Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Papokról – Papoknak

•342 választandó vagy helyöket megtartó igazgató-tanácstagjai, valamint a szitkebb körű bizottság tagjai felé, hogy isten segedelmével elő fogják mozdítani a Luther-társaság ügyét, s valósítani annak czélját. Ezennel megnyitom a közgyűlést. Varga Márton úr, valamint Kecskemét jeles papja Laukó Károly ékes szavakban értekeztek e becses lapok hasábjain az üres templomok okairól. Ok elvi magaslatra helyezkedve eszményi szempontból tekintették a lelkészi állást, s igy a lelkészen kivül másutt keresték az üres templomok, az egyliáziatlanság okait. Legyen szabad nekem ő ellenökben kijelentenem azt, hogy a baj főforrása mégis csak leginkább a lelkészekben van, habár ez által sok lelkésztársam ódiumát zúdítom is árva fejemre ! Legalább az élet, a tapasztalás ezt bizonyítja. Megengedem én azt, hogy e bajok előfordulhatnak olyan egyházakban is, a melyeknek az élén jeles lelkészek állanak ... de hát ezek mind csak kivételes esetek. Én a bajok főforrását mégis csak lelkészeinkben keresem és találom föl. S itt ki kell mondanom azt a merész szót, habár nehezemre esik is, hogy a mi lelkészi karunk nem áll még mindenütt hivatásának a magaslatán ! A mi theologusaink nagy része az én tudomásom szerint nem annyira benső hivatásból, mint inkább kényszerültségből lép a diszes de tövises lelkészi pályára, melyen könvebben és hamarább érhet czélt, mint egyébb pályákon. Hány lelkészt ismertem, a ki mihelyt az iskolai port lerázva magáról — állást nyert, többé felé se nézett a könyveknek ; nem művelte magát, s e miatt nyomtalanul tűnt el a köznapi élet hullámaiban ! Hány lelkészt ismertem, a ki az idealizmus nemes zománczát letörülve magáról, egyházát oly fejős tehénnek nézte, melyből minél több hasznot húzhasson ; a ki a gazdálkodás vagy a kereskedés terén praecellált ugyan, de a kinél a lelkészi állás másod sorban jött tekintetbe ! Ismerek én ma is papokat — és pedig nem is az öregebbek közül — a kiknek összes könyvtáruk jó ha 20 — 30 kötetre rúg, s a kik éveken át egyetlen fillért sem adnak ki könyvekért ! Ismerek papokat, a kik semmiféle egyházi lapot nem olvasnak ; a kiknek újabb egyházi irodalmunkról még csak fogalmuk sincs; akik előtt újabb egyházi küzdelmeink és törekvéseink egészen terra incognita ! Ott vannak a „Magyar történelmi", a „Magyar természettudományi", s Isten tudná miféle társulatok ! Vagy itt vannak a minket még közelebbről érdeklő „Protest, irodalmi" és „Luther társulatok", a melyeknél miíiden művelt ember föltalálhatja a hivatásának, természetének és működésének leginkább megfelelő tért! Ugyan tekintsünk csak bele az ezen társulatok által kiadott schematizmusokba ! . . . Bizonyára megdöbbenve fogunk vissza ijedni attól a csekély számtól, a melyekben ott a mi evang. lelkészi karunk szerepel. Pedig megmondotta maga édes Idvezitőnk, hogy „nem csak kenyérrel él az ember?" A legtöbben közülünk szegénységökkel takaróznak, s azzal mentegetik magokat. De hát p. o. ha a „Magyar történelmi társulat" 8 —10 evang. lelkésztagja között ott látjuk a 400 frttal dotált kölesei lelkésztestvért is; vagy a „Protest, irodalmi" és a „Luther társulat" tagjai között a legfeljebb 600 frt fizetéssel biró agg fancsali lelkészt ; egyházunk többi papjaira gondolva, nem méltán kérdezlietjük-e az irás szavaival: „A kilencze pedig hol vagyon?" Bizony én egy cseppet sem csudálkozom azon, ha a műveltebb világi elem ezeket, s ilyeneket látva, lassanként elhidegül papjainktól s ezekkel együtt egyházainktól is ! Ámde lehet a pap még oly tudományos, ha benne szónoki képesség nincs, vagy ha készületlenül jár föl a szószékre, bizony elmaradoznak ott lassanként a hivek is a templomból. Az ilyen pap csak hasztalanul szabdalja a levegő eget ; nem sok hatást ér el beszédeivel. Már Luther 6. képességet kiván meg a jó lelkésztől, s ezek: „1. Dass er gelehrt sei. 2. Dass er ein fein Aussprechen habe. 3. Dass er beredt sei. 4. Dass er eine schöne Person sei. 5. Dass er kein Geld nehme, sondern Geld g-ebe; és 6. Dass er rede, wie man gern hört." (W. A. T. XXII. S. 991.) S igaza van Hiifïelnek is (Wesen u. Beruf des ev. christ. Geistlichen" 204. lap) midőn azt mondja, hogy „Ein jede Predigt ist nur so viel werth, als sie bewirkt". S bármely lelkész csakis úgy hathat a liiveire, ha folyvást tanulmányozza a könyvek könyvét a bibliát, ha nem magát prédikálja, hanem a Krisztust. Lavater a tudós svajezi pap azt irja, hogy nála egy nap sem múlott el a nélkül, hogy a bibliából legalább egy fejezetet át ne olvasott volna. Ennek így kellene lennie nálunk is, s akkor bizonyára nem lenne annyi panasz az üres templomok ellen. Tegyük szivünkre kezünket s kérdezzük meg magunktól, hogy hogyan állunk mi e tekintetben ? Vannak papok, a kik a bibliát csakis akkor veszik kezeikbe, a midőn a templomban szükségök van reá. Vannak papok, a kik még a prédikácziójukat is csak Szombat este készítik el, nem érvén rá az egész héten azt elkészíteni, más teendőjök miatt. Sőt vannak olyanok is, a kik vasárnap a harangozás idején gondolkoznak a textus felett. Nem egy fiatal lelkésztársam dicsekedett már előttem is azzal, hogy ő nem ér rá a prédikáczióját elkészíteni, hanem többnyire csak úgy rögtönözve szokott beszélni a liiveinek. Hát hiszen nagyon szép adomány az az extemporizálás, a miről már a régiek is azt irták, hogy „pectus est, quod disertos facit!" De hát „non omnia possumus omnes". Nem lehetünk mindnyájan