Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Külföld - Uti levelek

•306 kára kebeleztette s igy intézetünket, valamint a kerületi selmeczi lyczeumot s tanárainak nyugdíjintézetét teljesen biztosította. A szavatosság alól feloldott s a fele­lősségtől felmentett pénztáros tette ezt. Tette, jogi s lélek­ismeretbeli kötelezettség beleszólása nélkül, elvitázhatlanul a „jó tett" jellegével bir. Adja Isten, hogy egyházunknak, hazánknak sok ilyen fia legyen! Tartsa meg őt a gond­viselés még sokáig a kormányrudnál az intézet élén, a melyre a közgyűlés megkeresése folytán ismét vállalkozott s talán sikerül őt a segélyző intézet javára, annak pénz­kezelésénél is továbbra megtartani! A Székács-alap áldásaiban részesülnek ez idő szerint : t. Dedinszky János, Kossányi József, Kövessy János, Freyler József. H- V. Kiirlu. Úti levelek. II. Másik nehézsége az evangelikus egy­háznak a politikai pártviszonyokkal van egybekötve. Míg a r. katholikusok egy egyházok érdekeit minden más felett becsülő pártot képeznek, addig hasonló, még csak kicsiny ev. párt a német birodalmi gyűlésen nincs. A conservativek, az u. n. agrariusok és junkerek, nem idegenek ugyan egy­házuktól, de czéljaik mégis mások, valamint a nemzeti szabadelvűek és a többi közvetítő árnyalatokéi is; a „haladó párt" pedig a vallással, különösen az egyházzal keveset törődik. A kath. egyháznak, a kath. képviselők egysége, szervezettsége lassanként sok vívmányt hozott, s ehhez képest a kath. egyházi öntudat is nő. A megvetett Róma, megveti a gúnyolódó világot és felvilágosodást s a trieri érsek ismeretes elhatározása, hogy a szent rockot kiállít­tatja, alig más, mint egy győzelem kiáltás. A szélsőségek így lassanként mind jobban és jobban élesednek ki : egy­felől a külsőségekben elvesző hit, majdnem mondhatnók a vakhit, másfelől pedig a vallásra általában fitymálva te­kintő socialismus, vallási tekintetben nihilismus. A nemes közvetítés feladata ugyan igen szép feladat az evang. egy­ház számára, de tudvalevőleg hálátlan, mint a közvetítés rendszerint szokott lenni. A kath. párt pedig politikai szereplésében a munká­sok érdekeit állandóan támogatta. Ügyes vezetői tán tak­tikus szempontból is tették, de bizonyára nemes intentió­jukat sem lehet kétségbevonni. Sokkal jobban lehet két­ségbe vonni ez intentiót azu. n. szent rock kiállításánál. Ev. oldalról kimutatták a kétszínűséget, mellyel egy a zarán­dokok számára irt népszerű munka ez ereklye becsét festi; mig a tudományos irányú, ugyancsak trieri érseki körből származó műben több kevesebb nyíltsággal mégis meg van mondva, hogy legfeljebb egyes maradványok vannak a későbbi keltű burokban, melyek lehet, hogy Krisztus korá­ból valók. Ha tehát a számos zarándok félre van vezetve — úgy az irányadó körök abban az egyben vigasztalód­hatnak : hisz lehet, hogy ama ruha valóban Krisztusé, s a trieri traditio ugyanazt mondja. A katholikusok e positióját hivatalosan is elismerik, s nemrégiben Elsasz helytartója nyilvános felköszöntőjében 2 uralkodóra emelte poharát, első sorban a pápa, azután pedig a német császár egészségére ivott. A mondottak nem úgy értendők, mintha tán a katho­liczizmus e vívmányai az ev. egyházat külsőleg fenyeget­nék. Csak mutatni akartam, mily szélsőségekbe mennek a szellemi mozgalmak a hit dolgában. S a közvetítést is természetesen nem mint az evang. eg} rház külső feladatát, hanem csak mint tényleges felfogásával, helyzetével szük­ségszerűen járó tényt kívánom érteni. Hogy pedig ily szélsőségek közt való közvetítés szüksége csak bénitó az egyház beléletére, haladására, a figyelmes olvasó bizonyára könnyen kiérezte. Csak még néhány sort Hollandiáról s Angliáról. Igen érdekes látvány volt számomra Hágában egy elegánsan öltözött, cylinderes úr, a mint egy lámpa alatt egy széken állva, élénk taglejtéssel beszélt az őt körülvevő népnek. Hallgatósága elég nagy volt s kíváncsian én is hozzá­szegődtem, azon reményben, hogy tán csak majd értek valamit szavaiból. Úgy lett. A „Heiland" szóból mindjárt tudtam, hogy itt prédikáczióról van szó ; a megtérést igen emlegette, sőt el mondta, hogy nevezte őt nevén valami benső hang, hogy térjen meg. Felhozta Krisztus szavait, hogy ő az út, az igazság, az élet stb. Egyszerre a túlsó oldalról nagy zaj keletkezik. A hallgatóság nagy része ott hagyja a prédikátort, alig egy kettő marad mellette, s a zaj felé rohan. S mi volt az az izgató esemény ? A rend­őrség egy részeg asszonyt vitt magával, s az utcza népét ez hozta önkívületbe. Pirulva és elfogultan utalt a prédi­kátor a hallgatóság alacsony szellemi színvonalára, de azért beszélt-beszélt tovább. A tanulságot nem vonta le magának, valamint le nem vonják itt Angliában sem az utczai szónokot. Mert bár szép beállni apostolnak s fel­keresni a hitetleneket vagy közönyösöket, — de nem szép meg nem őrizni az evangéliom méltóságát, s megfeledkezni Urunk szavairól, ki világosan mondja, hogy a gyöngy nem vetendő oda bárkinek, vagy bárminek. a.— s.— fliïllIX, — A bányai ágostai hitvallású evang. egyházkerület aszódi leány-nevelő-intézete 1891. évi szeptember hó 8-án reggeli 10 órakor fog ünnepélyesen megnyittatni. Az ünne­pély az ág. hitv. ev. templomban veszi kezdetét. Méltó­ságos és Főtisztelendő Sárkány Sámuel püspök úr az oltár előtti isteni tiszteletet, — nagy tiszteletű Horváth Sándor budapesti lelkész úr a szószéken a prédikácziót végzi. Isteni tisztelet után az intézet megtekintése követ­kezik. — Liptó-Sz.-Miklós 1891. aug. 27. Tegnap tartottuk meg a Tranoscius-féle ünnepélyt, Tranovszky György hírneves tót egyházi költő születésének 300-os évfordulója alkalmából nagyszámú közönség jelenlétében. Az ünne­pélyes isteni tisztelet Tranoscius 5 énekének eléneklése mellett bő oltári liturgiával ment végbe, a melyet a dunán­inneni kerület ft. püspöke maga végzett, az árvái érd. főesperes Nóvák Sámuel és Kmeti János liptói fő­esperes segédlete mellett. A kitűnően kidolgozott s reme­kül előadott szent beszédet Holuby József trencséni főesperes tartotta, mig Moczkó János nyitrai alesperes Tranovszky életrajzát behatóan előadta. Az istenitisztelet végeztével a siléziai fényes küldöttségnek vezetője Michejda ág. h. evang. lelkész lengyel nyelven tolmácsolta a silé­ziai evangélikusok örömét a felett, hogy Tranovszkynak

Next

/
Thumbnails
Contents