékelten nyilatkozott, s türelmetlen a miatt, hogy egyházi fölöttes hatóságom eme lapokban ellennyilatkozatot nem tett közzé ked­ves eme testvérem az Úrban ily ellennyilatkozat közzétételére hivatottnak érezvén bár magát, még sem lehetett oly igazán benső lelki boldog azt Írhatni, hogy a nékem tulajdonított bűnt az esperességi köz­gyűlés bebizonyítottnak találta volna, s úgy látszik fáj emberbaráti nemes szivének, hogy a közgyűlés késznek nyilatkozott ártatlanságom esetében nékem az elégtételt megszerezni. A valódi tényálladékon tehát mitsem változtat­hat fennemlített úrnak azon nemes czélzata sem, melylyel hazafiságomat, legalább a sorok között ol­vasva, pellengérre állítani szándéka volt, valamikép a közgyűlés sem tehette magáévá ügyem szőnyegre hozása alkalmával ama oly frivolán kiejtett „gya­lázat" szót, melyet Zvarinyi úr kissé elsietve hangoz­tatott, mely „gyalázat" szó azonban megérdemelné hogy a jegyzőkönyvben az utókor számára megörö­kítessék, bizonyítékául azon nemes érzületeknek, melyek Krisztus egy szolgájának lelkében lakozhatnak. A hozott esperességi határozat alapján azt vél­tem, hogy szükségtelen nyilatkoznom, nem akarva a vizsgálatnak elébe vágni, hanem türelemmel s megadással akartam a rám zúdított vád szégyenét — mely azzal is fokozódott, hogy Verseczről való távozásom mint kényszerűség tüntettetik fel — s egyik másik nem őszinte paptársamnak kárörömét elviselni, abban az absolut tiszta öntudatban, hogy az ellenem megindítandó nyomozás csak is teljes ár­tatlanságomat derítheti ki. Most azonban legnagyobb megütközésemre arról kell értesülnöm, hogy ügyem Verseczről való eltávo­zásom által tárgytalanná válva az elposliadás stádiu­mába jutott volna. Mert ha ügyem távozásom által tárgytalanná válik, eltávozásom kérdése pedig az említett vádnál régibb keletű, úgy az esperességi gyűlésen is ily sorrendben kellett volna tárgyalni, és már miután

Next

/
Thumbnails
Contents