Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Egyetemes közgyűlés

•331 törhetlen buzgó munkássága köztiszteletet és szeretetet vívott ki magának. Szinte jól esik, hogy elnöki ajánlatra, egész egy éven át ür fogja jelölni elhúnyt egyetemes fő­jegyzőnk, derék Haan Lajosunk helyét. Különben is a zsinat majd rendezi a választásokat s akkor szabad a tér. Főt. Karsay püspök úr korára hivatkozással a püs­pöki kar nevében üdvözli legifjabb püspöktársát főtiszt. Sárkány Sámuel urat. Igazán, az ajk és kar reszke­tett megint, de pátriarchánk szeretete ifjú hévvel ragadta meg derék kartái'sa szivét, ki is szokott ékesszóllással válaszolta :, „Méltóságos és főtisztelendő egyetemes közgyűlés! Hálás köszönettel veszem a főtiszt, püspök urnák — rólam mint a bányakerület püspökéről való rokonszenves meg­emlékezését ; alkalmat szolgáltatott nekem ez által arra, hogy most, a midőn először van szerencsém közegyházunk ezen legfőbb közigazgatási testületében, püspöki minőségem­ben részt venni, magamat tisztelettel bemutassam s becses engedelmökkel egynémelyeket irányom és elveimre vonat­kozólag elmondhassak. Ag. hitv. ev. közegyházunk leg­nagyobb kerülete 400 000 lelkével fordult csekélységemhez megtisztelő, kitüntető bizalmával. Kitüntetőnek mondom e bizalmat, mert a megnyert bizalmat a legnagyobb kitünte­tésnek tartom, akár az egyházi, akár a polgári élet terén. Hogy a bányakerületnek azt a fényes bizalmát mi által voltam szerencsés kiérdemelni, azt soha sem kutattam s nem is kivánom kutatni, mert ha ezt teszem, úgy lehet, hogv saját magamat hamis világításban szemlélve, oly tulajdonokat vélnék magamban feltalálni, a melyekkel nem birok, s ez ismét elbizottá tett volna engemet és önhitté, a mely gyarlóságokkal jellemem soha megmételyezve nem volt. Mindazonáltal benső életem két jellemvonására, talán szerény­telenség vádja nélkül hivatkozhatom. E kettő pedig egyrész­ről a legodaadóbb szeretet és ragaszkodás ág. hitv. ev. egy­házam és annak hitelveibez, melyekben lelkem üdvét ta­lálom fel, másrészről a legőszintébb és legmelegebb haza­szeretet az iránt a haza iránt, a mely az én földi boldog­ságomat biztosítja. Nagy örömömre szolgál, ha a főtisztelendő bányakerület életem e most említett kettős vonására ala­pította bennem vetett bizalmát. De kétszerte jobban ör­vendek annak, hogy ez a két jellemvonás magában a nagy bányakerületben is feltalálható. Csak 9 hónapja még, hogy a bányakerület élén állok, édes kevés idő arra, hogy működésem szemmel látható eredményeire mutathas­sak, de arra még is elégséges, hogy egyházkerületem hité­letének hatását észlelhessem. Örömmel nyilatkozhatok, hogy igenis, az összes bányakerületet hasonló érzületek jellemzik és vezetik. Nem tapasztaltam benne egységbontó törekvéseket, hanem igenis egybázias életet, hithűséget, áldozatkészséget és őszinte hazaszeretetet. Ily érzelmekkel csatlakozunk a többi testvérkerületekhez a közös szent czélra, egyházunk felvirágzásának czéljára. A siker isten kezében van. Emberek szándékát boldog isten birja. Annyit azonban Ígérhetek a főtisztelendő és méltóságos egyetemes gyűlésnek, hogy mig isten életemnek kedvezni fog s én e helyet betöltendem, hü és megbízható tagja kívánok lenni az ág. hitv. ev. egyetemes egyházunknak, testvére a test­véreknek és hitrokonoknak, hű alattvalója a koronás király­nak és hű fia a magyar hazának. Ily őszinte nyilatkozattal kérem az egyetemes gyűlést, hogy engem becses jóindu­latával megajándékozni méltóztassék." A közgyűlés nevében egyetemes felügyelő ur is me­legen üdvözli a legifjabb püspököt. A keletkező „éljen" megpecsételte a szép szövetséget. Ezután tárgyalás alá vétettek a folyó ügyek ékesen és szép renddel. Az anyakönyvek nyelvéről szóló fogas kérdés, hála Istennek! levétetett már a napi rendről, a pánszlávizmus