Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Külföld - A jövő vallása

•339 vagy tantétel, nem állandó, csak egy bizonyos kornak csak egy bizonyos körnek értékes, azután átalakul vagy elenyész. Jézus az igaz, az örök vallást alapította meg, de az ő hasonlataiban nincsen dogma. Jézustól eltérni nem szabad, mert ő az alap, melyen a világ egészének vallási felfogása felépül, ó' „a vallásban az igaz érzelem megteremtője s az ő begyi beszédjét soha semmi fölül nem múlja." De hogyan tudja Renan ezen véleményét 1883 évi véleményével megegyeztetni ? Úgy hogy azt mondja : Krisztus olyan a vallásra nézve, mint Sokrates a philosophiára, Aristoteles pedig a tudományra nézve. Előttük is volt már philosophia és tudomány, de az igaziak Ő rajtok épültek fel. Igy Krisztus előtt is volt már vallás, de sok tévelygéssel burjánzottan és épen azért csak korlátolt körben élt, míg most Krisztus óta az a maga tisztaságában áll előttünk s nagy tért hódított s áthatott mindent. Igy a keresztyénség önállósága minden más vallás mellett is kétségbevonhatlan sőt fölénye is világos. De hát a gyakorlati élet mit mond? Tény, hogy nehéz időkben a vallásos élet mindig föllendül. Igy volt ez a német szabadságharcz alatt valamint a 70-es években is. De ha most a békés viszonyok közt lankadást mutat is, azt koránsem szabad túlságos szigorúan megítélnünk. A socialismus és az u. n. atbeisták „rángatózásai" meglehetős mesterségesen erőltetetteknek látszanak és nem találnak olyan viszhangra, mint gondolnák. Szerzőnk erre egy concrét esetet hoz fel. 1845-ben a lipcsei irók egyesületének egyik összejövetelén bizonyos Jordan nevű úri ember dicsőítő toastot mondott az atheistákra. A hatás váratlan volt. Senki nem nyúlt poharához, hanem némán, zavart megütközéssel tekintettek egymásra, mignem akadt ember, aki a „szabad gondolkodás", az „egyszerű ész" és a „jövő álmai" igaz alakját bemutatta s az egyensúlyt helyreállította. Nagyobb baj azonban az, hogy az atheismus már az irodalom és erkölcsbölcsészet terén is otthonra talált, mert itt az embernek legfőbb földi kincseit támadja meg. Pedig nincs okos ember, aki a hitnek az életre gyakorolt óriási befolyását tagadni vagy csak könnyelműen is venni merészelné. „Aki az istenben való életet egyszer megkóstolta, a nélkül soha és semmiképen sem találhat többé teljes megnyugvást. De maga a hit is ily végtelen kincs. Az istenben való hit a mi életünknek erkölcsi alapja s a legnagyobb felelősség terheli azokat, kik azt bármi szín alatt könnyelműen megtámadják vagy lerontják." Szerzőnk a jövő vallását keresi. Láttuk eddig, hogy annak az adott történeti fejlődés és a jelen viszonyok szerint a mult vallásos képződése alapján úgy kell fejlődnie s megalakulnia, hogy valódi észvallás legyen, mely még a most atheistáknak nevezetteket is kibékítse. A zsidóvallás, mint a tiszta monotheismus vallása, világvallási szerepre volt hivatva, csakhogy ennek sohasem volt tudatával, mert sohasem missionált s még mai napig is nemzeti vallás maradt, ünnepei még most is nemzetiek és nem vallásiak. De a zsidóságnak úgy is kell maradnia, a mint maradt; reformáló irányzataiban sem mutat semmi önállóságot, mert újjá alakulása a keresztyénségben érte el tetőpontját. A jövő vallást tehát csakis a keresztyénség lehet. Csak ez a kérdés, hogy melyik alakjában. Pál apostol mondja Róm. XI-ben, hogy a zsidóság az eredeti olajfa, az a gyökér, melyen a keresztyénség felnőtt s eljön az idő, midőn Izrael is belép a nagy vallási közösségbe. Úgy kell tehát alakulnia a keresztyénségnek, hogy abban a zsidók is megnyugodhassanak. Szerzőnk a keresztyénság mostani alakjáról nem valami hizelgőleg nyilatkozik mikor azt mondja: „a zsidóknak egy még polyteistikus színezetű és iskolaszerű dogmatizálással kiforgatott keresztyénségbe való belépése nemcsak, hogy nem kívánatos, hanem lehetőleg akadályozandó, mert az által a vallás a teljesebb igazság és tisztaság felé való fejlődésének leghatóbb erejét vesztené el. A tiszta monotheismus változatlan fentartására a zsidóság volt és van hivatva. Csak azok a zsidók támogatnak minket, kik átjönni meghódolni nem akarnak, hanem a keresztyénség pogányos és scholastikus elemeinek tántoríthatlanul ellenállának." (Vége köv.) Raffay Sándor. — '-P8CI • — VSÜVSISK. — Előfizetésre hívjuk fel mindazokat, kik e lapot járatni akarják ; azokat pedig, kik hátralékban vannak; adóságaik törlesztésére kérjük; mert a zsinat közeledésével a lap iránt támadó jogosabb igényeknek csak úgy felelhetünk meg, ha kötelességünk teljesítésében anyagilag támogattatunk. Az anyagi tényezőnél nem kevésbbé fontos a szellemi, miért is munkatársainkhoz s kivált levelezőinkhez azon kéréssel járulunk: szíveskedjenek közleményeikkel gazdagítani a lap tartalmát. Vires unitae agunt! Szerkesztőség. — A „Tabitha"-nőegylet (Budapesten) 1890—91-ki áldásos működésének szép képét nyújtja a titkári jelentés. — Általában az egylet virágzásáról tanúskodik, hogy ez évi munkálkodását 24 összejövetelben folytatá, melyeken 812 drb ujruhát készített. 472 folyamodó közül 75 egyént és 148 családot rendes heti kenyérsegélyben részesített ; 329 egyén illetve család között 1070 drb. új, 470 drb. viselt ruhát osztott el, kiváló gondja volt oly családokra, melyekben iskolás gyermekek voltak s ezek száma 180 volt; egyegy pár uj czipőt vagy csizmát kapott 396 egyén ; fűtőanyaggal segélyeztetett 90 egyén. — A kelenföldi gyermekmenhelynek 9 pár bőrczipőt és 3 pár csizmát adott. — Az egylet ajándékba kapott 258 drb. uj és 477 drb. viselt ruhaneműt, — 15 egyleti nő a szünidő alatt 145 drb ruhát készített. A nagyszerű eredmény leginkább az egylet buzgó védnöke Tisza Kálmánné szül. gr. Dégenfeld Ilona urnő fáradhatatlan közbenjárásának s munkásságának köszönhető. — Az egyleti pénztár bevétele: 4444 frt. 48 kr., kiadása: 3480 frt. 99 kr., pénztári maradék 963 frt. 49 kr. A tagsági dijakból begyült 854 frt. — Hol az áldott női kezek ily nemes munkát végeznek, ott a dicséret is elnémul, hanem csak hálafohászra nyilik az ajk, a kegyelem urától áldást esdve, a jótékony szeretet nemtőinek életére! — Zsinati választások. A veszprémi á. h. ev. egyházmegye szeptember hó 15-én Veszprémben tartott rendkívüli közgyűlésén zsinati képviselőkül megválasztotta : a) egyházi részről Tatay Sámuel bakony-tamásii lelkészt s egyház-