Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - A bonyhádi és felső-lövői altanodák állami érdeket képviselnek (Kund Samu)
1 310 egyházunkba a nemzetiségi harczot és hogy elkezdjük veszteni önbizalmunkat, s bátorságunkat. Bizonyos bágyadság mutatkozik korszellemünkben s a szétszakadottságnak jelenségei tűnnek fel. Tanulhatnánk a reformátusoktól, hogy miként kell fellépni egy felekezetnek, mely jövője felől bizalommal van eltelve. Csak egy református esperességi gondnok beiktatása is nagy esemény számba megy. Egyházi, társadalmi és politikai ünnepélylyé növi ki magát, az esperesség imponáló módon lép fel. Gyűléseik után a megjelent egyházi és világi küldöttek, az egyház előkelői, kimutatva az összetartozás és testvériesség érzelmét egy helyen gyűlnek össze. Kerületi esperességi gyűléseiken a küldöttek és vezérférfiak napokon át kitartóan tanácskoznak, a felmerült kérdéseket alaposan meghányják vetik, s ugy határoznak. Mi pedig nagyobb gyűléseink, különösen az egyetemes gyűléseink alkalmával egymástól széthúzódunk, s félünk a hosszabb tartamú gyűlésektől, s már a 2-ik napi gyűlést is sokaljuk, s igy történik, hogy a gyűlés végére maradott tárgyakat alig biráljuk meg. A zsinat küszöbön van, s a horvát-szlavon evangélikusok helyzetéről gyűléseink eddig nem is foglalkoztak pedig ma holnap Szlavónia és Horvátország protestánsokkal lesz ellepve. Tán sikerülni fog a legközelebbi zsinatnak bajainkat orvosolni, s sok függő kérdésünket megoldani. És sikerülni fog, ha evangéliumi hitbuzgósággal és férfias önérzettel fogunk munkánkhoz. Éreznünk kell, hogy missiónk van, azért legyen bátorságunk az akadályokkal megküzdeni. Anclorka Gyida. A bonyhádi i felsőlövői altanodák állami érdeket képviselnek. Megdöbbentő hatással volt reám is azon liir, mely szerint a vallás és k. okt. m. kir. ministerium a dunántúli ág. h. ev. egyházkerülethez intézett leirataiban kinyilatkoztatta, hogy sem a felsőlövői, sem a bonyhádi algymnasiumnak a kért államsegélyt nem adhatja meg, mivel ezen intézetek nem képviselnek fontos állami érdeket. Érdekes volna valójában megtudni, hogy a magas kormány előtt mivel indokolnák ezen oda dobott néhány lesújtó szót ? Mert minden tanintézet, mely magyar hazánknak, magyar hazafiakat nevel (és ilyeneket nevel Bonyhád úgy, mint Felső-Lövő) állami érdeket képvisel. És ha számba veszem a tanulókat, kik a magyar haza szivéből s minden többi tájairól, közelből s távolból tudományért FelsőLövőre sereglenek, számba veszem a tanulókat, kik nemcsak egyedül Tolnából, Baranyából keresik fel bonyhádi altanodánkat; akkor az előző pontban kifejezett állításomat azzal kell kiegészítenem, hogy a most nevezett két tanintézet közszükséget pótol és nagyon fontos állami közérdeket képvisel. (FelsőLövőn tanul 26 helybeli ifjú a középtanodában, 65 Yasmegye egyéb községeiből való, 86 más megyebeli, 8 horvát-szlavon, 9 külföldi. Bonyhádon tanul 92 tolnamegyei, 29 baranyamegyei, 18somogymegyei, 6 fehérmegyei, 1 zalamegyei, 1 vasmegyei, 2 bács-bodrogmegyei, 2 pestmegyei, 1 sárosmegyei, 1 szatmármegyei, 1 horvátországi, 4 külföldi.) A ministeriumnak Ítélete sújtja, nem csak az intézeteket, hogy állami érdeket nem képviselnek, sújtja nem csak azon erkölcsi testületeket, a melyek, s a tudománynak azon Maeczenásait, a kik ezen intézetekre áldoznak, nagyon érzékenyen érinti a szülőket a kik akár az egyik, akár a másik intézetben neveltetik fiaikat, részint, hogy nagyobb képzettségben részesítsék, mint a milyent a népiskola nyújt, s hogy azután az ipari, kereskedői pályára vigyék őket, részint, hogy a tanitóképezdében, a középtanoda felsőbb osztályaiban folytassák tanulmányaikat. Általános a panasz a tanitójelöltek szűke miatt. Több népiskolánkban, hol szivesen alkalmaznánk tanítójelölteket tanítókul, tanitókáplánokat kell alkalmaznunk, mert tanítójelölt nincsen. A néptanítók lapja özönével hozza minden számban a pályázati hirdetéseket, nagyrészben nem azért, mivel az üresedett állomásra pályázatot a szervezeti alapszabályok értelmében hirdetni kell, hanem azért, mivel kevés a képesített vállalkozó, s ilyeneket a távolból kell előkeresni. Ha soproni képezdénk elesik azon contingenstől is, melyet a bonyhádi algymnásium szállít oda ; s Felső-Lövő elesik azok képezdei növendékektől, kiket algymnasiumában képez elő tanítóképzője számára, akkor még nagyobb leend az érezhető tani tó hiány ! Ha a soproni főtanoda felsőbb osztályainak bonyhádi s felső-lövői előcsarnokai valahogy beszüntettetnének, akkor egy bizonyos vonzerő hatásánál fogva még többen, mint jelenleg, keresnék fel soproni főtanodánk alsóbb osztályait, melyek úgy is immár túl vannak tömve s a törvény értelmében kegyelmes ministeri megintésben részesültek, és akkor azon még sajnosabb kényszerhelyzetbe jutna a soproni intézet, hogy nem csak idegen hitfelekezetiiek felvételét kellene jobban-jobban megszorítania, hanem saját patronatusa fiait sem fogadhatná be ! Hányan esnének el ily formán a múzsák társaságától, bajos azt meghatározni; de 158 tanuló, kiket Bonyhád ölel keblére, 194 középiskolai tanuló, kiket Felső-Lövő fogad szerető ölébe, elég tekintélyes szám arra, hogy mindegyik intézet, valamint múltjánál fogva, úgy jelenénél fogva is joggal bir azon elismerésre, miszerint fontos állami érdeket képvisel. Mi oknál fogva viszik a szülők gyermekeiket ily számban Bonyhádra s illetve Felső-Lövőre ? kétség kivül, mivel egészséges vidéken olcsó táplálásban, gondos felügyelet mellett jó kiképeztetésben s nevelésben részesülnek. És azután azért, mivel itt a német nyelvben alapos jártasságot szerezhetnek, a