kánoni vétségének emlegetése nem hallat­szott többé s megritkult a gyűlés közönsége, mintha langyos szellő fuvalmára oszlik a borongó köd. Tehát nem volt s nem lesz „hetz." Nem is volt. Oly szépen tudomásul vétettek a pénz­ügyi, theol. akadémiai, tanügyi stb. bizottságok jelentései, hogy ha Batiztalvy István tanár kedves gyermekének, a tanügyi táblázatoknak nem kél oly élesen védelmére s ha Veres József lelkész ad captum nem de­monstrálja, hogy azok a táblázatok legalább is nehezen érthetők, a mi a statisztikai táblázatoknak nem igen kiváló erénye : bizony-bizony az őszi nap szunnyadásra hívogató hatása aligha nem érzik vala meg a csendes gyülekezet­ben. — A theol. akad. tanárok szomorú helyzeténél még szomorúbb az, hogy állapotukon vagy nem bírunk vagy nem akarunk segíteni. — S midőn a bányai egyházkerület világi elnökének. mentegető szavait hallottuk, hogy az aszódi ker. leánynevelő intézet felállítása miatt a Bánya semmit sem tehet az akadémiáért s midőn más oldalról hallottuk, mit tett az egyetem Aszódért, miből következ­tetjük mit nem tehet saját intézeteért : önkénytelenül fel­merült a kérdés, mért kell két nagyfontosságú intézetnek egymás rovására tengődnie? s miért kell a papképzés ügyének, mely mégis az egyház életérdeke, szenvednie a nőnevelés szent ügyétől. — Hogy a dunáninneni egyház­kerület egyszerű „nem"-mel válaszolt a theol. akadémiai járulék felemelésének tárgyában hozzá intézett felhívására, azon nem csodálkozom; mert hisz a theol. akadémia csak helyrajzilag van kebelében ; sem nemzeti, sem tudományos tekintetben nem ismeri el a kerület többsége a magáénak s azt nem támogatni, megtorló szeretetbeli kötelességének ismeri; de hogy jól van-e ez így? ám feleljen reá magá­nak minden evangyéliomi keresztyén e hazában. — Hogy a dunántúli egyházkerület hitbuzgó s ékesen szóló fel­ügyelőjének ajkain kiröppentek s a zsinat előtt (nagyon is előtt!) gondolkozásra felhívó eszméje: a meglevő theol. intézeteket egy erős theologiai akadémiává egyesíteni, partikularisztikus felfogásunk s intézeteink alapjainak helyhez kötöttsége miatt kivihető-e, ez oly kérdés, melyről soká és sokat lehet vitatkozni s épen e baj miatt : deli­berante Roma, Saguntum perit: mert ez ismét a segély elhalasztásának vagy épen újólagos megtagadásának okává lehet. A tiszai egyházkerület indítványozza, hogy a VIII-ik osztály vallástani osztály vizsgája szigorúbban kezeitessék s az érettségi vizsgálatra csak oly növendékek bocsátassa­nak, kik a vallástanból jó osztályzatot nyertek. Ez indít­vány határozattá emeltetett. Tudomásul vette a közgyűlés a tiszai egyházkerület­ből felebbezett, s az egyetemes törvényszék három helyben­hagyó ítéletét, a melyekkel Daxner Sándor és Wieszt Rudolf egyházi felügyelők, a kik az esperességi gyűlésen a határozatoknak ellene szegültek, kötelességsértés és köz­botrányt okozó vétség miatt 100 —100 forint pénzbüntetés lefizetésére s 210 frtnyi költség viselésére köteleztettek, Daxner István klenóczi egyházfelügyelő pedig, mint a ki az esperességi elnök ellen lázított, nagyobb pénzbirságra s annak a jognak elvesztésére ítéltetett, hogy valaha többé egyházi tisztviselővé választathassék. Miután a különböző bizottságok megalakíttattak a gyűlés első napjának munkája véget ért. 24-én 10 órakor megnyittatott a gyűlés. A stipen­diális bizottság jelentése s a Hrabovszky-alapítvány állá­sáról beadott értesítés után a zsinati bizottság jegyző­könyvei olvastattak, melyekkel kapcsolatban a dunáninneni püspök úrnak a kerületi jegyzőkönyv idevágó pontjára támaszkodó jelentése, hogy a dunáninneni kerület a zsi­naton részt veend nagy örömmel üdvözöltetett. Orosháza és Hódmező-Vásárhely között folyó vitás kérdés a felebbező folyamodvány felszerelésének hiánya miatt elhalasztatott.

Next

/
Thumbnails
Contents