Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zelenka Pál püspöki beszéde

I í •329 rokat is, kerek 180 számban, az összeg 6120 frttal nagyobb, tehát 27540 frt lenne nem számítva a más forrásokból eredő bevételeket —) felett rendelkeznénk minden nagyobb megerőltetés nélkül. Hát nem megszívlelni való dolog ez ! Azért ne restelkedjünk! mert a mi (látszólagos) nyomorúságunknak egy szempillantásig való könyüsége a dicsőségnek felette igen-igen örökké való állandóságát szerzi nékünk! IT. Kor. IV. 16 — 17. Alapítsunk egyetemes nyugdíj intézetet! Farkas Géza. Főtiszt, Zelenka Pál tiszakerületi beszéde a Poprádon tartott kerületi gyűlésen. (Folytatás.) Az aratás ideje elkövetkezett. Érik a gabona. Mind szélesb körben nyer hangot az a kivánság, hogy a régi alapok hagyassanak meg változatlanul, név és tan, valamint a zsinat-presbyteri rendszer nebánts virágul tekintessenek érintetlenül. Az tehát, hogy az egyház a hivők egyeteme, alólról felfelé kormányoztatik, a kormányzás súlypontja, változatlanul jövőre is az anyaegyházakon, illetőleg az azokba társult, kötelezőleg beosztandó egyháztagok egyetemén nyugszik. s viszont az egyház alólról a hivek egyeteme által tartatik fenn, alapelv a melyből nem engedünk. De a mi hézagos, az a kormányzás legfőbb fokáig következetesen egészíttessék ki, az egyház beosztása és berendezése a legalsóbb foktól fel, a változott kerületi, közlekedési viszonyok és korkövetelményeknek megfelőleg vitessék alaposan keresztül, úgy azonban, hogy a százados összeszokás és együttlét érdekszálai itt-ott óvatos kézzel bontassanak fel, a rend mellett a legszélesb alapra fektetett szabadság, a betű mellett a szellem, a törvényczikkek közt a szabadon mozgó eleven élet minden eddig becsült ismérvei biztosíttassanak. Mind szélesebb körben nyer kifejezést azon követelés, hogy az iskoláknak az egyház mint éltetadó anyához viszonva, az egyházak és iskolák, valamint a fokozatos testületek anyagi háztartása, úgyszintén a tanügynek állapota s jövőben fejlődése, kellő figyelembe vétessenek, azoknak anyagi helyzetével együtt, kik mint állandó szellem munkások, minden szegénység és lemondás mellett sem nélkülözhetik a nagyobb anyagi gondoktól ment s e kor viszonyaihoz mért javadalmazást. Egyházunk anyagi háztartásának helyenként és összességben a mai kor igényeihez mért, de tisztességes berendezéséhez egy létesítendő egyetemes alapnak és az államnak hozzájárulása elengedhetetlenül szükséges. Egyetemes egyházunknak inkább felekezeti szempontból szellem-szükséglete, milyen a lelkész, tanár és tanítóképzés, a középiskolák legfelsőbb osztályán a liitsorsos tanulóknak a vallástanból kivétel nélkül mindenhol rendszeres oktatása, és az önerejükből megélni nem tudó, lelkészeik, tanítóik minim a 1 i s fizetését biztosítani nem képes anya és leányegyházak fenntartása, a szórvány helyeken lakó hivek lelki gondozás alá vétele: egyetemes érdek és szükséglet, melyet egyetemes erővel kellene fedeznünk. Theologiai akadémiánk, 2 theologiai intézetünk és 5 tanítóképző intézetünk van, a melyekben 50 tanár van alkalmazva, a ki a theol. akadémián 1500 frt, theol. intézetekben 1200 frt, tanítóképzőknél (3 berendezett intézetben) 1100 frttal vannak javadalmazva, tanárképzőnk nincs. A fentebbi 8 intézet 41001 frtot szükségei évenként. Szükséges volna az akadémiai tanárok évi fizetését 2000 frtra, a theol. tanárokét 1600 frtra, a tanitóképzői tanárokét 1400 frtra felemelni és őket ötödéves pótlékkal ellátni, úgy, hogy az akad. tanárok évi fizetése 2400 frtra, a theol. tanároké 2000 frtra, a tanitóképző tanároké pedig 1600 frtra emelkedjék. A dunántúli kerület 19998 frt évi áldozattal 1 theol. intézetet és 2 tanitóképzőt, a tiszai kerületünk 11576 frt évi kiadással 1 theol. intézetet és 1 tanitóképzőt tart fenn, s ezekből a bányai és dunáninneni kerületeknek is ad lelkészeket és tanitókat, azoknak anyagi hozzájárulása nélkül. Az osztó igazság megköveteli, hogy ezen egyetemeseknek vallott intézetek évi szükségleteihez arányosan mind a 4 kerület járuljon hozzá. Nem volna többé megengedhető, hogy a vallástannak állami és nem protestáns iskolákban rendszeres tanítása egyszerűen az illető egyházak és lelkészek gondja és terhe legyen, s ne mondassék ki az jövőre egyetemes érdeknek és szükségletnek. Kiváló gond volna fordítandó a gyenge egyházakra, és szórványhelyekre, a hol kellő gondozás, vagyis egyetemes hozzájárulás nélkül annyi tisztviselő nyomorog és annyi élő tőke pusztul el egyetemes egyházunk kiszámíthatlan kárára. Mindezeknek kellő ellátásához a létező lefoglalt, alapok s a tagok hozzájárulása elégtelenek. Egyetlen menedék és forrás az 1858-tól hangoztatott egyetemes alap, mely a tervezet szerint lelkenként átlag 1 frttal volna az egyháztagok egyeteme, illetőleg az anyaegyházak által egyszer s mindenkorra történő, bár évekre is beosztható, hozzájárulásával 1 millió forintra összehozandó. Egyházunk közigazgatásának összes főbb tisztviselői, hivatalos ügyködésüket felében szaporító államszolgálatot végeznek, némán, engedelmesen. Parancsol velük a községi jegyzőtől kezdve fel a Ministeriumig naponta és mindenki. S mit kapnak ezért, az anyakönyveknél anyagi veszteségért is, kárpótlásul és elismerésül az államtól ? Semmit. Vagy mit kap maga az egyház államsegély czimén : 20 ezer forintot, vagyis lelkenként 2 krt. évente. Ez az ajándék, hogy ne mondjam alamizsnafillér az, a mely nem méltó sem az azt kegydíj gyanánt adó államhoz, sem az azt elfogadó egyházhoz. Egyházunk az állam czéljaira, eltekintve itt az