Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Haan Lajos

•301 vei bár, de létérdekünk s fejlődésünk kívánni s követelni fogja: a horvát kormány támogatásának igénybevételével, önálló horvát sznperintendenczia alakításán munkálkodni s ezt kereszülvinni kötelességünk leend. Mindezek után a horvát-szlavonországi evangélikusok ügyeit vezérlő uraink nagybecsű figyelmébe s szives jóakaratába ajánlottan, jó reménységgel s erős bizalommal nézünk ügyünk érdekében történendőknek elébe. Uj-Pázuán, augusztus havában. Kruttschnitt Antal. Haan Lajos (1818-1891) A csabai ev. egyház elvesztette érdemekben megőszült lelkészeinek másodikát, Haan Lajost is. Kevesen vannak közöttünk, a kik őt ne ismerték, a kiket meg nem nyert volna szivjóságban, humortól csillámló kedélyben gyökerező szeretetreméltósága s tagadhatlan bokros érdemei országszerte sok tisztelőt szereztek számára. Fájdalmas megilletődéssel fognak mindnyájan értesülni arról, hogy ezen fáradhatatlan mnnkában eltöltött életnek is végét szakította egy súlyos betegség, mely három évig nehezedett a tiszteletreméltó aggra. Rövidre fogott életrajzát a következőkben adjuk : Atyja, Haan János szintén ág. h. ev. lelkész volt, előbb Sámsonházán, Nógrádmegyében, hol Lajos fia 1818-ban aug. 13-ikán született, utóbb B.-Csabán, hova Lajos fiának születése után alig néhány hétre megválasztatván, nem sokára egész családjával átköltözködött. Anyja Petényi Judit, a jeles természettudós Petényi Salamonnak testvére volt. A gyeimek már a családi körben magába szívta a tudomány iránti szeretetet, s ez irányozta őt akkor, a mikor az elemi iskoláknak elvégezte után Csabáról Mező-Berénybe a gymnasiumba, majd a felsőbb gymnásiumi osztályokba Eperjesre ment tanulni, mely utóbbi helyen nemcsak a középiskolát, hanem a theologiát is elvégezte. Sajátságos felfogás uralkodott akkoriban hazaszerte az általános műveltségre nézve: nem a nemzeti, hanem inkább a kosmopolita irány felé hajolt az inkább. A m.berényi gymnasiumnak az adott léteit, hogy Mező-Berény három nyelvű volt, a hol az iskola létesítőinek czélzata szerint a magyar, német és tót nyelvet egyformán megtanulhatja a növendék. Ugyanez a többnyelvűség vonzotta az ifjúságot Eperjesre is, a hol az ág. hitv. evangelicusoknak régi közép és felső iskolájok volt. De a nemzeti szellem is ébredőben volt már akkor; s az eperjesi collegiumnak néhány jeles tanára csakhamar lángra lobbantotta az ifjúság szívében a nemzeties nyelv és irodalom iránti szeretetet, ugy hogy Haan Lajos, a tót papnak fia, a ki M.Berényben még egyforma buzgalommal irta a tót, német és magyarnyelvű stylfeladványokat, s a ki nem egy tót nyelvű verset irt gyakorlatul, Eperjesen egész lelkesedéssel csatlakozott azon tanuló társaihoz, a kik a magyar nyelv- és irodalomban való kimüvelődésök czéljából létre hozták a „magyar társaságot." Ezen hazafias irányú egylet nemcsak a magyar nemzeti érzésnek volt ébresztője, hanem az irodalomnak is valódi előiskolája, a melyből a magyar irodalomnak nem egy kitűnősége kelt szárnyra. Első elnöke Székács József volt, ki akkor mint nevelő tartózkodott Eperjesen, tagjai között pedig, kikkel Haan Lajos együtt munkálkodott, ott voltak : Sárosy Gyula, Yahot Sándor és Imre, Kerényi Frigyes, Irányi Dániel és többen. Ily környezetben élt Haan, mint gymnazista és mint theologus. A theologia végeztével rendes szokás szerint Németország egyetemeinek látogatására készült, de ebben rövid időre atyjának az az óhaja, hogy előbb nevelőséget vállaljon, megakadályozta ; igy került Békésre Vidovich Ferencz főszolgabíró házához, a hol ennek gyermekei nevelését vállalta magára. Itt készült a hitjelölti vizsgálatra is, melyet 1841-ben le is tett ; aztán pedig megválva nevelői állásától, Németországba ment tanulmányai folytatása és tapasztalatszerzés czéljából. Először a jénai egyetemnek, utóbb a berlininek lett polgára kiválóan a theologiai, bölcsészeti és történelmi tanulmányokkal foglalkozva. A német tudományosság, művészet, s általában németországi kulturális intézmények termékenyítőleg hatottak lelkére, s mikor egy év múlva Csabára hívatott segédlelkésznek s az első magyar iskola tanárául, tele a tudomány és irodalom iránti lelkesedéssel tért haza, a hol a legnagyobb hévvel és buzgalommal, értékesítette ismereteit, de határozottan magyar nemzeti irányban. Nem is multak el eredménytelenül a 40-es évek, melyek alatt ő Csabán működött. Az a lázas tettvágy, mely az egész nemzetet elfogta, hogy a nemzeti művelődés terén századok mulasztásait pótolja, Haan Lajos szivében is lángolt s ő már akkor megvetette alapját Csabán a magyarosodásnak. A nép azon fiai, a kik a tót iskolákból hozzá kerültek, mindnyájan a leglelkesebb magyarokká váltak, s ma is azok a magyarosodás leglelkesebb szószólói, a kiknek szivébe a nemzeti érzelmet ő oltotta be. Az ő működésének köszönhető, hogy Csabán az 1848-iki szabadságharcz a nép között mindjárt rokonszenvre talált, a mikor a haza a nemzeti zászló alá hivta fiait, vele együtt, ki tábori pappá lett, százan és százan siettek a harcz mezejére. 0 volt az, a ki a népet felvilágosító, lelkesítő felhívásokat részben szerkesztette, részben fordította. Hogy annak következtében a gyászos világosi fegyverletétel után az ellenség bosszújától megmenekült, hogy ő is életével, vagy súlyos rabsággal nem fizette meg hűségét a haza iránt, csak annak köszönhette, hogy a csabai nemzetőrökkel Becskerekről való hazatérte után Nagylakra választották papnak, hova csakhamar át is költözködött s ott egészen papi hivatásának élve, a Bachkorszak zaklatásait egészen kikerülte. 1858-ban atyjának halála után a csabai evangélikusok egyhangúlag választották meg rendes lelkészöknek, s az óta mindig hiven és buzgósággal munkálkodott az Ur szőllőjében, híveinek lelki üdvére, városának felvirágoztatására. Mint pap minden tekintetben az elsők között foglalt helyet. A cura pastoralist a leghívebben teljesítette : hi-