Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zelenka Pál püspöki beszéde

•318 Főtiszt. Zeleiika Pál tiszakerületi püspök "beszéde a Poprádon tartott kerületi gyűlésen. Mélyen tisztelt közgyűlés! Világi elnök úr ő excellencziája meleg üdvözletéhez szívből csatolva a magamét, beszámolok első teljes ezen évről szóló jelentésemben a történtekről tiszteletteljesen, előzőleg pedig közegyházunk eseményszámba menő munkájáról emlékezem meg ismertetőleg, melegen és őszintén. Hálát adok az Urnák mindenekelőtt mérhetlen kegyelmeért, azért hogy fenntartott, óvott, vezetett minket s adott nekünk időt, ünnepies alkalmat találkozásra, a mult számbavételével egyházias jövőnk felett való tanácskozásra, azon egyházias jó szellem hatása alatt, mely békés egyetértéssel párosult munkás egyházszeretetről beszél s vezet minket mindannyiunkat egy úton, egy czél felé. Kiváló örömmel látom ma is egyházkerületünk élén ő excellencziája kipróbált hűségű egyliáznagyunkat ; tisztelettel üdvözlöm őt, a parlament nehéz munkája után törhetlen szellemi és testi erőben köztünk jelenlevőt, hálás egyházkerületünk nevében, biztosítom őt bölcsessége és egyházszeretete fénylő módon most is értekesíthetésének égő vágyával, nagyrabecsülő tiszteletünk, osztatlan bizalmunkról, áldásért könyörögvén az Úrhoz fénylő életének folytathatására ! Örömmel érezzük magunkat egyházkerületünk kiváló e vidékének most központján hon, ezen földön, melyen polgári hűséggel a magyar állam, hitsorsosi ragaszkodással az egyház iránt századok óta következetesen találkozunk, ezen egyházban, hol a testvérszeretet melegét s a vendégszeretet előzékeny szívességét élvezzük. Szívből köszönöm részemről is ezen egyháznak, s azon testvér népnek, mely a haza és egy

rház egy czéljának biztosítására erős kézzel vert vissza eddig minden bontó törekvést, tudomány, műveltség és hűség dolgában pedig fiainak és leányainak ezereit bocsátá ki széles e hazába termő mag gyanánt, szorosabbra fűzi a sz. kapcsokat a közös nagy érdekek hűséges ápolása által. Isten áldó kegyelme fohász és munka szentelte hűséges közreműködésén ! Közegyházunk a m. é. egyetemes gyűlés egyhangú határozatában hálaadó istentiszteletek tartását rendelte el f. évi május hó 3-ikán minden templomunkban egyszerre, vallás és egyházszabadságunkat biztosító alaptörvény, illetőleg annak bátor kezdeményezője is szentesítője II. Lipót király emlékére, kegyeletes emlékezéssel 100 évvel ezelőtt elődeink által ugyan e napon hazai egyházunk összes templomaiban történt hálaadásra. Az egyetemes gyámintézet központi bizottmánya ugyanakkor, legalkalmasabb ünnepnapon kért offertoriumot a Leopoldianum ünnepély javára. A szükségelt előintézkedések kerületünkben a f. év első körlevelében megtörténtek. Maga a hálaadó ünnepély a beküldött jelentések tanusága szerint, 2 egyházat kivéve, mindenütt f. é. május 3-ikán megtartatott. Szepesmegyében kis-lomniczi egyházunk, egyházkerületünk 1889-ben hozott határozata értelmében már a m. évi ref. emléknapon ünnepelte meg azt. Gömörmegyében gecelfalvi egyházunkban a lelkész azt, mert vagy elfeledte, vagy nem akarta, vagy nem tudta, nem tartotta meg. A gömöri egyházmegye közgyűlése a lelkészt 5 frt birsággal sújtotta s őt a hálaadó ünnepélynek e hó 9-ikén megtartására kötelezte. Nehéz szívvel mutatom be kötelességem szerint e szégyenfoltot a lelkészi kar becsületén, orvoslást jövőben a zsinati törvényben keresve, mely az ily kötelesség mulasztást, a lelkészi jelleg, jellem és példaadásnak ily arczúl csapását, bizonvára nem néhány forintnyi büntetéssel, hanem a papi jelleg elvonásával fogja sújtani. Maradandó emlék lesz egyházaink mindegyikében ezen százados emlékünnepélyről. A kimagasló ténynek ily módon felelevenítése erő lesz haza és egyház iránt való hűség ápolásánál. A lelkészi kar tanulmány tárgyává tette a 100 év előtt történteket, a kegyeletes hála lelkesedésével végezte teendőjét. Ide vallanak az ünnepleirások és beszédek, értékes kincsei a felbuzdúlt lelkészi hűségnek. Két lelkésztárs nem mutatta be szellemi termékét elvi aggodalmak miatt a különben kiváló debreczeni, és talán mert nem tud már beszédet irni az aggastyán fancsali lelkész testvérek. Mindkettőnél megtette a főesperes a lehetőt. Nem sikerült. Én pedig elnémulok, sajnálattal azon tény felett, hogy az értékes beszédgyiijtemény ily módon nem lehetett teljessé. A vázlatos ismertetés is már lélekemelő tanúságot tesz mély kegyeletről, magas belátásról, eleven háláról, Istent dicsőítő hitről, vallásos reményről, valamint azon ősi szellemről liaza és egyház szolgálatában, a mely csoda dolgokat vitt véghez köztünk és általunk egykor s ma is hatalmas kicsinyek és nagyok közt közöttünk. Azon szellemnek most is nyilvánulása biztosíték, hogy nemcsak szóval és egyszer-másszor, hanem cselekedettel és mindig fogja egyházunk evangy. gazdag szegénységét bemutatni, s a múlton okulva, építve, fog szives kitartással munkálni jövőjén. Elismerés mindazoknak, kik ezen százados alkalommal is szivvel és cselekedettel közreműködték. Maradjon meg követendő sz. jelszó gyanánt továbbra is : egyházért, királyért, hazáért, Isten sz. nevében hitteljes hűséggel előre ! Az ev. szerű jó cselekedet a templomi áldozat, házankénti gyűjtés és külön adakozásban most is fényesen nyilvánult. Mint drága érték e Leopoldianum alapítványban élő és beszélő kővé lesz ez is egyik fundamentomává egyházunk új jövőjének. Közegyházunknak, hosszú 45 éves törekvése után nagynak nevezhető elhatározása volt az elmúlt évben a zsinattartás, még pedig a száz év előtt történtekhez hűen egy időben f. é. dec. 5-ikén és egy helyen Budapesten a ref. testvér egyházzal. Mit akarunk a ref. egyházzal együtt? Azt, hogy elődeinkhez, a két egyház múltjához hűen, az egy czél tudatával, egymástól való függetlenségünknek jövőre is megóvása mellett, ismerjük el a közös érdekeket és közös ügyeket, s azokra nézve üzenet-