Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - Zelenka Pál püspöki beszéde
el pillanatnyira lelkem előtt az a gondolat, liogy hát hiszen szabad templomba mennünk, mert ha tiltva volna, csak nem vádolhatna bennünket senki azzal, hogy nem megyünk ! De a következő pillanatban aztán csak eltizi azt a szép álmot a ridegvalóság: a hivatal bilincsei. Egy egész néposztály, a hivatalnokok osztálya meg van fosztva a nyilvános, szabad vallásgyakorlattól. Mert azt, hogy délután elmehetünk a templomba — a hol van istentisztelet — meg azt, hogy a hivatalfőnök délelőtt is elereszt — legalább néha — a templomba, ha szépen kéredzkedünk, talán csak nem nevezi senki szabad vallásgyakorlatnak ! Önkény hatalma alatt nyögünk e tekintetben és keresve keresünk szabadulást, oltalmat, segítséget ott, hol azt keresni legtöbb jogunk van, az egyháznál, de hiába keressük. Az egyház panaszkodik nagyon, hogy a templomba kevesen járnak, de hogy ebben külső hatalom által senki akadályozva ne legyen, ez iránt tudtommal nem tett még egy parányi lépést sem. A politikai hatalom nem rég törvényileg eltiltotta a vasárnapi munkát a phyzikai munkásokra nézve. De hol volt az egyház, hogy a politikai hatalomnak e keresztényi szellemű lépését vallásos irányba terelte, vallásos alapra állította annak szellemi munkára való k i t e r j e s ztését követelte volna. Püspökeink nem tartották szükségesnek vagy célszerűnek figyelmeztetni papjaikat, liogv e nevezetes culturális eseményt oly magyarázat mellett hirdessék ki, miszerint népünk a vasárnapot ne munkaszünet napjának, hanem első sorban Isten szent napjának tekintse s amaz ennek csak okozata legyen. Vagy miután nincs keresztény ember ki ne tudná, mire való a vasárnap, azért felesleges volna ezen uj intézményt ily módon vallásos felfogásban megmagyarázni? Nem lett volna-e üdvös hatása annak, lia egy országos intézmény megvalósítására országszerte készítenék el a sziveket hivatásszerűen azok, kik arra hivatva vannak ? Nem fogadjuk el azt a vádat, legalább nem egész általánosságban — mert tagadhatlan, hogy sok oly fonák gondolkodású van köztünk, kiknek nem kell a templom; de ezek közül is sokan máskép gondolkodnának, ha ott az Isten igéjét oly módon hirdetnék, a hogyan az trahit volentem — nem fogadjuk el a vádat, hogy a felvilágosodás szelleme fútta volna el a templom szorgalmas látogatóit. A felvilágosodás — az értelmi — az ember lelkének vallásos szükségeit nem elégíti ki, érezzük hiányát a vallásos életnek, szomjúhozzuk azt, de szomjunkat részint nem lehet, részint nem szabad kielégíteni. Azt sem fogadhatjuk el az tires templomok okául, hogy most egyházunkat senki sem üldözi. Az emberi természetből következik, hogy ragaszkodása valamely kincséhez fokozódik, mikor azt veszélyben látja. Az anya szorosabban öleli gyermekét kebelére, midőn azt baj fenyegeti, de ebből egyáltalán nem következik, hogy a veszélyen kiviil kevésbé szeretné. A templomlátogatás harczok idején népesebb, béke idején gyérül, ez igaz, de a mai gyérül és nem ezen szabály alá tartozik. Ma az egyház iránti szeretet is lankadóban van. Belzebúbnak ama fentebb elősorolt légiója lelkünk nyugalmát, egyensúlyát ostromolva körülvett bennünket s az ellene folytatott szakadatlan, sokszor kétségbeejtő harczban nincs ki lelkünknek irányt, lankadó erőnknek támaszt nyújtana, papjaink nem tudnak szólni nyelvünkön, mi nem értjük őket, ők nem értenek minket, de sőt fel se kereshetjük azokat, hogy legalább ha csak az ő nyelvükön is hallhatnánk Isten örök vigasztaló igéjét; ennek folytán az ember legfőbb kincse : a vallás megrendült keblünkben, elvesztettük horgonyunkat, iránytűnket, megtörve, a viharos éjszakába kitaszítva hányódunk sötétben a boldogtalanság sivár tengerén, hol a kétségbeesés Molochjának áldozatai rémületesen ritkítják sorainkat. Várjuk, epedve várjuk, ki bennünket az Idvezítő nyomdokain Istennek templomába, a lelki megnyugvásnak, érzelmeink és értelmi felvilágosodottságunk összhangzatán alapuló boldogságunknak templomába visszavezessen. Sass János. Főtiszt. Zelenka Pál tiszakerületi püspök beszéde a Poprádon tartott kerületi gyűlésen. (Vége.) Századok óta a középiskolák fentartására öszpontosítottuk minden erőnket, elhanyagolásával mindazoknak, a melyek az egyháznak mint ilyennek hivatása körébe tartoznak. A népiskolai és a gymnásiumi törvények életbeléptetése óta minden erőnket azok megtartására és fejlesztésére fordítjuk. Mily áldozatot hoztunk e czimen 20 év óta mutatja az alábbi táblás kimutatás : Gymnásiumoknál : 1871-ben volt 680164 vagyon, 185071 jövedelem, 207 tanár, 3582 tanuló. 1880-ban „ 1475000 „ 293000 „ 242 „ 4623 „ 1890-ben . 2493786 „ 385918 „ 244 „ 4290 „ 20 év alatt + 1813622 , + 200844 „ + 37 tanár, 10 év alatt fogyott 333 tanuló. Elemi iskoláknál : iskola, tanitó, tanuló, vagyon, jövedelem, a tanítók fizetésének átlaga 1880-ben volt 1344 1520 142600 1607000 643000 421 1412 1612 161337 27089 83 759 966 437 10 év alatt + 68 + 92 + 18737+1101983+116966 + 16 frt. Husz, illetőleg 10 év alatt az iskolai vagyon 2,915,605 frt. szaporodással 5,202,769 frtra emelkedett, a jövedelem pedig 317810 frt. szaporulattal i 1,145,884 frtra emelkedett. Miből? a testületek s egyes kegyes lelkek adományaiból, a jövedelemben pedig: 42561 frt. (3-7%) az államtól, 91309 frt. (7-9° ,,) á községektől, a többi 1012014 frt. (88-4%) az egyháztól. Hálát adunk a kegyelem Istenének, hogy minket erre a lefolyt 20 év alatt ily módon képesített, hogy az iskolai vagyont közel 3 millió forinttal az j évi jövedelmet pedig kerek 300 ezer forinttal szapo-
