Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Békési esperesség

•293 mesen az iskolaszék figyelmét a haladás, melyet a szarvasi népiskolák növendékei a magyar nyelvből felmutattak. A magyar nyelv ugyanis az első osztálytól taníttatván minden iskolában, az V—VI. osztály növendékei valamenyi tantárgyat nem csak magyarul tanulni, hanem saját javukra feldolgozni s teljesen megérteni is képesek. Ugyan e dekánusi jelentésre, hogy az „iskolai napló" vagy teljesen mellőztetik, vagy pedig hiányosan vezettetik, szigorúan meghagyatott a körlelkészeknek, hogy a vezetett iskolai naplóba a vizsgák alkalmával betekintsenek. Hrdlicska Károly csanádi körlelkész jelentése folyamán Varjasi Károly aradi kir. tanfelügyelő levelét Tette megütközéssel az iskolaszék. Nevezett tanfelügyelő ugyanis Szemlakon tapasztalt, tarthatlan botrányos állapotokról tudósítja esperes urat. holott a szemlaki tanítókról évek során buzgalmukat, képességüket, hazafiságukat illetőleg kedvező jelentések tétettek. A mennyiben körlelkész és tanfelügyelő jelentései közt nagy ellentét forog fenn, az iskolaszéknek egy kinevezett bizottsága javaslata alapján fog a tanfelügj'elő ez ügyben értesíttetni. A dekánusi jelentések különben ha itt-ott ki nem elégítő állapotokat érintenek is — mint pl. Csorváson és Makón — nagyobbrészt mégis örvendetes haladást tüntetnek fel. Az iskolák túlnépességének megszüntetése vagy legalább enyhítésére egyházaink részéről sok jóakarattal s áldozatkészséggel találkozunk. Augusztus 5-én közgyiilésünk tárgyalásait offertoriummal egybekötött gyámintézeti istenitisztelet előzte meg, melynél mint alkalmi szónok fiatal társunk Keviczky László kondorosi lelkésztanitó mondott Ján. ev. 15, 4—6 alapján ügyes kis beszédet. A szép nyelvezet, gondolatgazdagság a beszéden átvonuló evangeliomi szellem, melegség, az előadás nagyobb biztossága mellett szép jövőt Ígérnek első fellépése után a „választottak" sorában. Magát a közgyűlést esperességünk felügyelője Zsilinszky Mihály úr 0 Méltósága nyitotta meg. „Lelki szemein előtt" — úgy mond — „megelevenülnek mindazon nagy események, melyek ezelőtt száz esztendővel evang. egyházunk jogainak és szabadságának, szervezetének és alkotmányának érdekében történtek. A történelmi emlékezet varázshatása alatt gondolok vissza esperességünk múltjára, mikor még mint „békési esperesség" nem is létezett; midőn azon gyülekezetek, melyeknek virágzására ma büszkén hivatkozhatunk még csak gj'önge falvakban tengették életüket; midőn azok az iskolák, melyek gondoskodásunk, ápolásunk és szeretetünk állandó tárgyát képezik, még csak csirájokban voltak meg. Száz év előtt, a mi apáink, a lelkészek és gyülekezeti képviselők, fáradságos és költséges utazással Pestre és Aszódra jártak esperességi gyűlésekre, hogy egyházuknak jogait és vallásuknak szabadságát védelmezhessék." A száz év előtti állapotoknak a mai viszonyokkal való sikerült párhuzamba állítása után konstatálva a külső szabadság szempontjából elért óriási haladást, igy folytatá: ,,De valljon lépést tartottunk-e a belső egyházi élet terén a vallásos és testvéri érzület, a ker. szeretet és áldozatkészség fejlesztésében? Fájdalom itt már oly örvendetes haladás nem mutatkozik. Elődeink hitbuzgósága összetartása és áldozatkészsége az üldözések korában példányszerű volt. Ma a vallási szabadság korszakában mindez meggyengült, meglazult és megcsökkent. Mintha az emberi természethez tartoznék, hogy csak akkor legyen tevékeny, csak akkor legyen összetartó és áldozatkész, ha külső kényszer és külső nyomás alatt áll. Mint a pálma, mely annál erőteljesebben nő, minél nagyobb terhet visel." Majd érintve a száz év előtt nem ismert nemzetiségi kérdést, a nazarenismust, a socialis eszméket, melyekkel ma saturálva van a világ s melyekkel ev. egyházunknak küzdenie kell igy fejezte be: „valóban kétségbe kellene esnünk ev. egyházunk jövője felett, ha nem volna erős hitünk az emberiség haladásában és a ker. evangyeliomi eszmék diadalában. Le bizunk mind kettőben. Mert el kell jönnie egy jobb kornak, melyben a mai ziláltság okai megszűnvén, felekezetünk hivei itt a szeretett közös Magyarhaza területén, hazai törvények oltalma alatt egygyé fognak olvadni, és az a buzgóság, az a hithűség és áldozatkészség. mely száz év előtt apáinknak legszebb ékessége volt, a szabadság, egyenlőség és viszonyosság teljes diadalra jutásával, reméljük nem sokára ev. egyházunknak virágkorát fogja elővarázsolni. Ev. egyházunknak múltja oly gazdag a sötét és fényes tettek emlékeivel, hogy valóban bölcs tanulságokat vonhat ki belőlük minden hitrokonunk. A sötét lapok szerénységet és kitartást, a fényes lapok pedig reményt és bizalmat ébresztenek a jövőre nézve s hálát a múltnak bajnokai iránt. A lezajlott századra való visszaemlékezésben az a nagyjelentőségű tanulság rejlik számunkra, hogy sohasem kell kétségbeesnünk jövendőnk felől. E tanulság merítésével a múltból a jubiláris esztendőnek jó hatása kimaradhatatlan ; a nagy reményünk is élénkebbé lesz, hogy az ev. egyház világtörténelmi, nagy hivatását be fogja tölteni." A nagyhatású elnöki megnyitót, nem különben a rá következett esperesi évi jelentést Áchim Ádám esperes urunk gondos összeállításában egész terjedelemben fogja a j könyv hozni. Egyházaink a közgyűlésen az egy szegedi kivételével, melynek lelkésze, Thomay József társunk, betegsége miatt maradt távol — adja Isten, hogy ez ősszel Mezőberényben már őt is viszont lássuk — képviselve voltak. Esperességünk özvegyárvaintézetének vagyoni állása a mult év végén 58,824 frt. s 1856-ik év óta 50 ezer forinttal gyámolította áldásosán özvegyeinket és árváinkat! Szarvasi főgymnásiumunk anyagi ügyeinek gyökeresebb rendezésére az évek óta kért államsegély fájdalom még mindig késik, miért is ez ügyben az iskolai tanács felkérte az esperességet, hogy a ker. gyűlés alkalmával a kerületi méltóságos elnökségét egy küldöttség vezetésére megnyervén, mindent megtegyen, mikép a nagymélt. Ministerium és befolyásos szakközegei előtt a helyzçt való képét hűségesen feltárván, mindenkép arra törekedjenek, hogy a szarvasi főgymnasium állami segélyeztetése mielőbb megvalósúlhasson. Különben, a mint a magas kormánytól, ép úgy bányakerületünktől is hathatósabb támogatást várunk főiskolánk részére. Esperességi közgyűlésünk mély sajnálattal tapasztalva, hogy főiskolánk életérdekei s ez esperességnek évről évre az évenként élvezett 800 frt. segély állandósítása iránt megújított kérelme figyelembe nem vétetnek, ez oknál fogva a kerületi költségvetést el sem fogadva, oda utasítá